hvg.hu: Mi volt az első benyomása a Pannon Bormustrán kóstolt borokról?

S.T.: A meglepetés: a borok átlagos színvonala jobb volt, mint amire számítottam. A csúcsot számomra a kiemelkedő tokaji desszertborok és a magas savtartalmú, száraz fehérek jelentették. Nagyon tetszik Somló, személy szerint jobban szeretem, ha a sav áll az előtérben, nem a gyümölcs. Ami a vöröseket illeti, kicsit bizonytalanabb vagyok, engem nem nyűgöztek le a nemzetközi fajták házasításai, ami azt illeti, jobban tetszettek a könnyű, beaujolais-jellegű vörösborok.

hvg.hu: Még mindig sok magyar szereti a nehezebb vöröseket. Önt mi fogta meg a könnyebb borokban?

S.T.: Kevesebb volt bennük a tannin, nem voltak túlextrahálva, viszont volt bennük kellem és egyensúly. Sokszor jobb szívvel pontoztam kicsit feljebb az ambíciózus, jó struktúrájú könnyű vöröseket, mint a nehéz, testes, kicsit talán unalmas bordeaux-i házasításokat. Utóbbiak szerintem túlextraháltak voltak, a tanninok még zöldnek, ugyanakkor a bor „gyorsérleltnek” tűnt. Ebből fakadt, hogy pirított gyümölcs ízével lett tele a zsűritagok szája.

hvg.hu: Legendásan szigorúan értékel: mi volt a legmagasabb pontszám, amit a verseny során kiosztott?

Pannon Bormustra

S.T.: Volt néhány száraz fehér bor, ami 90-92 pontot kapott, de akadt egy-két tokaji desszertbor, aminek stabil 95 pontot adtam - gyönyörű egyensúlyú, hibátlan édesborokat kóstoltam. Ami a vöröseket illeti, emlékszem, egy bornak megadtam a 90 pontot. Vicces volt, mert a best buy kategóriával kezdtük, ahol nagyon sok szép, korrekt bort kóstoltunk, ehhez képest visszaesésként éltem meg a komplexebb borokat. Számomra ez valami olyasmit jelzett, hogy a hivalkodás nélküli, korrekt borok néha többet tudnak nyújtani, mint a nagyot markolni akaró, de rosszul kivitelezett tételek.

hvg.hu: Az ön magazinját tartják Robert Parker-féle borújság legnagyobb konkurensének. Mi a legfontosabb különbség a The Wine Advocate és az ön International Wine Cellar című magazinja között?

S.T.: Azt hiszem, a The Wine Cellar stábja több időt tölt a pincékben a kóstolással, igyekszünk kontextusban, nem pedig tömegeseményeken kóstolni. Csupán 3-4 közvetlen munkatárssal dolgozom, ők viszont már hosszú évek óta velem vannak, emiatt következetesek a borleírásaink. Másrészt, nem akarunk bort eladni, minket teljes mértékben a felhasználók, az előfizetők tartanak el. Másoktól azt hallom, hogy a pontszámaink konzervatívabbak, nekem erről az a véleményem, hogy Parker túl engedékeny, és indokolatlanul felpontoz bizonyos borokat. Ezt is megértem, hiszen az újságírók azzal tudják felhívni magukra a figyelmet, ha valamit nagyon le- vagy felpontoznak. Én azonban szeretem kihagyni az ilyesfajta politikai manőverezést a borkóstolásból.

hvg.hu: A rigorózus borbírálat elég sok időt elvesz - többet, mintha tömegeseményeken kóstolna végig egy huzatra több száz tételt.

S.T.: Ez így van. Nagyon sok időt emészt fel, hogy személyesen ellátogassunk a pincékbe, ezért van az, hogy heti hét napot dolgozom. Sokan úgy vélik, könnyű és kellemes munka a borkóstolóé, de a szakmai útjaim során napi tíz órát dolgozom, ennyi idő talán 5-6 pincére elég.

hvg.hu: Marad egyáltalán ideje arra, hogy élvezetből igyon?

S.T.: Nem igazán. Ha néha szabadnak bizonyul egy-egy vasárnap, akkor szombat este vagy vasárnap délben kicsit kirúgok a hámból, de munka közben nagyon észnél vagyok. Szakmai utakon naponta átlag száz tételt kóstolok végig, ha otthon vagyok, akkor naponta 20-30 palacknál nem nyitok ki többet. Évente nagyjából 12 ezer bort kóstolok meg, emellett kevés energiám marad az élvezetre. Különösen, hogy minden borhoz külön jegyzetet írok, ráadásul kézzel. Ez azt jelenti, hogy heti egy-két nap a jegyzetek szerkesztésével, elektronikus formába öntésével telik.

hvg.hu: Mekkora a saját gyűjteménye - amiből ezek szerint csak ritkán bont fel egy-egy palackot?

