Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Vannak túlbonyolított dolgok, noha korunk divatja éppenséggel a túlegyszerűsítés. Például a sushi a világ egyik legegyszerűbb étele, viszont olyan mitológiája van, hogy sokan még a nevét is csak félve ejtik ki. A több nevét. Nigiri, maki, temaki – mi mások is lehetnének, mint az ázsiai gasztro kultúra bonyolult műalkotásai? Pedig csak egy kis kézügyesség, és semmi bonyodalom.
Előre megfontolt szándékkal nem mennénk bele a sushilógia mélyebb taglalásába. Gyorsan annyit (tekintettel arra, hogy mostanság, június 18-án volt a sushi világnapja, amit 2009-ben talált ki egy Facebook közösség – a szerk.), hogy a mai formájukban divatozó japán falatkákat a 19. század derekán gyúrkászta össze Edo városában (Tokió) bizonyos Hanajá Johei, aki gyaníthatóan a street-food egyik alapító atyja, legfeljebb nem tudott róla. Egyébként az erjesztett rizs és hal kombinációt a kínaiaktól nyúlták le a japánok alig több mint 200 évvel időszámításunk után. A sushi öt fő fajtája: nigiri (a kicsit dagadt rizshalmon vékony szelet hal pőpeckedik algaköpeny nélkül), maki (a legismertebb és népszerűbb algatekercses változat), temaki (tölcsér formájú maki), oshi (kockaforma), nare (tradicionális készítésű sushi: a kibelezett, sóval megtöltött halat fahordóban erjesztik felhasználás előtt).
Ennyit a sushilógiáról, mert most igazából a bátortalanoknak szeretnék segíteni, akik elrémülnek a sushikészítés gondolatától is, sok szakkifejezést meg szabályt vizionálva, miközben imádják bekapkodni ezeket a kis rizses ízéket. Nos, a jó hír: amennyiben nem készülnek gésának vagy nem szigorlatoznak japán gasztronómiából, akkor simán vonjanak vállat a sok okoskodó polémiára, és készítsék el azt, mit alább ajánlunk.
Tényleg nem kell a dolgot agyonkomplikálni. Nem tudjuk mások, hogy vannak vele, de szerintünk elborzasztó, amikor blogokon, gasztro szájtokon igen részletes leírásokkal instruálnak egy pohár tej kitöltésére… Nemrég a neten bóklászva találkoztunk például az uborkás víz készítésének leírásával – fotókkal illusztrálva 6 (hat!) lépésben. S nem valami vicc volt, kiderült, hogy a szerző halálosan komolyan gondolja. Mellesleg, ha valaki kíváncsi lett ezek után az uborkás víz „receptjére” – mondjuk a sushihoz kortyolná szaké, zöld tea vagy könnyű világos sör helyett - , akkor itt van 1 (azaz egy) nagy lépésben: egy kancsóba dobj néhány karika uborkát, öntsd fel szénsavas vagy mentes ásványvízzel, és tedd a hűtőbe egy órára. Második lépés: idd meg! (Kimaradt az utasítás, miszerint töltsd pohárba, de hátha nem lesz ebből baj.)
A sushival is ez a helyzet. Kell hozzá rizs, préselt algalap, és valami halféle. Semmi több, legalábbis alapfokon. És kezdjük alapfokon, nem? Egy gondolat a rizsről: itt nem kell pergős rizs, hanem kifejezetten ázsiai ragadós, rövid szemű, hogy ne peregjen ki a tekercsekből, hanem stabilan tapadjon össze. Ha jó fajtát választunk, még a bűvös keményítő kimosásos, ecetes-cukros adjusztálásos sushi rizskészítést is elég, ha csak a könyvekben olvassuk, mert menni fog ez anélkül is.
A susi feltekerése az egyetlen rizikós feladat, de ez hamar begyakorolható, csak bátorság, ne legyenek gátlásaink. Különben ma már vannak kis műanyag és fa sushikészítők (kaphatók Ázsia boltokban, megrendelhetők a neten, akár komplett sushikészítő szettek is), amelyekbe csak bele kell tenni a hozzávalókat, összenyomni és kész is.
Hozzávalók: 200-250 g rizs, 100 g füstölt lazac, algalapok (nori -már nemcsak ázsiai élelmiszerekre szakosodott boltokban, de szupermarketekben is kapható), szójaszósz, wasabi
Elkészítés:
1. A rizst kétszeres mennyiségű vízben főzzük puhára, és ne öblítsük le, hanem hagyjuk összetapadva. Só nem kell a főzővízbe, mert az alga meg a lazac eleve kissé sós, nem is beszélve a szójaszószról, amibe majd bemártogatjuk.
2. A lazacot vágjuk fel keskeny csíkokra. Az algalapokat terítsük ki, egyik végüket kenjük meg kevés vízzel. A száraz végére tegyünk rizst, helyezzük rá a lazaccsíkokat, arra tegyünk még egy kis rizst, majd szorosan és lehetőleg egyforma vastagságban tekerjük fel, a benedvesített lap szépen rátapad a tekercsre.
3. Hagyjuk 10-15 percet állni, aztán egy éles késsel – ez komoly intelem, tényleg legyen éles a kés! – vágjuk 3-4 centis darabokra, állítsuk fel őket egy tányérra, és szójaszósz, wasabi kíséretében tálalhatók is.
Minimál fokon ennyi az alap sushi.
A késnek meg azért kell borotvaélesnek lennie, mert csak így lehet szépen szeletelni a tekercseket, életlen késsel összenyomjuk, de nem vágjuk el az algalapot.
Megjegyzés: Állítólag kerek e világon a legnépszerűbb a lazacos sushi, de nyugodtan helyettesíthetjük más betéttel is az alap sushinkat, csak egy kis bátorság és fantázia függvénye. Alga érzékenyeknek ajánljuk a nigirit.
