Soros György

1930-ban született Budapesten, 7,2 milliárd dollárnyi vagyonával a Forbes 400-as ranglistáján a 24. helyen áll. Qantum Fund-ja a Wall Street történetének legsikeresebb befektetési alapja lett, 30 éven keresztül évente 30 százalékkal gyarapodott. Büszke arra, hogy ő az egyetlen magánzó, aki saját külpolitikát engedhet meg magának. Állam-és kormányfőkkel tárgyal, a rossz nyelvek szerint forradalmak kirobbantásánál segédkezik, és ha kell, valutákat sújt a porba. Állítólag egy milliárd dollárt keresett, amikor 1982-ben padlóra küldte az angol fontot. Jóslatai nem mindig válnak be: a rubel leértékelésekor hírek szerint 2 milliárd dollárt veszített. Bár hivatalosan a „business”-t átadta fiainak, és ő már csak közéleti munkásságot folytat, ezt nem szabad készpénznek venni. Éppen a napokban jelentették a hírügynökségek: Soros 2 milliárd dollárért vásárolt hagyományos hightech cégek részvényeiből. Filantróp tevékenységét 1979-ben kezdte, délafrikai fekete diákok egyetemi tanulmányainak finanszírozásával. Azóta kiépítette a Soros Alapítványok 50 országra kiterjedő hálózatát, évente legalább félmilliárd dollárt költ jótékonysági célokra, végső soron a nyílt társadalom eszméjének terjesztésére. Számos politikai, gazdasági, filozófiai tárgyú könyv szerzője: legutóbbi, tavaly magyarul is, „Az amerikai hatalmi lufi - Az amerikai hatalom visszaterelése a helyes útra” címmel megjelent művében keményen bírálja a Bush kormány politikáját.

HVG: Mindenekelőtt sajnálattal vettük tudomásul, hogy a Soros Alapítvány új programokat már nem indít, még néhány folyó ügyet elintéz, kasszát csinál, és 2007-ben lehúzza a rolót. Remélhetőleg a többi Soros-intézményt nem fenyegeti ez a sors.

S. Gy.: Szó sincs róla. A Közép-európai Egyetem (CEU) alapítványi tőkéjét 400 millió euróra emeltük, és az egyetem ennek 5 százalékából gazdálkodhat évente, azaz 20 millió euróból, illetve ez az összeg évente további 3 százalékkal növekedhet. Adtunk egy kezdőlökést a CEU keretében működő Business Schoolnak is, kapott 20 millió euró előleget, de hosszú távon nekik lehetőségük lesz a tandíjakból eltartani magukat. És természetesen a budapesti Nyílt Társadalom Intézetnek (OSI), ami évi 400 millió dolláros büdzsével dolgozik, változatlanul kulcsszerepet szánok: továbbra is innen indítják, koordinálják, finanszírozzák az USA-n kívül eső programokat, kezdeményezéseket, továbbra is Budapest lesz a „hub-ja”, tengelye nemzetközi alapítvány hálózatunknak.

HVG: Az egyik ilyen nagyszabású kezdeményezés a cigányság beilleszkedését hivatott segíteni Közép-Kelet Európában. Úgy tudom, Budapestre érkezése előtt Prágában a csehországi romák helyzetének javításáról tárgyalt.

S. Gy.: Valóban, Paroubek cseh miniszterelnök elfogadta javaslatomat, hogy indítsanak be kormányprogramot a romák integrálására, mozgósítsanak ehhez EU-pénzeket, és ezt építsék be a 2007-es költségvetésbe. Ha minden jól megy, tíz éven belül a megszűnhetnek a csehországi roma gettók. Budapestről Bukarestbe megyek, ugyanebben a témában. Nekik is van programjuk, a cigányok helyzetét négy területen - oktatás, egészségügy, állásteremtés és lakásépítés - akarják javítani. Óriási feladatok hárulnak a romániai helyi önkormányzatokra, mind a négy szférát összekapcsolva kellene felszámolniuk a zárt cigánytelepeket. Az idő sürget, a franciaországi események is erre intenek. A térségben persze a legrosszabb helyzetben a szlovákiai romák vannak, akik folyamatosan menekülnek Csehországba és Magyarországra, a határon túlra exportálva a problémát. Remélem, hamarosan a szlovák vezetőkkel is beszélhetek erről az áldatlan állapotról.

HVG: Maga szerint a romák adott esetben ugyanúgy erőszakot alkalmaznának, mit a francia külvárosok lakói?

