Az online zene-eladások és a digitális zenepiac az egész iparágon belül ennek ellenére tavaly csak 1 százalékot hasítottak ki magunknak. Ámde idén ennek már a kétszeresével lehet számolni, s öt éven belül a forgalom egynegyede fog már e szegmenshez kötődni – írja a Reuters. Éppen ezért a legforróbb téma a Cote d’Azur-on az volt, hogy a digitális zenét hogyan fogják árulni a jövőben: digitális zeneáruházakban, vagy „vihetsz mindent, amit csak akarsz, ha előfizetsz” alapon?

A Napster logója. Tegnap gyűlölt ellenség, ma dédelgetett kedvenc © Napster

A két út világosan látszik, hiszen rajtuk népszerű, jól működő szolgáltatások jelentek meg, s váltak igen gyorsan üzletileg is elfogadottá. Az előfizetéses szolgáltatásokra a már említett Napster és a RealNetworks Rhapsody nevű terméke a legjobb példa. Mind a kettő korlátozás nélküli hozzáférést teremt azokhoz az óriási zenei könyvtárakhoz, amelyek havi díj fejében állnak nyitva a zenebarátok számára. Ezzel szemben áll az Apple Computer iTunes nevű zeneáruháza, amely track-enként (számonként) árulja a felvételeket, s igen szoros integrációban működik az iPod nevű hordozható zenejátszó eszközzel.

Chris Gorog, a Napster elnöke szerint az elsődleges célpontot számukra azok az emberek jelentik, akik még nem léptek be a digitális zene piacára. Így nem is foglalkoznak az Apple sikereivel, hiszen azt prognosztizálják, ha a Napster2Go szolgáltatás – amely megengedi a vásárlóknak, hogy letöltsék a számokat hordozható zenejátszókra – hamarosan beindul, az Apple piaci részesedése vissza fog esni.

A zenei cégek szerint mindkét modellnek van helye a piacon, de figyelmeztetnek, hogy a zene-előfizetés rendszerét nem lesz könnyű megértetni a fogyasztókkal, azaz igen jelentős marketingkiadásokra lehet számítani ezen a területen. „Az zene-előfizetés elképzelhetetlenül népszerű lesz, ha az emberek megértik a lényegét, s engednek a csábításnak, s kifizetik az első havi díjat. A nehézség azonban abban van, hogy ez a modell radikálisan más, mint amit a múltban láttak. Ez ugyanis nyilvánvalóan nem egy hanglemezbolt elektronikus változata – mondta Barney Wragg, az Universal Music új média részlege, az Elabs alelnöke. „Ebben a rendszerben előfizetsz egy könyvtári szolgáltatásra, s ha nem fizetsz, akkor elveszik a hozzáférésed. Ez teljesen más, mint a CD-vásárlás vagy a zeneletöltés, amikor a felvétel örökre a tiéd.”

„A letöltős és az előfizetéses modell egymás mellett ragyogóan megélhet. Vannek emberek ugyanis, akik birtokolni akarják a zenét. Oda akarják adni például a gyerekeiknek. Míg másoknak minden kell egyszerre, s nem érdekli őket más csak az elérés” – világított rá a két megoldás mozgatórugóira Thomas Hesse, a Sony BMG digitális részlegének elnöke.

A Midem egy másik fontos témája a mobiltelefonokon megjelenő zene volt, akár egy PC-ről, akár vezeték nélküli nagysebességű 3G-csatornákon kerül fel rájuk. A csengőhang ipar ma már évente 1 milliád dollárt forgalmaz, s a zeneipari cégek nyálcsorgatva várják a pillanatot, amikor a hatalmas, s a zene lejátszására gyakorlatilag eszközökkel már ellátott fogyasztói körnek nagytömegben adhatnak el digitális zenét.

Az Apple iPod zene- lejátszója. Mit akar a vásárló? © Apple Computer

A mobiltelefonokon hallgatható zene a jövőben a zeneipar egyik legfontosabb piaca lehet. A kérdés csak az, hogy a közönség hajlandó-e elfogadni ezt a technológiát. A mobilszolgáltatók, például a Vodafone már lehetővé teszi teljes számok letöltését a 3G rendszerekben. Az Apple és a Motorola pedig azon dolgozik, hogy a telefonokat olyan kiegészítőkkel lássák el, hogy le tudják játszani azokat a számokat, amelyeket az iTune zeneboltban vásárolnak meg.

„Ez a fejlesztés nem fogja megölni az iPod-ot” – mondta Guy Laurence, a Vodafone globális marketing igazgatója. „Ez az eszköz ugyanis sokkal költségesebb annál, mint ami egy mobiltelefon esetében széles közönség számára elfogadható volna. Így aztán nagyon meg kell gondolnunk, hogy megéri-e ártámogatást adni egy ilyen terméknek.”

Az Apple gondjait növelheti, amire Thomas Hesse hívta fel a figyelmet: „Az Apple alighanem hibázott a szabadalmi rendszerben, hiszen a felhasználói számára nem tette lehetővé, hogy a letöltött zeneszámokat bármely más gyártmány segítségével is meg lehessen hallgatni. Márpedig a vásárlók igen nagy értéknek tartják a konvertálhatóságot. S mivel még egyáltalán nem dőlt el, hogy milyen szabványok lesznek uralkodók, ma még csak azt lehet megállapítani, olyanok, amilyeneket végső soron a fogyasztó leginkább akar.”