A cikk szerint miközben az EU régi 15 tagállamában nagyon lassú a munkaerő termelékenységének növekedése (2005-ben ez átlagosan csak 0,5 százalékos volt az előző esztendőhöz képest), addig a 2004-ben csatlakozott 10 új tag ebből a szempontból "olimpiai formában" van: a lap megfogalmazása szerint Kínát és Indiát nem számítva ők a termelékenység-növekedés világbajnokai.

Az új tagok 2005-ben átlagosan 6,2 százalékos növekedést értek el, ezen belül az első helyen Lettország áll 8,1 százalékkal, a másodikon Lengyelország 7,7 százalékkal, s a harmadikon Magyarország 6,3 százalékkal. Ez utóbbi eredmény még az előző évihez képest is 2,6 százalékos emelkedés: e tekintetben ennél jobb mutatóval csak Lengyelország büszkélkedhet (3,7 százalék).

A lap szerint az eredmények kétségkívül az új tagállamok gazdasági felzárkózását jelzik. Eközben a "tizenötöknél'" az elmúlt két évtizedben folyamatosan lassul a termelékenység növekedése. 1987-1995 között ez még átlagosan 2,3 százalékos volt, 1995 és 2005 között már csak 1,5 százalékos, a tavalyi esztendőben pedig mindössze 0,5 százalékos.

A Conference Board egyik közgazdásza, Catherine Guillemineau ennek nyomán a lap hasábjain egyenesen a munkaerő és a tőke átirányítását sürgeti a legnagyobb produktivitást ígérő ágazatokba, mondván: még ha Európa idén élvezheti is egy ciklikus felívelés kedvező hatásait, termelékenységének hosszú távú növekedése a munkaerőpiac rugalmasságától függ majd. Ugyanő Lengyelország és Magyarország kiugró teljesítményét az oda irányuló külföldi befektetésekkel magyarázta, s úgy vélte: ha ezek a befektetések tovább folytatódnak, s a magas technológiájú szektorokban mért termelékenység-növekedés az egész gazdaságra átterjed, akkor a közép-európai térségben tapasztalható javulás a következő 10 évben is érvényes maradhat.