2008. április. 11. 06:08 Utolsó frissítés: 2008. április. 11. 08:34 Gazdaság

Kovács Árpád a gazdaságról: a reform nem egyenlő a kísérlettel

Az állami támogatások mértékét tekintve éllovasok vagyunk, évente 1500 milliárd forintot fordítunk gazdaságfeljlesztésre, ennek ellenére leszakadunk. A bizonytalanság miatt dráguló hiteleken keresztül pedig újabb százmilliárdos terheket veszünk a nyakunkba. Kovács Árpáddal, az Állami Számvevőszék (ÁSZ) elnökével beszélgettünk a jelenlegi gazdasági nehézségek hátteréről, és arról, hogy mi jöhet még?

hvg.hu: A reformfolyamatok leállóban vannak. Úgy tűnik, mintha nem tudnánk egyről a kettőre jutni. Mi az alapvető probléma?

Kovács Árpád. Évente 1500 milliárdot költünk el úgy, hogy nem látszik
© Stiller Ákos
Kovács Árpád: Az utóbbi időben folyamatosan azzal szembesültünk, hogy miközben semmivel sem fordítunk kevesebbet különböző államháztartási területekre, egyszerűen nincs nyoma az áldozatvállalásunknak. Évente például mintegy 1500 milliárd forintot költünk el gazdaságélénkítésre úgy, hogy ennek hatása egyáltalán nem látszik. Ez azért is rossz, mert közismert, hogy Magyarország az európai átlag egyharmadát fordítja kutatásfejlesztésre, az állami támogatások nagyságrendjében viszont az európai élmezőnybe tartozunk, mégis fokozatosan leszakadunk. Az okot a közigazgatás zavaraiban látom: egy olyan átmeneti állapot alakult ki, hogy a régi rendszerektől megpróbáltunk megszabadulni, elmozdulni egy más típusú vezénylési mechanizmus irányába, de ez valójában nem indult meg. Szerintem méretbeli okokból. A kis és a nagy szervezeti méretek közti bolyongásból adódóan a legjobb ötletek is a visszájára fordultak. Ennek a hatására olyan jelenség állt elő, hogy a gyógyszer mellékhatása lett az erősebb.

hvg.hu: Hol lehetne változtatni?

K. Á.:
Mi úgy gondoljuk itt az Állami Számvevőszéknél, hogy az államszervezet igazgatási minőségét kellene megváltoztatni. Vissza kellene térni olyan igazgatási mintákhoz, amelyek működtek és működnek. A reformot nem tartjuk egyenlőnek különböző kísérletekkel, pláne, ha ezek különböző elvetélt, számításokkal alá nem támasztott ügyekhez kapcsolódnak. Nyilvánvaló, hogy ha nincs kidolgozott működési modell – ami egyébként rendre visszatérő hiba –, akkor nagyon könnyen be is dőlnek a programok.

hvg.hu: Ennek mi az oka? Kapkodás, felelőtlenség?

K. Á.:
Magyarországon erőteljesen érvényesül a pártpolitikai dominancia. A pártpolitikákat nem sikerült átfordítani egy tartós, domináns közpolitikai modellre. Ennek a hiányában lényegében birkózásokká alakulnak ezek a törekvések és nem egy közös, valamilyen algoritmusba rendezhető folyamattá. Mivel nincs közpolitika, így a felelősség sem osztható meg. A túlzott pártpolitikai dominancia miatt pedig előáll az a helyzet, hogy nagyon szűk körű reformműhelyekben készülnek különböző ötletek, amelyek dominánsan vezetői hatalmi pozíciókba került emberekhez kötődnek, személyfüggővé válnak. Ennek a legeklatánsabb példája talán az, hogy egyszer találtunk az Egészségügyi Minisztérium egyik szobájában 300 millió forintnyi el nem olvasott, föl nem nyitott, sőt még be sem listázott tanulmányt. Amikor elkezdtük felkutatni a felelőst, kiderült, hogy azok, akik annak idején ezeket a tanulmányokat megrendelték, különböző – nem feltétlenül kormányváltáshoz kötődő – változások kapcsán egy fél év múlva már nem voltak pozícióban. Az ilyen menedzselési problémák olyan mérhetetlen redundanciát okoztak az elmúlt években, amelyeket a világ egyetlen államháztartása sem bír el tartósan.

hvg.hu: Simor András egy közelmúltban megjelent írása szerint 2000-2500 milliárd forinttal kellene csökkenteni az állami kiadásokat. Honnan lehetne ekkora összeget előteremteni?

