Barcelona legnagyobb sugárútján, a Diagonálon megnyílt egy meglehetősen kicsi étterem. Mindössze egyetlen asztal van benne. A tulajdonos, Mercè Solernou asszony több mint negyven éves vendéglátós tapasztalattal felvértezve vágott bele a már elnevezésében is a lényegre utaló Mercès One müködtetésébe.

 A hely meghatározó sajátossága, az egyetlen asztal igény szerint lehet igencsak kisméretű, amikor két személyre terítik. De nagyságrendekkel ki is bővülhet, és körbe ülheti huszonkét vendég. De slussz passz, ennyi a maximum.

Bámulatos átváltozásra képes, teljes diszkrécióval

merces es.

Az étterem séfje Antonio Cornero is természetesen a szokásosnál sokkal közelibb kapcsolatot alakit ki a vendégeikkel. Ezt nem csak a Mercès One weblapján olvasható szlogenben: „Un restaurante solo para ti - egy étterem csak neked” fejeződik ki, hanem abban is, hogy mi kerül az asztalra, milyen formában, stílusban. Így nemcsak a mindig idényjellegű, kreatív, naponta változó ételsorból és a fogásokhoz illeszkedő, különleges borokból választhatnak a vendégek, hanem maguk dönthetik el azt is, hogy éppen milyen teremdekoráció, teríték, háttérzene legyen. Kívánság szerint lehet  klasszikus, avantgarde, romantikus és minimalista hangulatú az este.  

A Mercès One márciustól fogadja vendégeit. Igaz, nem a szó szerinti nyitott kapukkal, de ígéretük szerint az év 365 napján. A személyre szóló vendéglátás azonban előzetes megrendelést, egyeztetést feltételez. Így kizárólag regisztrált foglalással látogatható. Tulajdonosa nem titkolja, az egyasztalos étteremhez az ötletet a tokiói Mibu adta. Bár Hiroyoshi Ishida mester konyhai filozófiája a hozzá tartozó külsőségekkel együtt eltér az övétől. Sok más mellett abban is különböznek, hogy a japán ragaszkodik ahhoz, hogy  mindig pontosan nyolcan foglaljanak helyet egyetlen asztalánál.

Az egyasztalos vendéglátás gondolata egyébként nem idegen a séfektől. Sokan nem is titkolják, hogy kiszállva a mókuskerékből, arra vágynak ,legyen egy asztaluk, ahová ők válogatják, ültetik le a vendégeket. Akik természetesen azt eszik, amit éppen aznap kedve szerint főzött a szakács.

Idehaza vagy másfél évtizede Kalla Kálmán, a Gundel séfje emlegette először az efféle vendéglátást, aki aztán  Sümegprágára visszavonulva, meg is valósított valami hasonlót.

A másik variáció, amikor a konyhában, vagy közvetlen közelében, rálátással a „tett színhelyére” az úgy nevezett séfasztalnál foglalhatnak helyet a bejelentkező vendégek. Ilyen például a debreceni IKON-ban is van. 

Séfasztal néven egyébként több neves szakácsunk - többek között Ádám Csaba, Takács Lajos, Kerekes Sándor, Bernáth Dániel - is tartott már zártkörű, meghívásos vacsoraesteket, még ha nem is csak egyetlen asztalhoz ültették le a szerencsés kiválasztottakat.