Gasztro V.Gy. 2012. szeptember. 13. 10:37

Nem mindegy, hol készül a sör

Egy igazi sör-aficionado természetesen csak kézműves sört kóstol, és mélyen lenézi azt, aki nagyipari lágereket iszik. De így a hazai sörforradalom második- harmadik évében tisztában vagyunk-e azzal, hogy a kézműves vagy a kisüzemi nem minőségi kategória, és egy kézműves sör is lehet ihatatlanul pocsék?

Ideje tisztáznunk néhány alapfogalmat, amelyet itthon rendszeresen keverünk mind a közbeszédben, mind a sajtóban. Így például előszeretettel házisörnek nevezzük a kisüzemi sörfőzdék termékeit. Pedig a házisör az, amit az idén januártól otthon – saját, illetve baráti felhasználásra – bárki adómentesen főzhet a megadott limiten belül.

Ez a sör (elvileg) kereskedelmi forgalomba nem is kerülhet. Persze, van rá példa, hogy a házi sörfőző elkészíti saját sörét egy kisüzemi sörfőzdében, és az adók megfizetése után árusítja,de akkor az már kisüzemi sör.

A kisüzemi sörfőzdék általában évi 1000 és 20 000 hektoliter közötti mennyiségű sört készítenek, amelyet jellemzően környékbeli üzletekben, vendéglátóhelyeken, esetleg saját boltjukban adnak el, és csak elvétve, mutatóban bukkan fel belőlük még itt-ott az országban. Előfordul persze, hogy olyan minőséget produkálnak, ami határokon túli sörszaküzletekbe juttatja produktumaikat. 

Majoros Gábor csobánkai sörfőző mester
Gy.Zs.

A regionális sörfőzdék éves termelése 50 ezer és 1 millió hektoliter közé esik, ezeket már inkább sörgyáraknak nevezzük, termékeiket egy-egy megyében, országrészben terítik, de gyakorta jut exportra is. A nagy sörgyárak - évi egy millió hl fölött - söreivel pedig szerte az országban minden szupermarketban és sarki kisboltban találkozhatunk, ezek az igazi nagyipari sörök. Ez azonban valójában csak mennyiségi szemléletű felosztás, minőségi útbaigazítást nem ad.

A utóbbi években köznapi gasztronómiai szóhasználatunk egyik leggyakoribb szava lett a „kézműves”. Ma már szinte mindenből – sajt, kenyér, sonka, lekvár, szörp, bor, sör stb. – a kézművesre hajtunk. Ráadásul nem egyszerűen csak jelzős szerkezetként használják, hanem a kézműves mintha a „jó minőség ” szinonimájává is vált volna.

Holott erről szó sincs. Nagyjából ugyanaz a helyzet, mint a bioval. Az, hogy valamit vegyszermentesen, kémiai szennyeződésektől védve termesztettek, még egyáltalán nem garancia a kiváló minőségre. Viszont jól hangzik, jó marketingfogás. Azzal együtt, hogy valóban lehet kiemelkedően jó minőségű.

A kézművesség, a manufakturális gyártás a sörfőzésben – szerintünk mindenképpen -  elsősorban az egyediséget jelenti. A sörfőző egyéniségét, azt az egyéniséget, amit például a séf is képvisel egy étteremben. Jelenti a főzetek változatosságát és az egy az egyben való megismételhetetlenségét.

Egy sörmanufaktúrának nem feladata éveken át ugyanazzal a sörrel kiszolgálni a közönségét, arra ott vannak a nagy sörgyárak. Egy kézműves sörfőző ne csak kövesse, hanem alakítsa is a sörízlést! A  valóságot mindnyájan megtapasztalhatjuk (már aki ellátogat egy-egy kisüzemi sörfesztiválra): vannak éppen csak iható, és vannak egészen kitűnő sörök is. Pedig mindegyikük kézműves.