S.T.: Nagyjából hat ezer palack borom lehet otthon, pontosabban egy klimatizált raktárban. A legtöbb borom Burgundiából származik, de akad egy-két jó tokaji is a gyűjteményemben.

hvg.hu: Korábban sportújságíróként dolgozott. Mit gondol, jobban járt volna anyagilag, ha az eredeti hivatásánál marad?

S.T.: Biztos vagyok benne, hogy több pénzt keresnék - szinte bármivel. Jelen munkám nagy előnye, hogy borzasztóan élvezem, és nincs főnököm. Ez utóbbi szinte megfizethetetlen.

hvg.hu: Hallottunk arról, hogy Robert Parkert egyszer egy bordeaux-i termelő a saját hamvas leányával kívánta megvesztegetni. Önt is érte már efféle kísértés?

S.T.: Sajnos, nem számolhatok be ilyesféle kalandokról, joggal tarthatnak attól a termelők, hogy az efféle megvesztegetési kísérleteket megírnám. Mindenki tudja, hogy tiszta és független vagyok, még a fényűző szakmai vacsorákra sem szoktam elmenni. Ha valakivel tényleg csak ebéd- vagy vacsoraidőben tudok találkozni, általában valami könnyűt, például egy szendvicset és ásványvizet rendelek, és már rohanok is a következő találkozómra.

hvg.hu: Már-már borszerzetesi az életmód, amit felvázol.

S.T.: Más is pontosan ezt mondta. Sokan azt hiszik, ötcsillagos szállodákban lakom, és három Michelin-csillagos éttermekben eszem, de ez fényévekre van a valóságtól. Vakációra nem mindig futja, de sokszor elkísér a feleségem a szakmai utakra, és így - még ha közben dolgozom is - sok érdekes helyre eljutunk a világban.

hvg.hu: Milyen tanácsot adna a feltörekvő hazai éttermeknek? Milyen borokat tartsanak feltétlenül az itallapon?

S.T.: Azt feltételezem, hogy az idelátogató turisták kíváncsiak a helyi borokra, nemcsak a szokásos nemzetközi mezőnyből válogatnának. Ezért mindenképp ajánlott magyar borokat tartani, méghozzá minél szélesebb választékban. Legyen minden borvidékről, sokféle árkategóriában kiváló minőségű bor az éttermek pincéjében! Mindemellett az is hasznos lenne, ha több nyelven is lenne egy-egy rövid borleírás mindegyik tételhez. A legjobb éttermekben pedig az egyes ételek mellé is kellene valamilyen megfizethető bort ajánlani, lehetőleg az étlapon is feltüntetve, hogy ne kelljen túl sokat konzultálni a sommelier-vel.

hvg.hu: Mit gondol, milyen irányba megy most a nemzetközi borvilág? Mit keresnek a tudatos fogyasztók?

S.T.: Úgy vélem, egyre népszerűbbek a terroir-borok, az emberek már nem feltétlenül a nagy testű, magas alkoholfokú borokat keresik. A fiatalabb generációt nem hatja meg a 16-os alkoholú cabernet sauvignon, inkább a könnyű, helyi borokat keresik. Sokan lelkesednek a természethű borokért, amivel nekem sincs különösebb bajom, feltéve, ha a természethűség azt is jelenti, hogy a borász több időt tölt el a szőlőben. Sok fiatal borász fetisizálja az organikus borászatot, és inkább divatból, mintsem meggyőződésből próbál ilyen borokat alkotni, sőt, nem egyszer a borhibás italokat igyekeznek természethű címkével eladni. Más tekintetben talán azért is népszerűbbek a könnyű, kedves borok, mert a testes bordeaux-iakat az utóbbi időben kissé túlárazták. Mindenesetre javaslom, hogy a magyar borászok és borisszák minél többet kóstoljanak külföldi borokat, utazzanak, mérjék fel az európai és az újvilági piacot és trendeket, hogy lássák és értsék, mit tud a konkurencia. Ennek alapján még mindig eldönthetik, hogy csatlakoznak a trendekhez vagy inkább a saját útjukat keresik.