© BHD

A megújuló energia üzlet hamarosan húzóágazattá válik Európában, s ez nem lesz másként Magyarországon sem. Rengeteg pénz kezd forogni hamarosan, amely minden bizonnyal fenekestől felforgatja majd az egész gazdaságot. A pozíciók elfoglalása máris megkezdődött, s kipattantak az első viták is. A legnagyobb nyilvánosságot eddig az a közel 50 megawatt (MW) teljesítményű szalmatüzelésű erőmű kapta, amelynek építését az ütemterv szerint egy hónapon belül megkezdi a BHD Hőerőmű Kft. Szerencs és a tokaji borvidék határában. A disputa ma látszólag csak arról folyik, hogy a világörökségi oltalmat élvező tájon szabad-e egyáltalán energetikai beruházásba fogni, vagy be kell-e fogadni a „zöld” ipari technológiákat még a különleges értékeket őrző vidékeken is. Az erőmű létesítését szervező cég mindkét előbbi kérdésre igennel válaszol, a tokaji borászok nevében fellépő szervezetek viszont mindkettőre nemet mondanak. Az érdekviszonyok azonban ennél sokkal összetettebbek.

Egy 2001-ben született uniós irányelv a megújuló energiák felhasználásának kívánatos mértékét még 3,6 százalékban határozta meg, ám a cél azóta megváltozott, s 2020-ra az EU-ban fogyasztott energia ötödét megújuló forrásokból kell fedezni. Az Európai Parlament pár nappal ezelőtt közzé is tette az „ európai megújuló energia útitervről” készített jelentését. Ebben a képviselők arra kérik az Európai Bizottságot, hogy legkésőbb 2007 végéig nyújtson be elfogadandó javaslatot a megújuló energiák szabályozásának jogi keretéről. Ennek a jelentés szerint „fenn kell tartania a megújuló elektromos áram- és bioüzemanyag-ágazat jelenlegi szabályozását, de egyben meg is kell erősítenie és tovább kell fejlesztenie azt egy ambiciózus szabályozás kíséretében, a fűtéshez és hűtéshez használt megújuló energia részanyának növelése érdekében". Az EP „sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az EU-ban a regionális és helyi hatóságok továbbra is túl kevés érdeklődést mutatnak a megújuló energiaforrások hasznosítása és alkalmazása iránt”.

A szerencsi erőmű látványterve. Tetszik, nem tetszik © BHD

Magyarország – bár az említett 3,6 százalékot már túlteljesítette, most nagyjából 5 százaléknál tart – az unió országai között a zöldenergia termelésében és felhasználásában sereghajtó. Nyilvánvaló, hogy e területen jelentős fejlesztéseknek kell kezdődniük, s ennek sürgősségét az idézett EP-jelentés csak megerősíti. Kész csoda, hogy eddig nem alakult ki komoly harc az elfoglalható pozíciókért, hiszen a jogszabályban rögzített ösztönző rendszer előírására a „zöldáramot” a Magyar Villamos Művek magas, 26,60 forintos kilowattóránkénti áron veszi át a termelőtől. A Villamosenergia Törvény pedig az is előírja, hogy az úgynevezett kis (50 MW alatti teljesítményű) erőművektől át kell venni a megtermelt áramot.

Erőművet azonban csak ott érdemes építeni, ahol az előállított áramot fel lehet tölteni az országos elektromos hálózatba, s nem kell hatalmas költséggel hosszú távvezetéket kiépíteni, illetve szállítási veszteségeket elszenvedni, továbbá rendelkezésre áll megfelelő mennyiségű fűtőanyag. A kazános zölderőművek esetén ez lehet többek között a bioetanol-gyártás melléktermékeként megjelenő biogáz, vagy mint a szerencsi erőmű esetében szalma vagy más elégethető növényi anyag. És még valami kell az erőművek létesítéséhez: rengeteg pénz.

A szóban forgó szerencsi erőmű létesítési költségei jóval meghaladják a 30 milliárd forintot. Ráadásul összesen egy erőmű felépítése és üzemeltetése nem is volna elég vonzó üzlet. Így aztán a BHD Hőerőmű Kft. tíz ilyen egység létesítését tervezi összesen mintegy 380 milliárd forint (nagyjából 1,5 milliárd euró) beruházással, ami nagyságrendileg háromszorosa annak, amit a Hankook költ a dunaújvárosi gumiabroncsgyár létrehozására.

