Megszívlelendő tanács,hogy pizzát együnk Nápolyban, carbonarát  Rómában, gnocchit Veronában, és így tovább. Nyilvánvalóan azonban nem lehetünk ennyire autentikusak, s vannak kivételek, ahol egész elfogadhatóan megtaláljuk a "csizma" nagy fazekát. Az egyik, télen-nyáron igen kedvelt turista célpont, a ferdetorony városa, Pisa például ilyen.

Itt akadhatunk igen jó, a kontinentális elvárásoknak megfelelő pizzára. Persze azért ez nem ugyanaz, mint odalenn délen, viszont jobb, mint a pesti nagykörúton. A Le Scuderie (Via Simone Sancasciani 1) kultikus étterem a helyiek körében, állandóan tele van, sőt, gyakran asztalra váró sor kigyózik a bejárat előtt. A pizzát itt méterben árulják. Ha a pincért kérdezzük, tuti, hogy fejenként egy métert ajánl, ami persze enyhe túlzás. Kettőnek is elég. A méteres pizzának, azon túl, hogy jópofa, nagy előnye, hogy mindjárt többféle ízkombináció tehető rá. De nem is annyira az ízek, sokkal inkább a hely hangulata, az élmény kedvéért érdemes felkeresni a Le Scuderiét, ha Pisában járunk.

Molnár Kata Orsolya

Igazán jó pizza Matteónál, avagy Mr. Matthew-nál (Trattoria-Pizzeria di Matteo, Via L’Arancio 48) van. Matteo disztingvált, őszes úriember, akiről, ha nyitás előtt összefutunk vele az étterem előtt, elképzelni sem tudnánk, hogy saját kezével készíti majd el a pizzánkat. A hely a legegyszerűbbek közé tartozik, a berendezésben az igazi, familíáris olasz giccs uralkodik, de legalább ilyen familíáris a kiszolgálás. Nem is beszélve az ugyancsak családbarát ár-érték arányról.

Na, ha kivégeztük a pizzát, mi lehet még nagyon fontos Olaszországban? Hát, a kávé. Nemcsak nekünk, elsősorban nekik. Híg löttyért kivégzés jár. Az olaszok szeretik, ha a kávé erős és krémes, ez utóbbi miatt a keverékek jóval nagyobb százalékban tartalmaznak robusztát, mint az más országokban megszokott. Nem nagyon lehet mellényúlni, egy tisztességes kávét szinte bárhol megihatunk, de hosszas tesztelés után Pisában mi két helyre adtuk a voksunkat. A Nuovo Lo Sfizio (Borgo Stretto 54) patinás kávéház, amely – sok más hellyel szemben – hétvégén is nyitva tart. Mint a legtöbb kávézóban, itt is külön tarifát számolnak a pultnál és az asztaloknál, ülve elköltött kávéra. Igaz ez másik nagy kedvencünkre, a Caffé-Ristoro Picaddily-re (Piazza Dante 4) is,amely egy nagyon kedves házaspár, bizonyos Stefano és Cristina családi vállalkozása. Eszméletlenül jó kapucsinókat, mindig friss szendvicseket és ebédidőben bisztroételeket kínálnak megfizethető áron. A menüben minden nap más, szezonális és regionális fogásokat találni, 2-3 tésztaétel, leves, rizottó, 5-6 főétel és 3-4 féle desszert közül választhatnak a betérők. Itt egyébként a magyarok sztereopitiája szerinti tipikus olasz desszert, a tiramisu éppenhogy specialitás.

A város egyik magasabb árkategóriájú, ám annál kisebb étterme az Osteria La Mescita (Via Cavalca 2.). Hétfő kivételével minden nap este 8-tól érdemes felkeresni az aprócska helyet, ahol még téli hétköznapokon is ajánlatos az asztalfoglalás. Friss, helyi alapanyagok, kreatív fogások jellemzik a napról napra változó étlapot. Nagyszerűen készítik el a húsokat, melyeket szénhidrátbombák helyett inkább változatosan tálalt zöldségkompoziciókkal körítenek. Számunkra a legemlékezetesebb a citromos-rozmaringos crème brulée marad, amely annyira ízlett, hogy rögtön még egyet kellett rendelnünk belőle.

Vacsora előtt vagy akár helyett is – ha már torkig vagyunk pizzával és tiramisuval – érdemes betérni valamelyik bárba egy aperitivóra. Az aperitivo tipikus észak-olasz módi, mely valójában egy(?), munka után közösen elkortyolgatott italt jelent. Ilyenkor – jellemzően  este 6 és 8 között  – a legtöbb bár különböző falatkákkal kedveskedik a vendégeknek. Az apró szendvicsekkel, grátisz rágcsálnivalókkal akár jól is lakhatunk. A Ristorante Vineria di Piazza (Piazza delle Vettovaglie 14), az egyik legjobb ebben a műfajban: a remek borok mellé többek között fűszeres pizzaszeletet, sokféle helyi felvágottat és jellegzetes, olasz sótlan kenyeret kínálnak.

Az olaszok ugyebár elsősorban borkedvelők – újabb sztereotípia –, de szívesen megisznak időnként egy korsó jó sört is. Ha mi is így vagyunk ezzel, akkor Pisában, az Orzo Brunót (Via Case Dipinte 6/8) érdemes felkeresni. A  délután 5-kor nyitó söröző mindig tele van. A pulthoz kisebb közelharcok árán lehet csak eljutni, de a többféle házifőzésű csapolt sör megéri a fáradtságot – sokak szerint egész Toszkánában a legjobb, amit ihatunk. Ha megéhezünk, sörkorcsolyákra mindig van esély, de különösebb kulináris élményekre itt ne számítsunk.

Természetesen nem szabad elfeledkezni a desszertekről sem – annál is inkább, mert számos hely van Pisában, ahová érdemes betérniük az édesszájúaknak. Az olaszoknál – már nem számoljuk, hányadik sztereotipía – a fagylaltnak kultusza van, nem csoda, hogy ebben a városban is több, valóságos szentélyével találkozhatunk. A legfelkapottabb fagyizó, a La Bottega Del Gelato (Piazza Giuseppe Garibaldi 11) megannyi klasszikus ízben kínál fagylaltokat és mousse-okat egész évben. Szintén nagyon népszerű hely a Pasticceria Salza (Borgo Stretto 46), melyet sokan a város legjobb cukrászdájának tartanak. Az egyesek szerint felejthetetlen, mások szerint csak átlagos, viszont gasztró magazinok színes címlapjaira kívánkozó sütemények tucatnyi variációban sorakoznak a pultban. Az atmoszféra pedig olyannyira megkapó, hogy már csak ezért is érdemes betérni ide. A süteményfrontról egyértelmű győztesként nálunk az Il Vecchio Forno (Vicolo del Tidi 28) került ki. Tulajdonképpen ez nem is curászda, sokkal inkább pékség, ahol a hagyományos péksütemények mellett tradicionális édességek is kaphatók. Helyi recept alapján készül itt a paneforte, a fenyőmagos vagy a “brutálisan csokis” sütemény – bár az ára borsos (kilója 18 euró), vétek lenne kihagyni. Fogadjunk, hogy lekörözi a tiramisut…