K. Á.:
Szeretném megjegyezni az arányok érzékeltetése miatt, hogy az összeg amelyről Simor úr beszél, a kétszerese az adósságszolgálatnak, körülbelül az önkormányzati rendszer teljes mérleg főösszegével egyenlő, vagy kétszerese az egészségügyi ellátórendszerre fordított kiadásoknak. Nyilvánvalóan ekkora összeget nem lehet a lakosságtól és a vállalkozóktól egyszerre elvonni. Ugyanakkor az is igaz, hogy a stabilitás hiánya jelentős ráfordításokat kíván. A hivatalnokok gyors cseréje, az átgondolatlan lépések, a futó programok félbehagyása, régiek újraindítása nagy összegeket emésztenek fel. Itt az ÁSZ-nál egyébként tettünk rá kísérletet, hogy a különböző egymást lerontó, félbehagyott programok különböző hatásmechanizmusait kiszámítsuk és az látszik, hogy egy hatékonyabb, jobb, következetesebb, adott távon óvatosabb munkával bizony nagyon sok pénzt lehetne megtakarítani.

A válság és az anyagi következmények (Oldaltörés)

hvg.hu: A bizonytalanságnak is ára van. Ez mennyire nehezíti meg a helyzetünket?

K. Á.:
Az adósságfinanszírozását általában az állam értékpapír-kibocsátással menedzseli. Nyilvánvaló, hogy a bizalmatlanság megjelenik a kötvények vásárlásában, tehát ha bizonytalanság van, akkor az államadósság kezelése sokkal nehezebb. Ha leminősít bennünket az egyik nagy hitelminősítő, az előbb utóbb megjelenik a kamatokban, az MNB kénytelen az infláció miatt a kamatot emelni, akkor ennek a hatása következményként az államháztartásban is jelentkezik. Ilyen módon 100 milliárdokban mérhető az a tétel, amivel tovább terheljük magunkat. Ha úgy tetszik, a koalíciós válságnak vannak anyagi következményei is.

hvg.hu: Az utóbbi időben egyre hangsúlyosabban jelent meg a változtatás szükségessége. Már korábban is rengeteg tanulmány és vélemény jelent meg arról, mit kellene tenni, és állítólag a politikai elit is tisztában van ezzel, de az intézkedésekben ez mégsem tükröződik. Miért?

K. Á.:
Mert nincs harmonizálva a politika rövidtávú érdekrendszere a hosszú távú érdekrendszerekkel.

hvg.hu: Lenne esély ön szerint arra, hogy ez valahogy összhangba kerüljön?

A közös döntések gyorsaságától is függ a megszorításos szakasz hossza
© Stiller Ákos
K. Á.: Esély hogyne lenne, ha volna közpolitika. Véleményem szerint el kellene fogadni, hogy a reálgazdaság és az államháztartás nem egymással szembenálló ellenség, hanem két pillére a gazdaságnak és nem lehet a reálgazdaságot erősíteni államháztartás nélkül. Ha ennek a harmóniáját meg tudjuk teremteni, akkor az meggyőződésem, hogy az a gazdaságnak is használna.

hvg.hu: Többször említette mostanában, hogy a társadalmat fel kellene készíteni egy elhúzódó nehéz időszakra. Ilyen feszültségekkel terhes hangulatban nem utolsó utáni csepp lenne a pohárban egy ilyen bejelentés?

K. Á.:
Nem tudom, hogy meddig lehet még menni, de annak az érték- és érdekharmonizációnak a kommunikációját, amit elvárunk a társadalomtól, azt úgy gondolom, mégiscsak a közgazdasági, politikai elitnek kellene megvalósítania nagyon figyelve arra, hogy az emberek mit tűrnek el.

hvg.hu: Nincs már késő erre?

K. Á.:
Szerintem sosincs késő.

hvg.hu: Egyes gazdasági előrejelzések szerint az év végére a magyar gazdaság kijöhet a gödörből. Ezek szerint ön nem osztja ezt a véleményt?