Az erőmű fő tulajdonosa 50 százalékos részesedéssel stratégiai és szakmai befektetőként az a japán Itochu cég lesz, amely Magyarországon a Suzuki-gyár beruházásának megszervezése során szerzett tapasztalatokat. További 48 százalékban külföldi (például olasz) pénzügyi befektetők lesznek a tulajdonosok, akiket az amerikai CRT befektetési bank szervezett be az üzletbe. A maradék 2 százalék pedig egy magyar cégnek, a projektfejlesztő és előkészítő – Hujber Ottó, az ismert nagyvállalkozó, az MSZP vállalkozói tagozatának egykori elnöke által fémjelzett – Coopinter Kft.-nek jut.

Az erőművek létesítését kifejezetten erre a célra létrehozott helyi projektcégek vezénylik majd le. A BHD Kft.-től kapott tájékoztatás szerint a helyszínek a következők: Berettyóújfalu, Medgyesegyháza, Baja, Zsana, Kalocsa, Bonyhád, Toponár, Söjtör és Vép. Ezek közül azonban valószínűleg Vépen az egyik szomszédos település vétója miatt, Toponáron pedig a Kaposvári Önkormányzat együttműködésének hiányában, nem valósulhat meg a beruházás. Berettyóújfaluban az önkormányzat jó ötletnek tartja az erőmű megépítését, de hírek szerint erre inkább saját maguk szerveznének vállalkozást.

Ha az Itochu felépíti a tíz erőművet, az a tervek szerint közvetlenül együtt jár 1330 új munkahely létesítésével és 30 milliárd forint értékű tüzelőanyag megvásárlásával, amelyet – Hujber Ottó fogalmazásával – az erőművek vonzáskörzetében, mezőgazdaságból élő emberek kapnak meg.

Az általunk megkérdezett szakértők elismerően szóltak arról a dán technológiáról, amelyet Szerencsen és a többi helyszínen is alkalmazni kívánnak a beruházók, de egyben kifejezték komoly kétségeiket is, hogy lesz-e elegendő fűtőanyag egy közel 50 MW-os erőmű ellátásához. Ha ugyanis túl messziről kell szállítani a szalmát, vagy a kifejezetten elégetésre termelt úgynevezett energiafüvet, az az egész projekt gazdaságosságát és „zöld” jellegét megkérdőjelezheti. Az ipari épület csúfsága mellett, emiatt aggódnak Tokajban is. A beruházó azonban azt állítja, hogy a finanszírozó bankok kérésére külön megvizsgáltatták a tüzelőanyag ellátás megvalósíthatóságát. Az ERBE Kft. (amely az MVM 100 százalékos leányvállalata) tanulmányában pedig kimondja, hogy a szükséges tüzelőanyag rendelkezésre áll, valamint a beszállítás logisztikája is megoldott.

Mészáros László, a Tokaj Renaissance Egyesület elnöke, az erőmű megépítését leginkább ellenző főképpen borászokat tömörítő csoport nevében nemrégiben az index.hu-nak azt nyilatkozta, hogy a tokajiak azt várják, hogy az UNESCO részletesen megvizsgálja a beruházást, az ugyanis szerintük veszélyezteti a világörökségi védettségű borvidék arculatát. A világörökségi cím visszavonása pedig elég erős érv lehet, hogy ne épüljön meg az erőmű.

A BHD Kft.-nél viszont állítják, hogy a környezetvédelmi hatóság az alapanyag beszállítását végző kamionok által okozott hatásokat is elemezte, s ennek ismeretében adta ki az erőműnek a működési engedélyt. Megállapította ugyanis, hogy, a megengedett határértékeket sem az erőmű, sem a szállítójárművek károsanyag-kibocsátása nem fogja elérni. Az üzembe egyébként a tervek szerint óránként kevesebb, mint egy kamion fog érkezni Tokaj felől. Továbbá az erőmű alkalmas rá, hogy a lekaszált és megszárított parlagfüvet elégesse. Mivel az erőmű a parlagfű kaszálásával „ingyen” jut értékes alapanyaghoz, létrejöhet az első parlagfű mentes térség az országban.

Ez azonban aligha nyugtatja meg a tokaji borászokat, akik nem csak amiatt aggódnak, hogy a Románia és Bulgária uniós csatlakozása óta elviselhetetlen mértékűre duzzadt kamionforgalom még tovább emelkedik, nem csak az erőmű környezetszennyezésétől félnek, hanem attól is, hogy az üzem létrejöttének puszta ténye olyan marketinghátrányt eredményez a számukra, amely kikerülhetetlen, s ma még előre nem látható mértékű piaci veszteségek forrása lehet. Vagy ahogy Mészáros László mondja, ők azt szeretnék, hogy az erőmű egyáltalán ne épüljön meg. A tokaji polgármester, Májer János azonban másfajta nyilatkozatokat tett. Szerinte a szerencsi erőmű akár meg is épülhet, ha ezzel nem okoz további közlekedési gondokat a városnak. Ha mégis így történne, akkor végső esetben a Tisza-híd részleges vagy teljes lezárását sem tartja elképzelhetetlennek. A polgármester ezért elsősorban azt tartaná sikernek, ha a várost elkerülő út megépítését ki tudná lobbizni.

