Talán nem túlzás, ha azt állítjuk, sokunknak Erdély nemcsak a szívében, de a gyomrában is ott van. Főként, ha személyes ízemlékek kötnek hozzá egy gasztroturistáskodás nyomán.
Vajon van-e élet a kolbászon és a szilvapálinkán túl a Viharsarokban? Ennek jártunk utána röpke gyulai és békéscsabai kiruccanásunkon.
Történelmi szállodák, hangulatos éttermek, patinás cukrászdák, parányi kávézók sora, megannyi hangulatos, otthonos hely mindenkinek, aki a lengyelek historikus kulturális fővárosába látogat. Az egykori királyi és koronázó székhely legalább annyi gasztronómiai meglepetéssel fogadja vendégeit, mint amennyi közös magyar-lengyel emléket rejtenek ódon falai.
Gasztronómia és wellness. Vajon hogyan viszonyul egymáshoz e kettő? A manapság egyre népszerűbb wellness hétvégék, valljuk be, rendszerint arról szólnak, hogy az egész napos punnyadást meleg vizes medencékben, szaunákban és masszázs szentélyekben óriási evésekkel kezdjük és fejezzük be, vagy éppen szakítjuk meg.
Akármikor és akárhova utazunk Itáliába, hogy magunkba szívjunk egy keveset a dolce vitából, nem lehet kétségünk afelől, hogy csodálatos ételekkel fogunk találkozni. Olaszország legkisebb szegletében is találhatunk valamilyen helyi specialitást, amiért érdemes útra kelni. Nincs ez másképp Friuli-Venezia-Giulia tartományban sem, ahol a szentháromság a caffé, a gubana és a San Daniele sonka.
Aki Prágában járva nem látogat meg legalább egy-két sörözőt, és nem kóstolja meg az ottani söröket, az tulajdonképpen nem is járt Prágában. Most tizenkét olyan helyet mutatunk be röviden, ahol a kézműves sörfőzdék specialitásait kóstolhatjuk meg.
A gasztroturistának ma már nem kell az olasz csizmáig utaznia, ha valamely verőfényes délután elkortyolna egy igazi Aperol spritzet.
Szerzőnk, Jókuti András, a Radiocafé gasztromániás szerkesztője nem főz, viszont imád enni és utazni. Legfeljebb két „világevés” közé beiktat egy léböjt kúrát. Íme a legutóbbi turnék.
Az olasz konyha a magyarok fejében még mindig egyet jelent a pizzával és a spagettivel. Így aztán szörnyű csalódások érhetik az embert, ha a helyi sajátosságokról – minden régiónak megvan a maga konyhája és specialitása – tudomást sem véve mindenáron pizzázni akar északon és carbonarát rendelni délen.
Ha az időjárás engedi, ilyenkor is érdemes felkerekedni, hogy olyan vidékeit ismerjük meg az országnak, amelyek nem tipikusan a nyaralásra, wellness-ezésre csábítanak. Gasztroturisták nem csalódnak, ha Szabolcs-Szatmár-Bereg felé veszik az irányt.
Nem messze az osztrák-magyar határtól, egy picike faluban, Schützenben, tipikus burgenlandi porta rejti a csodát, amit úgy hívnak, hogy Taubenkobel.
A második fordulóban jó, hosszú budai sétát terveztünk. A Hegyvidékről indulva a Városmajoron át Pasarétig vezet az utunk.