K. Á.:
Az ÁSZ 1-1,5 százalékkal pesszimistább prognózist képvisel, mint a kormányzat nem hivatalosan – a konvergenciaprogramban – közölt számai. Nem vagyok túl büszke arra, hogy az ÁSZ óvatosabb prognózisa úgy tűnik, valóságossá válik. Amikor a konvergenciaprogramot a miniszterelnök úr felkérésére véleményeztük, azt mondtuk, hogy ezek a nominális, fiskális megszigorítások 1-2 évig tarthatók, aminek következtében 2007-08-ban az államháztartás pozíciói stabilizálhatók. Azok a programok viszont, amelyektől a reálgazdaság megindulhatna, láthatóan késésben vannak. Éppen emiatt nem merjük azt mondani, hogy 2009-10-ben egy megszorítás után a bilincseitől szabadult reálgazdaság szárnyalni fog, és olyan jelentős többletforrásokhoz juttatja a magyar gazdaságot, ami egy erőteljesebb gazdasági növekedést indítana be. A tények alapján arra számítunk, hogy ez a bizonyos megszorításos szakasz elhúzódik, melynek hossza attól is függ, hogy milyen gyorsasággal tudunk közös döntéseket hozni.

A közpénzügyi törvényben megvan az egyezség (Oldaltörés)

hvg.hu: Ön is többször hangsúlyozta mostanában, hogy a munkabérek adóterheivel muszáj valamit kezdeni, mert nagyon magasak. Van esetleg valami konkrétabb javaslata is arra, hogy hogyan lehetne ezt megvalósítani?

A korrupciós helyzet menthető
© Stiller Ákos
K. Á.: Valóban, a munkabérterheket csökkenteni kellene, de ennek a mértékét én nem tudom eldönteni. Az biztos, hogy a költségvetésnek a jelenlegi struktúrájában van egy kiadási igénye, amelyből sok mindent le lehet faragni. Nyilván némi késleltetéssel is számolni kell, mert ha a bérterheket csökkentem, akkor első nekifutásra a bevételi oldal csökken és nem biztos, hogy az adóbázist olyan ütemben lehet bővíteni, hogy ezt azonnal visszahozza. Ezeket a számításokat azonban – a változtatások előtt – végre el kellene végezni.

hvg.hu: Korábbi nyilatkozata szerint a közpénzügyi törvényben megvan az ötpárti egyezség és a munka a jelenlegi politikai válság ellenére sem állt le. Mennyire sikerült előrehaladniuk ebben az ügyben?

K. Á.:
Az államháztartási törvényben azok a szabályozások valósultak meg eddig, amelyek technikailag javítják a költségvetés tervezésének feltételeit. Elkészült a státusztörvény tervezete, amely az intézményi gazdálkodás kereteit és szervezeti feltételeit szabályozza. Ha jól tudom, ez utóbbit be is nyújtották. Tulajdonképpen abban is egyetért mindenki, hogy legyen egy makrogazdasági tervezőszervet. Végül is amit technikailag, fizikailag meg lehet tenni, azokat megtesszük. Igyekszünk ötpárti konszenzussal legalább a fiskális terület fékjeit beépíteni a szabályozásba.

hvg.hu: Egyes vélemények szerint Magyarországon intézményesült a korrupció. Ön szerint mennyire súlyos a helyzet?

K. Á.:
Kétféle jelenséget lehet megfigyelni nálunk. Egyrészt a korrupcióval való játék, vagyis hogy a másikat korruptnak állítom be, ez a gazdasági, politikai harc eszközévé vált. Ez végül oda vezetett, hogy az egész társaságot, ha kell, ha nem kell, korruptnak tekintik. A másik jelenség az önkormányzatok szintjén jelentkezik. Az önkormányzatok ugyanis úgy viselkednek, mintha gazdasági társaságok igazgatóságai lennének, aminek szintén megvan a maga korrupciós kockázata. Mindezek ellenére azért megjegyezném, hogy Magyarország egyébként a Transparency International szerint a jobb országok közé tartozik ilyen téren, tehát a helyzet menthető. Általánosságban szólva a pártfinanszírozás rendszere a korrupció bizonyos tereit valószínűleg megváltoztatná. Nagyon sok mindent viszont nem lehet adminisztratív módon megoldani. A megoldás egy normális, áttekinthető, ösztönző rendszer lehetne.

Szabó Zsuzsanna

zöldhasú
Hirdetés