Bár kísérletező kedvű séfjeink révén ma már itthon is találkozhatunk kakaóbabtöretes, csokoládés fogásokkal, azért első hallásra mégis csak furcsának tűnik, hogy csokis szósszal öntsünk le húsokat. Dobjuk sutba előítéleteinket, és irány a konyha. De előbb kukkantsunk be az „ősfazékba”: a világ szellemi kulturális örökségéhez tartozó mexikói konyha egyik jellegzetességét, a csokis húst  a hatalmas országban tájegységenként és háztartásonként máshogy készítik. Tetszés szerint csirkéből, pulykából vagy autentikusan, akár pávahúsból, van, ahol pikánsabban, másutt kevésbé csípősen vagy éppen édesebben.

Keletkezéstörténetében biztos tény, hogy Puebla városából származik, s egykor legalább 100 összetevőből készült. Vannak, akik a Kolumbusz előtti időkből származtatják, míg mások a 17. századból a domonkosrendi szerzetesek vagy apácák háza tájáról, pontosabban kolostoraiból. Ugyancsak megoszlanak a vélemények abban, hogy alkotórészeinek véletlenszerű elegyítéséből  jött-e létre, vagy az ízek rafinériáját illető konyhaművészeti tudatosságot feltételezhetünk-e  a háttérben. Ehhez elég irányadó lehet, ha figyelembe vesszük, a csokoládén, kakaón kívül többféle chilipaprika, olajos magvak és fűszerek kerülnek a moléba.

Fentebb nem véletlenül vontunk párhuzamot a festészet és a mole poblano elkészítése között, ugyanis most a mexikói és egyetemes képzőművészet nagyasszonyának, Frida Kahlo-nak az eredeti receptjét közöljük, akinek az apai - nagyapai ágról  magyar vér is csörgedezett az ereiben. A különös sorsú, különleges festményeiről ismert művésznő mexikóvárosi (Coyoacán) háza, a ma múzeumának helyt adó Kék Ház emlékei nemcsak életéről, a nagy muralista festőhöz, Diego Riverához kötődő szerelméről és házasságuk meghasonulásáról mesélnek, hanem a konyhatudományáról is. A polcokon sorakozó agyagedényei, festett kancsói, falra akasztott fazekai, lábasai és a sütőedények mind annak a tanúi, milyen konyhát vitt. A náluk megforduló művésztársaknak, bohémeknek, külföldi vendégeknek nyilván nem egyszer készült nagyobb mennyiségben a mole poblano is, amit bizonyít, hogy Frida Kahlo eredeti receptje tíz adaggal számol (tetten érhető az 1994-ben Mexikóban kiadott Las fiestas de Frida y Diego. Recuerdos y recetas [Frida és Diego ünnepei. Visszaemlékezések és receptek] című könyvben). Hát, akkor fogjunk neki, minden hozzávaló előtt, jó nagy adag türelemmel. De megéri.

Mole Poblano – ahogyan Frida Kahlo készítette

Hozzávalók 10 főre (kisebb adagnál mindennek a fele is elegendő)

Különböző fajta chilipaprikák kimagozva és kierezve: 25 dkg mulato, 35 dkg pasilla, 35 dkg ancho (különféle chiliket, a legkisebb méretű, piros piquintől a hosszúkás, zöld jalepenón át a rózsa alakú habaneróig nemcsak delikatesz gourmet boltokban szerezhetünk be, de akár nagyobb szupermarketekben is)              
25 dkg sertészsír (kivételesen felejtsük el az olajt)
3 gerezd közepes méretű megtisztított fokhagyma, 2 közepes felaprított hagyma 2 kemény tortilla (kukoricalepény) kisebb darabokra törve, ½  kemény bolillo (kisebb fehér- vagy franciakenyér féle, a bagett megteszi) 
6 dkg mazsola
12,5 dkg mandula, 6 evőkanál tisztított tökmag, 12,5 dkg szezámmag
1 kávéskanálnyi ánizs, 2 szegfűszeg,1 fahéjrúd, 1 kávéskanálnyi feketebors (egészben)
3 tábla jó minőségű étcsokoládé
15 dkg meghámozott és felaprított paradicsom
só és cukor ízlés szerint
1 pulyka (2-4 csirkével is helyettesíthető, attól függően, mekkora a madarunk) szétbontva és levesben megfőzve (a levesbe répát, póréhagymát, hagymát, 1 csokor petrezselymet, 1 ág zellerlevelet, petrezselymet és 1 gerezd fokhagymát teszünk)

A chilipaprikákat 15 dkg felolvasztott zsírban megpirítjuk, majd forró vízben, egy lábasban áztatjuk, s hagyjuk, hogy a vízben megpuhuljanak (ellágyuljanak). Ugyanabban a zsírban megsütjük a fokhagymát, hagymát, hozzáadjuk a tortilladarabkákat, a kenyeret, mazsolát, mandulát, a tökmagot, a szezámmag felét, az ánizst, a szegfűszeget, a fahéjat, a feketeborsot, a kisebb  darabokra tört csokoládét és a paradicsomot. Elkeverjük, jól átpirítjuk, majd kiegészítjük a víztől lecsepegtetett chilipaprikákkal és együtt sütjük még pár másodpercig. Mindezt feleresztjük  a húslevessel, amiben a pulykát főztük, majd leszűrjük. Egy nagy lábasban felmelegítjük a maradék zsírt, hozzá adjuk a mártást. Így már tulajdonképpen majdnem meg is van a mole, amit még főzünk 5 percig, majd sózzuk és cukrozzuk (picit édeskésnek kell maradnia). Ha szükséges, még tehetünk hozzá a húslevesből, de a mártásnak sűrűnek kell lennie. Lassú lángon tovább főzzük 20-25 percig, majd bele helyezzük a   húsokat, és befejezésként 5 percig főzzük az egészet. Nem meregetjük ki a kész ételt, hanem ugyanabban a lábasban visszük az asztalra, amiben főtt, a tetejét a maradék megpirított szezámmaggal hintjük meg.