Financial Times. Euró-ügyben kötni kellett volna magunkat a céldátumhoz © hvg.hu

A londoni üzleti napilap, amely a közép-európai EU-gazdaságok megingásáról közölt hosszabb elemzést az euróövezeti csatlakozások elcsúszásával kapcsolatban, azt írta: a közép-európai politika „alapvető hazugsága”, hogy lehet jól élni az EU-n belül, de az euróövezeten kívül.

A Financial Times szerint felmerülhet az a kérdés, hogy ha Nagy-Britannia, Svédország és Dánia jól elboldogul az euróövezeten kívül, miért lenne más a helyzet Magyarországgal és Lengyelországgal. A különbség az, hogy Nagy-Britanniában a lakáshiteleket zömmel fontban veszik fel, és nem euróban, emellett sem Nagy-Britannia, sem Svédország, sem Dánia nem kénytelen szembenézni akut folyómérleg-válsággal és 10 százalékos GDP-arányos költségvetési deficitekkel, és kormányaik nem sértik meg nyíltan az uniós előírásokat, áll a brit lap elemzésében.

A Financial Times szerint a magyar költségvetési hiány jelentős hányadát már 2000-2004 között a lakáshitel-támogatás termelte meg. A magyarok azóta felfedezték a devizaalapú – főleg svájci frankban és euróban kiadott – jelzáloghitelek vonzerejét. Az éppen kipukkadni készülő ingatlanpiaci buborék, valamint a fenntarthatatlan költségvetési és folyómérleg-hiányok közepette „a magyar gazdaság időzített bomba”, áll a londoni napilap cikkében.

A devizahitel-kiáramlás destabilizációs kockázataira londoni elemző házak is felhívták már a figyelmet. A Standard & Poor's, a világ legnagyobb hitelminősítője néhány hete Londonban kiadott térségi banki elemzésében azt írta: a régión belül Magyarországon a legnagyobbak a devizahitelezésből eredő bankszektorbeli kockázatok, egyrészt az ilyen kihelyezéseknek a banki folyósításokon belüli magas aránya, másrészt a hazai környezetből eredő árfolyamingadozási potenciál miatt.

Az S&P augusztus végi jelentésében szereplő becslés szerint 2005 végén már valamivel 50 százalék felett volt a teljes kihelyezési értéken belül a folyósított devizahitelek aránya a 2004-es 43, illetve a 2003-ban mért 36 százalék után.

A Financial Times hétfői elemzése szerint a közép-európai gazdasági motor lefulladásának elsődleges oka az, hogy több kormány – köztük a magyar, a lengyel és most már a cseh is – vonakodik a minél gyorsabb valutauniós csatlakozástól. Ezek az országok úgy gondolhatják, hogy több időre van szükségük az átalakuláshoz, és vannak is helyénvaló gazdasági indokai annak, hogy az átalakuló országok miért ne rögzítsék idő előtt árfolyamaikat.

Ezzel azonban inkább az EU-csatlakozás ellen kellett volna érvelni, és nem az euróövezeti belépés halogatása mellett, ugyanis az EU-ba belépő új tagokat is törvény kötelezi az euróövezeti tagsággal összeegyeztethető gazdaságpolitika alkalmazására, áll a Financial Times elemzésében.

A lap szerint a közép-európai országoknak Spanyolország és Olaszország 90-es évekbeli példáját kellett volna követniük. Jóllehet az euró nem oldotta meg az olasz gazdaság szerkezeti gondjait, egyértelműen olyan jelentős költségvetési reformokhoz vezetett, amelyek egyébként nem következtek volna be. Lehet, hogy Olaszország elviselhetetlennek tartja az életet az euróövezetben, még sokkal rosszabb lenne az élete azonban az euróövezeten kívül – írta a Financial Times.

Az elemzés szerint Magyarország kijelölhetett volna magának egy szilárdan rögzített eurócsatlakozási céldátumot, például 2009. január 1-jét. Ebben az esetben a magyar kormánynak könnyebb lett volna felelős költségvetési politikát meghonosítania, és a piacok is kevésbé lettek volna hajlamosak megkérdőjelezni az ország elkötelezettségét a stabil árfolyam mellett, áll a brit lap hétfői írásában.

A vezető londoni elemző házak – köztük a Standard & Poor's és a Fitch Ratings hitelminősítők – jelenleg szinte egyöntetűen 2014-et tartják a magyar euróövezeti belépés lehetséges legkorábbi dátumának.