© Túry Gergely

S. Gy.: Pillanatnyilag inkább a cigányok elleni erőszakos cselekmények a jellemzőek. Még mindig mélyen gyökerezőek az előítéletek, pedig jó lenne, ha a térség közvéleménye felismerné: társadalmi érdek, hogy ne legyen cigánykérdés, ne legyenek gettók. Sajnálatos paradoxon, hogy míg az asszimilálódott cigányokat a közvélemény befogadja, mint nem-cigányokat, ám a gettók vonatkozásában marad az előítélet. És ebben Magyarország sem kivétel.

HVG: Ugyanakkor a pártok felismerték, hogy a félmilliós roma kisebbség szavazásra jogosult tömegei eldönthetik a választások kimenetelét, ezért most körüludvarolják őket.

S. Gy.: Lehet, de az előítéletek alig változtak. Volt egy rémes élményem. A náci megszállás alatt egy derék, mélyen vallásos nő bujtatta anyámat, de én is nála töltöttem 1944 nyarát. A hölgy most már 90 éves, és nemrég meglátogattam. Mint elmondta, a Magyar Nemzetet olvassa, - ezt szokta meg még a háború előttről - és a Magyar Rádiót hallgatja. És ez a tisztességes, rendes nő most sarkos cigányellenes véleményeket fogalmazott meg. Szerinte a cigányok segélyekből élnek, kihasználják az ország segítőkészségét, és akik ezt tagadják, azok hazaárulók. Más európai országokban is népszerűek az efféle nézetek, Bulgáriában például a cigányellenes programmal fellépett és a parlamentbe negyedik legnagyobb pártként bejutott, ultranacionalista Ataka (Támadás) párt népszerűsége rohamosan nő.

HVG: Szavaiban érzek egy csöppnyi csalódást. Az előítéletek makacsul tartják magukat a Soros Alapítványok minden igyekezete ellenére. Ráadásul számos országban Önt a bajok fő okozójának tartják azok, akik a hatalmukat féltik: megvádolták a társadalmi elégedetlenség szításával, az örmény, az ukrajnai, a kirgiz forradalmak finanszírozásával. Ön évente mintegy félmilliárd dollárt költ jó ügyek támogatására, alapítványhálózatát a „világ lelkiismeretének” nevezi. Nem zavarják ezek a támadások?

© Túry Gergely

S. Gy.: Én nem azért próbálok segíteni, hogy ezért elismerésben részesüljek, sőt, a hálálkodás inkább zavarba ejt. De most úgy érzem, összehangolt propaganda folyik ellenem, amelyet Putyin orosz elnök irányít. Ö indítványozta a közép-ázsiai köztársaságok vezetőinek, hogy alapítványaimat zárják be; erre sor is került Üzbegisztánban és Kazahsztánban. Putyin mesterkedéseiről azok a vezetők számoltak be, akik nem voltak hajlandóak neki engedelmeskedni. Most olvastam, hogy Oroszországban propagandafilmet mutattak be egy Sors nevű nemzetközi befektetőről, aki kábítószer-kereskedőként tett szert vagyonára… Kiváncsi vagyok, ennek mekkora hatása lesz a közvéleményre, sajnos az emberek hajlamosak ezeket a dolgokat készpénznek venni, és véleményüket megváltoztatni.

HVG: Szóval borúlátó az emberek manipulálhatóságát illetően?

S. Gy.: Változatlanul optimista vagyok, de kétségtelen, sok embert lehet a médián keresztül befolyásolni. Amerikában hasonló támadásoknak vagyok kitéve, a jobboldali sajtó felhozza, hogy erőltetem a kábítószer legalizálását, hogy bennfentes kereskedésért elítélt személy vagyok. Mindez torzítás, a marihuána fájdalomcsillapító tulajdonságának orvosi felhasználását szorgalmazom, és még távolról sincs lezárva egy 1988-as tranzakcióval kapcsolatos bírósági ügyem Franciaországban, a téves ítélettel szemben fellebbezni kívánok. Nyilatkoztam, hogy ez a hadjárat engem a náci sajtó stílusára emlékeztet, ekkor viszont azt mondták rám, hogy Busht a nácikhoz hasonlítom. Azt kell mondanom, hogy ha az embernek Bush és Putyin az ellensége, annak következményei vannak. Ennek ellenére nem bántam meg eddigi cselekedeteimet.

HVG: Annak idején Ön aktívan segítette a kommunistaellenes mozgalmakat, a térséget megcélzó programjai jócskán hozzájárultak a diktatúrák bukásához, a magam területén például az egypárt információs monopóliumának megtöréséhez. Most viszont keményen támadja a kapitalizmust. Végülis milyen rendszer felelne meg Önnek?

S. Gy.: Nézze, én magam kapitalista vagyok, ennek a rendszernek a keretei között működöm. Ugyanakkor látni kell, a kapitalizmusnak is megvannak a gyenge pontjai, ezt kár tagadni. Az általam preferált nyílt társadalomnak éppen ez az alapelve: belátja, hogy a rendszer tökéletlen, ezért amennyire csak lehetséges, javítani kell.

