Ismét sikerül letörnie a filmes lobbinak az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. (ÁPV) filmipari magánosítási elképzeléseit. A tőkeerős szakmai befektető bevonását célzó ötlet - amelytől a jelenleg legnagyobb stúdiókapacitással rendelkező Mafilm Rt. európai színvonalú gyártóbázissá fejlesztését remélték - elvetélt. Éppúgy, mint bő két évvel ezelőtt, amikor Medgyessy Péter kormányfő a filmszakmai támogatás 5 milliárd forintra emelése mellett azt is bejelentette, a filmtörvény elfogadásáig jegelik a filmforgalmazó Mokép Rt., a filmkészítés infrastruktúráját adó Mafilm Rt., az utómunkálatokat végző Magyar Filmlaboratórium Kft. (MF), illetve az állami filmstúdiók privatizációját (HVG, 2003. február 15.).

A filmes lobbi a jelek szerint ezúttal is kormányfői segédletre talált: meggyőzte Gyurcsány Ferencet arról, hogy a magyar filmgyártás a Mafilm nélkül atomjaira hullik szét. Így az ÁPV feladatul kapta, találja ki, miként kerülhet az állami filmtámogatások elosztására tavaly óta törvénnyel is felkent Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMKA) többségi tulajdonába a Mafilm és az MF. "Tény, hogy április 4-én Grunwalsky Ferenc MMKA-elnök kérésére Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Bozóki András kulturális miniszter találkozott. A hármas találkozón szóba került, hogy mindkét cég az MMKA és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) tulajdonába kerüljön" - mindössze ennyit volt hajlandó megerősíteni a HVG kérdésére Zachar Balázs, az NKÖM audiovizuális főosztályának jogásza. Az MMKA 51 százalékos, illetve az NKÖM 49 százalékos részesedéséről szóló hírt azonban a folyamatban lévő tárgyalások miatt nem kívánta kommentálni.

Nem ígérkezik egyszerű menetnek az ügylet, az ÁPV ugyanis ingyen nem adhatja át a vagyont. Az 1,4 milliárd forintos saját tőkéjű, leányvállalataival együtt évi közel 2 milliárd forint forgalmú cégcsoportot előbb valószínűleg a Kincstári Vagyoni Igazgatóságra kell testálni, s az bízhatja meg vagyonkezeléssel az MMKA-t. A pénzügytechnikai részleteknél jobban érdekli a filmeseket, vajon az állami tulajdonlással megvalósulhat-e az a 4-5 milliárd forintos fejlesztés, amivel a Mafilm fejlődési pályára állhatna, vagy folytatódik a lassú pusztulás. Forgalmát ugyanis jelenlegi állapotában a cég képtelen növelni, ahhoz a fővárosi Róna utcai és a fóti stúdiók bővítésére és felszerelésére volna szükség. Az állapotokra jellemző, hogy a műtermek novemberig be vannak táblázva, és kapacitáshiány miatt az idén már egy Spielberg-produkciót is le kellett mondani. Az MMKA pedig éppen nincs bővében a pénznek; a filmkészítéshez juttatott állami apanázs az idén a kormányhatározatban beígért 6 milliárd forint helyett 3,3 milliárdra csökkent. Ezt éven túli kötelezettségvállalással, hitel felvételével egészíthetik ki, amihez pedig fedezetként bizonyára fölöttébb jól jönnének a Mafilm-ingatlanok. Grunwalsky mindenesetre azzal érvel, hogy a most 14 százalékos tulajdonos MMKA vonhasson be stratégiai befektetőt. A filmesek egyfelől üdvözlik, hogy a Mafilmet a szakmára bíznák, ugyanakkor a krónikus pénzhiány miatt reális veszélynek látják a vagyonfelélést. Egyesek már ugrásra kész befektetőkről is tudnak, mások szerint pedig nem kizárt, hogy a Mafilm és a Filmlabor a Pasaréti úti filmüzem sorsára jut. A 15 ezer négyzetméteres ingatlant a Mafilmből 1990-ben kivált és 2000-ben felszámolt Magyar Filmirodától vette meg a Gyetvai Fivérek Rt. 2001 novemberében, hogy helyére luxuslakásokat, irodát és mozimúzeumot építsen.

Bár a zsíros falatnak ítélt, nem hivatalos becslések szerint 10 milliárd forint vagyonú Mafilmért eddig nyíltan nem keltek birokra a potenciális befektetők, viszont az MMKA-Bozóki-Gyurcsány találkozó figyelemre méltó módon egybeesett a közalapítvány idei, 1,7 milliárd forintos játékfilmgyártási támogatásának szétosztása kapcsán kitört botrány időpontjával. Mintha a szakma egy része azt üzente volna, nem tartja alkalmasnak az MMKA-t a Mafilm irányítására (sem). A kulturális miniszter által az index.hu internetes hírportál cikke nyomán elrendelt vizsgálat ugyan nem támasztotta alá, hogy a közalapítvány késve, illetve költségvetés nélkül beadott terveket támogatott volna, de egy ponton törvénytelenséget állapított meg; eszerint Grunwalsky elnök közreműködése Jancsó Miklósnak az MMKA-támogatásával készülő filmjében kimeríti a mozgóképtörvény összeférhetetlenségi passzusát (HVG, 2005. május 7.).