Hujber Ottó a vitáról azt közölte velünk, hogy az jóval azután kezdődött, hogy az erőmű átment a nyilvánosság által is nyomon követhető engedélyeztetési eljáráson. Mivel minden szabályt betartottak és figyelembe vették a világörökségért felelős ICOMOS és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal kéréseit is (a tervet átdolgozták, így a kazánházakat lesüllyesztik, s az erőmű elé öt méter magas, mesterséges dombokat építenek takarásnak, s a létesítményt távolabb viszik a főúttól), az igazgató arra számít, hogy az UNESCO semmilyen lépést nem fog tenni a térség világörökségi státusa ügyében, vagy az erőmű felépítése ellen. Szerinte a beruházásnak egyébként is jelentős a támogatottsága nemcsak Szerencs város, hanem olyan környező települések (Mád, Tállya, Mezőzombor, Rátka stb.) részéről is, amelyek érdekeltek a tokaji borászatban. (A szerkesztőségünkhöz eljuttatott jegyzőkönyv, amely Szerencs Többcélú Kistérségi Társulás erőmű ügyben tartott ülésén készült ezt igazolja.) Ugyanakkor az is igaz, hogy Tokaj városával – ami kívül esett az erőmű hatásterületén – már nem egyeztettek. A BHD Kft. vezetője ezért azt sejti, hogy műbalhéról van szó, s valószínűleg a többi erőmű esetében is hasonló ellenállással kell majd megküzdeniük. Az ellenállás szerinte nem helyi eredetű, hanem az 500 MW új áramfejlesztői kapacitás sérthet komoly érdekeket.

Nem csak az erőmű ellen, de mellette is meglehetősen erős lobbisták állnak. A tavaly nyáron alakult A Nemzeti Agrárenergetikai Szövetség (NAESZ) például a következő a célja: „a magyar mezőgazdasági termelés jelentős részének energetikai célú növénytermesztésre történő átállítása azért, hogy az intervenciós keret felszabadulhasson, így azt más agrár- és vidékfejlesztési célra lehessen fordítani.” A szervezet elnöke Magda Sándor, az MSZP parlamenti képviselője, aki az előző parlamenti ciklusban még az országgyűlés mezőgazdasági bizottságának elnöke volt.

A termelők a szalmáért az erőmű hamujából készített talajjavító szert kapnának, amivel visszapótolható volna a kivont tápanyag jelentős része. Ráadásul az ilyen fűtőanyaggal működtetett erőmű széndioxid kibocsátása nem számít légszennyezésnek, mert ez a gáz természetes összetevője a levegőnek. Továbbá nem növeli az üvegházhatásért felelős széndioxid mennyiséget sem, mert azt a széndioxidot használja el, amit a növények az elégetés előtt megkötöttek, illetve, amit kibocsát, azt ismét megkötik a növények. (A fosszilis tüzelőanyagok, viszont azt a széndioxidot használják, amit a növények sok százmillió évvel ezelőtt kötöttek meg.)

Fontos ösztönző erő az energianövények termesztése mellett, hogy a magyar szántóterületet egymillió hektárral csökkenteni kell az uniós előírások változása miatt. A felszabaduló területet viszont elfoglalhatják az energianövények. Az egymillió hektár akár 15 szerencsi méretű erőművet is kiszolgálhat.

A zöldáram kötelező átvételére Magyarország a költségvetéséből ma 60 milliárd forintot költ évente. A tíz szalmatüzelésű erőmű belépése – már amennyiben a törvény szerint átveszik tőlük az áramot – több mint 70 milliárd forint újabb kiadást okozhat. Jelenleg a felhasznált villamos energiából 17 százaléka importból származik. Látszólag a szalmaerőművek 500 MW-os új kapacitása megoldhatná ezt a gondot. A probléma azonban az, hogy a rendszerbe kerülő áram egyszer túl sok másszor túl kevés, mert a magyarországi erőművek nem szabályozhatók elég rugalmasan. Így az új kapacitások kiépítése ezt a problémát nem fogja megoldani.

Meixner Zoltán