HVG: Például – ahogy Ön javasolta -, a nemzetközi pénzmozgásokat is átláthatóbbá kell tenni…

S. Gy.: Ezt félreértették, ezt egyáltalán nem mondtam. Azt vallom, hogy a tőke-és pénzpiacokon – ha magukra hagyjuk őket – fennmarad az egyensúlytalanság. Az egyensúly megteremtése és fenntartása politikai feladat, a nemzetközi pénzintézeteknek kell szabályozniuk a piacok működését. Ellenkező esetben fennáll a pénzügyi válság veszélye.

HVG: Mindenesetre a világgazdaságra máris vészes egyensúlytalanságok jellemzőek: hatalmas amerikai ikerdeficit áll szemben az ázsiaiak, elsősorban a kínaiak több száz milliárdos valutatartalékával. Meddig tartható fenn ez a helyzet?

S. Gy.: Szerintem két-három éven belül tetemesen visszaesik a globális gazdasági teljesítmény, és ez – határozott nemzetközi fellépés híján – könnyen világgazdasági válságba torkolhat. A világgazdaság motorja ugyanis elsősorban az amerikai fogyasztás, márpedig a jelenlegi vásárlóerő hátterét az USA-beli ingatlanok hihetetlenül magas ára biztosítja. Ha a buborék kipukkad, akkor véget ér a jelenlegi fellendülési szakasz.

HVG: Mennyiben függenek ezek a fejlemények Kína fantasztikus növekedési ütemének fennmaradásától?

S. Gy.: Kína gyors gazdasági növekedése a világgazdasági fellendülés másik motorja, ők most örömmel finanszírozzák az amerikai deficitet, ez a két ország közötti szimbiózis lényege. Ám ha lanyhul az amerikai kereslet, akkor Kínának a növekedés új forrásait kell megtalálnia: a helyi fogyasztás támogatása mellett főleg környezetszennyezést akadályozó beruházások jöhetnek számításba. Ellenkező esetben Kína 20 éven belül nagyobb környezetszennyező lesz, mint az USA. Kína ugyanis elsősorban szenet használ energiaforrásként, ebből kellene kivonni a szennyező anyagokat.

HVG: Amint az köztudott, 27 millió dollárral szállt be a Bush-ellenes kampányba. Ugyanakkor a Bush-adminisztrációval nem is voltak olyan rosszak a kapcsolatai. Amíg működött az üzbég alapítvány, azt a washingtoni Külügyminisztérium is dotálta. Mintha Ön is most lágyabb húrokat pengetne, amikor a Bush-kormányról beszél.

S. Gy.: Kétségtelen, hogy a Külügyminisztériummal jó a kapcsolatom. Végülis céljaink hasonlóak: a demokratikus átalakulást szeretnénk támogatni, de az eszközeink különbözőek. Ami Busht illeti, én fenntartom negatív véleményemet, inkább arról van szó, hogy Ő volt kénytelen változtatni politikáján, hiszen helyzete az elmúlt évben nagyon meggyengült: a közvélemény támogatása mélyponton van, a törvényhozásban sokan bírálják, köztük saját pártjának befolyásos tagjai.

HVG: Nemrég az amerikai közszolgálati rádióban úgy nyilatkozott, nagyon önkritikusan, hogy „bár nekik (gondolom a konzervatív jobboldalnak) nincs igazuk, ez nem jelenti azt, hogy nekem igazam van”. Azt jelentené ez, hogy visszavonul a politikából, és jó barátját, Hillary Clintont sem támogatja, ha netán elindulna a következő elnökválasztáson?

S. Gy.: Túl korai még a 2008-as elnökválasztásról beszélni. Kétségtelenül kevésbé szeretnék pártpolitikához kötődni, de úgy érzem, ahhoz, hogy az amerikai demokrácia magához térjen, szükség van a demokraták győzelmére a következő választáson. Jó lenne, ha a szélsőséges republikánusok hatalma véget érne.

HVG: Immár 26 éve végzi filantróp, illetve közéleti tevékenységét. Ha összegezni akarja mindazt, ami sikerült, és mindazt, ami nem, meg van elégedve?

S. Gy.: Végsősoron elégedett vagyok. Persze sok minden nem sikerült, de örülök, hogy legalább megpróbáltam. Busht szerettem volna megbuktatni, nem sikerült. Oroszországban is próbálkoztam a nyílt társadalom építésével, Putyin ezt keresztülhúzta. De azért nem tekintem az ottani munkát kudarcnak. A demokrácia magvait elvetettük, a csírák ott vannak, előbb-utóbb kihajtanak.

Az interjú némileg lerövidített változata a HVG hetilapban olvasható