Gasztro Vétek György 2012. szeptember. 19. 11:33

Dühös Bestia és a többiek

Emlékeznek még a tavaly tavaszi Főzdefeszt botrányra? A 40-50 perces sorban állásokra, a pár óra alatt elfogyott sörökre, és a többi bosszússágra? Aki akkor megfogadta, hogy Főzdefesztre soha többé, és tartotta a szavát, az most bánhatja. Döcögős indulás után, másfél év alatt, négyszeri megjelenéssel az esemény sör-felhasználóbaráttá nőtte ki magát.

A legutóbbi csúcsra járatott hétvégén nem kis dilemmát jelenthetett sör-borbarát gasztronautáknak, hol is nézzenek leginkább a pohár fenekére, a Budai Borfesztiválon,a pesti Palotanegyed Főzdefesztjén,netán a városligeti   szürke marha fesztiválon. Nyílván az erősebb identitás győzött. Speciel, ami nekünk kifejezetten megfelelt, és szerintünk a fesztivál szakmaiságának is javára vált, az az érzékelhetően kisebb tömeg volt a Főzdefeszten.

Ahogy a szervezők jelentették: rengetegen voltak kíváncsiak az őszi fesztre – vagyis voltak elegen, de sokkot azért egyik standnál sem kellett kapni, és a sarkunkat sem taposták egyfolytában. A szervezésen még mindig van mit csiszolni – csak hogy rutinos dorgálóként ne mulasszuk el megjegyezni –, például illene elkezdeni délben a csapolást , ha a fesztivál kezdetét déli 12 órára hirdetik meg.

Gy.Zs.

Ezúttal – pénteken  - is már 2-3 körül járhatott az idő, mire az összes csap működött. Mi a magunk részéről továbbra is kevésnek tartjuk a leülési lehetőséget, főként a sörpadokat. Bár a Mikszáth Kálmán tér már tulajdonképpen egy nagy sörpad, de azért a környező sétálóutcákra is ki lehetne találni valami mobil ülőféleséget. Apropó, mobil. Ugyancsak kevésnek találtatott a felállított mobilvécék számát. Forgalmasabb órákban csak előzetes regisztrációval (!) lehetett sorszámhoz jutni valamelyik fülke előtt. Vagy pedig maradt a gerillaakció, a környékbeli vendéglátóhelyek célirányos letámadásával. Ezt persze nem mindenütt fogadták kitörő lelkesedéssel.

Lehet még egy kicsit morgolódni az árakon is. Hiába nincs belépő, kötelezően megvásárolandó pohár, a kissé magasan meghúzott alsó árküszöb miatt kissé drágára sikerült a mulatság. Azzal ugyanis, hogy a való világban harmadáért-feléért kapható, egyszerűbb sörök korsónkénti árát magasan állapították meg, automatikusan felfelé tolták a középkategória árát, s mivel a sörök többsége ide tartozott, most mintha drágább lett volna a fesztivál, mint tavaly ősszel, vagy idén tavasszal.

A legelső feszthez viszonyítva körülbelül háromszor annyi csap, és háromszor annyi sörféleség volt, ezért is sokkal jobban eloszlottak a népek. Igaz,a terület is nagyobb volt a korábbinál. Komolyabb sorok ritkán alakultak ki, pár perc alatt sörhöz lehetett jutni mindenütt. A délutáni órákban pedig el is lehetett beszélgetni a sörfőzőkkel, a csaposokkal, mert a legtöbb helyen ezúttal már olyanok álltak a csapok túloldalán, akik tudtak is mondani valamit az általuk árusított a sörökről.

Immáron azok sem panaszkodhattak igazán, akik megéheztek sörkóstolgatás közben, mert több fesztiváletető is jelen volt. Bár jellemzően a szokásos hamburger, sült kolbász, grillezett húsok kínálattal, ami arra jó, hogy az éhségünket elverjük, de sörgasztronómiai összefüggéseket ne keressünk benne.

A sörválasztékot tekintve forradalmi áttörés nem volt tapasztalható, a kínálat zömét a hazai kisüzemi és gerillafőzdék adták, de markánsan képviseltették magukat a regionális cseh sörfőzdék is, és a importőrök révén kóstolhattunk néhány skót, angol, bajor is szlovákiai sört is.