A testület a vizsgálat során komoly kritikát kapott: eszerint a pályázati feltételek jelenlegi szabályozása nem megfelelő. Holott a mozgóképtörvény szerint az igazságos és átlátható elosztásért felelős szervezet egyik fő feladata éppen a támogatási szabályzat kidolgozása volna. Az idei döntés egyébként az 1970-es éveket idézi, mivel a maximális támogatást - egyenként 120-120 millió forintot - a "nagy öregek", így Jancsó Miklós, Sándor Pál és Szabó István filmtervei kapták. Az MMKA-t ért támadás mögött éppen a filmszakma régi és új szereplői közötti érdekellentét húzódik meg; a minden felett diszponáló MMKA alapítói köre ugyanis ma már nem reprezentálja a szakmát. 27 alapítója közül öt - zömmel kiürített - állami stúdió, az azóta alakult, fölöttébb termékeny magánstúdiók pedig labdába sem rúgnak.

Egy másik botrány éppen az említett öt állami filmműhely miatt tört ki, ezúttal az ÁPV főszereplésével, amely tavaly december 16-án 900 millió forinttal megemelte a Dialóg Filmstúdió Kft. addig 3 milliós törzstőkéjét. Holott a könyvvizsgálói jelentés szerint a Dialóg már 2000-ben elveszítette teljes vagyonát, tényleges tevékenységet évek óta nem folytat, s az ÁPV 2002. novemberi alapítói határozatában újraválasztott ügyvezető megbízatásának határidejeként "a legkésőbb a végelszámolás megkezdéséig" fordulatot használta. Olyannyira "aludt" az állami társaság, hogy a Fővárosi Cégbíróság két éve 100 ezer forintra büntette meg, mégpedig a törzstőke kötelező, 3 millió forintra történő kiegészítésének elmulasztása miatt. Tavaly pedig törvényességi felügyeleti eljárást is kezdeményezett, miután a posta nem tudta kézbesíteni az iratokat a cégnek. Az ÁPV most ezt a Dialógot találta a legalkalmasabbnak arra, hogy feltőkésítse, s ebből a pénzből felvásárolja négy állami stúdió - a Budapest Filmstúdió Kft., a Hunnia Filmstúdió Kft., az Objektív Filmstúdió Kft. és a Pannónia Filmgyártó és Forgalmazó Kft. - filmjogait. A karácsony utáni napokban nagy sebbel-lobbal le is zavarták az akciót, amit azonban a már említett bizottsági ülésen Grunwalsky "bűvészmutatvány-sorozatnak" nevezett, ami a filmszakma "tudtán kívül zajlott".

A filmtörvény verdiktje szerint a teljes egészében mindmáig felméretlen hazai filmvagyon kezelésére a Gyürey Vera vezette Magyar Nemzeti Filmarchívum (MNF) hivatott. A túlnyomórészt még állami stúdiók által készített filmeknek elsősorban eszmei értékük van, legfeljebb az újrajátszást vagy a televíziós sugárzást követően folyik be utánuk némi pénz. Gyürey szerint az eredeti filmnegatívok és az ezekről készített kópiák gondozását az MNF képes megfelelően ellátni, ehhez az NKÖM égisze alá tartozó intézmény rendelkezik a megfelelő technikai és szakmai háttérrel. Épp ezért Gyürey nem érti, mit is akart elérni az ÁPV a Dialóg közbeiktatásával. Erre Vági Márton vezérigazgató az Országgyűlés kulturális bizottsága előtt azt a magyarázatot adta, hogy a filmtörvény betűjét akarták betartani, miszerint a filmvagyont át kell adni az MNF-nek. A gazdasági társaságokról szóló törvény azonban az ingyenes eszközátadást nem engedi meg, ezért nem jöhetett szóba, hogy egyből az MNF-nek passzolják át az annak rendje s módja szerint felértékelt portfóliót. A Dialóg közbeiktatásával "legalább minden egy helyen van" - összegezte a lényeget egyik ÁPV-s informátorunk, bár az még nem dőlt el, miképpen kerül át ez a vagyon az MNF-be. Mégpedig ingyen, és még ebben az évben. Pénzsíbolás viszont nem történt, mivel a stúdiók kötelesek a Dialóg által kifizetett összeget zárolt számlán tartani, s azt a májusi mérlegzárást követően azonnal vissza kell utalniuk osztalékként az ÁPV-nek.

A kiürített stúdiókat még az idén privatizálják, mégpedig a tervek szerint úgy, hogy azok alkotógárdája kapjon erre lehetőséget, más jelentkezőre az ÁPV nem is számít. Így helyzetbe kerülhet a pannóniás Jankovics Marcell éppúgy, mint az objektíves Rózsa János vagy a Budapest Filmstúdió Kántor László vezette csapata. A HVG által megkeresett stúdióvezetők a privatizáció előestéjén a terveikről nem kívántak nyilatkozni. A stúdiókat az előző években a tulajdonos többé-kevésbé konszolidálta, például a Mafilm-vezér Tolmár Tamás által vezetett Dialógot tavaly 13 millió forinttal segítette ki, hogy adótartozásait kiegyenlíthesse. A kakukktojásnak számító - mert ténylegesen is filmeket készítő -, Sándor Pál vezette Hunnia mínusz 39 millió forintos saját tőkéjét pedig 2003-ban 45 millió forint pótbefizetéssel hozta egyenesbe a cégbírósági dokumentumok szerint. Az viszont körvonalazódni látszik, hogy a filmforgalmazási jogok egy ideig még a stúdióknál maradhatnak, amelyek az ebből származó esetleges bevétel egy részét az MNF-nek fizetik majd be.

VAJNA TAMÁS, VITÉZ F. IBOLYA