Az őszi Főzdefeszt totemállata, az Angry Beast, vagyis a Dühös Bestia volt, amit a Hopfanatic gerilla-sörfőző formáció készített a csepeli Rizmajer Sörfőzdében. Jelenleg ez a 12 % alkoholtartalmú russian imperial stout a legerősebb Magyarországon főzött sör.

A júniusi és a szeptemberi fesztiválon leadott közönségszavazatok alapján idén is sor került a Év Kedvenc Söre és az Év Sörfőzdéje díj átadására. Amint azt már a Folyékony kenyér blog hírül adta:előbbi kategóriában ,akárcsak tavaly, most is két győztes született, akik holtversenyben kapták a legtöbb szavazatot: a jászdózsai sörfőzdében főzetett első hazai gerillasör, a Dupla Köleses és a legfiatalabb magyar gerillasörfőzők – a Hara Punk formáció – által főzött porter, a Papap O’Hara.

Gy.Zs.

Az Év Sörfőzdéje díjat pedig a győrzámolyi Bors vitte el. Az első három Főzdefeszt fő hívószava a sörforradalom volt. Mivel nyilvánvalóan nem éghetünk folyamatosan forradalmi lázban, idén ez a hívószó a kézműves sör lett. De mit is értsünk a kézműves sör fogalma alatt? Ahány ember, annyi vélemény. A Főzdefeszt szervezői is úgy érezték, el kellene ezt valahogy magyarázni, ezért a nyitó nap délutánján tartottak egy kis kerekasztal beszélgetést a témában, mi pedig már leírtuk a véleményünket itt.

A sajtóbeszélgetés igazi érdekessége azonban a közben feltálalt sör-desszert párosítás volt. Egy kis ízelítő, miről is szólna a sör és gasztronómia kapcsolata. Reméljük,jövőre össze is jönnek egymással.

Zárszó:az idén ez volt az ötödik nagyobb szabású sörfesztivál a fővárosban, és pont két héttel ezelőtt a Budai várban is 60–70 százalékban nagyjából ugyanezekkel a sörökkel lehetett találkozni. Egy szóval: telítődött a sörfesztivál-piac.

Sördesszert

Adott párosunk söre, a Fóti Kézműves Sörfőzde Barcagi Duplabakja: szép, egyneműen édeskés, nehéz félbarna duplabaksör, elég komoly, 8%-os alkohollal. Illatában és ízében tejkaramella, pörkölt kávés maláta, grillázs, lágy aszalt gyümölcsösség és a Spalt aromakomlóból származó enyhe üdítő keserűség jellemzi. Minden tulajdonsága arra determinálja, hogy desszerthez kínáljuk.A mellé készített édesség egy mascarpone-alapú pohárdesszert, megbolondítva sörben forralt meggyszemekkel, sörben karamellizált barna cukorral és a sörös meggylében és vajban olvasztott étcsokoládéval. A zsíros, tejszínes krém a testes alkoholhoz simul, a karamellizált cukor kiemeli a sör enyhe kávés, karamelles édességét, amit a meggyes csokoládé enyhe fanyarsága az ellentét miatt tovább erősít. Az édes krém végül a bújkáló, nem túl intenzív komlókeserűvel karöltve zárja le az ízeket.

hvg360 Nemes Nikolett 2024. november. 29. 12:00

„Ezeket nyilvános kivégzésnek neveztük egymás között” – így kergeti felmondásba a dolgozókat egy toxikus munkahely Magyarországon

Hogyan működik, mi mindent tesz egy bántalmazó felettes, és mit okoz ezzel a beosztottjainak? Miért volna fontos külön kezelni a vezetői és a szakmai kompetenciákat, és miként lehet maga a rendszer is bántalmazó, amelyben a szereplők töltik a mindennapjaikat? Edinger Katalin nyolc évig dolgozott egy kiadónál, ahonnan beszámolója szerint azért távozott – többedmagával együtt –, mert a főnöke súlyosan toxikus légkört teremtett. Erről is beszélgettünk vele.