Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Történelmi szállodák, hangulatos éttermek, patinás cukrászdák, parányi kávézók sora, megannyi hangulatos, otthonos hely mindenkinek, aki a lengyelek historikus kulturális fővárosába látogat. Az egykori királyi és koronázó székhely legalább annyi gasztronómiai meglepetéssel fogadja vendégeit, mint amennyi közös magyar-lengyel emléket rejtenek ódon falai.
Krakkóval való ismerkedésünket a Wawel-dombon kezdtük egy kiadós sétával a királyi palotában és a székesegyházban, majd az élénk, lüktető ritmusú, a turisták által kedvelt óvárosban folytattuk. A nézelődőnek hamar feltűnnek az utcai perecárusok üvegvitrines, jellegzetesen kék, mobil árushelyei. Szinte lehetetlen, hogy ne ropogtassunk el egy kisebb-nagyobb változatban sütött, szezámmagos, mákos vagy sós krakkói perecet. Az obwarzanek – a perec lengyel neve – másfél zlotyiért majdnem minden forgalmasabb utcában, téren kapható. Érdemes reggel vagy kora délelőtt venni, amikor kipakolnak az árusok, mert délutánra bizony már túl „ropogós” lesz. Igaz, akkor rásegíthetünk egy pohár lengyel sört.
Miközben észrevétlenül szaladt velünk az idő, a sétából „huszáros vágtára” váltottunk, hogy a város minél több zegzugát, rejtőzködő látnivalóját fedezzük fel. A várnegyedet a főtérrel, pontosabban Rynekkel (Piac tér) összekötő utca, a Grodzka forgalmában nem győzzük kerülgetni a velünk szemben kocogó lovas fogatokat és városnézésre szakosodott kisebb járgányokat, afféle urbanizált golfautókat. Az éttermek portálját csodálgatjuk, miközben letérünk egy keresztutcába, ahol igazi szicíliai hangulattal a Corleone étterem köszönt ránk. Szerencsére ide nem a maffia, csak az olasz gasztronómia érkezett meg, a városban egyébként több olasz étterem és kávézó van, közülük népszerű a Trattoria Soprano és a Caffe Avanti.
Egyébként Krakkóban nagyon jó a nemzetközi gasztronómiai „felhozatal”, a korzikai étteremtől (Paese), az indiaiig (Paranoya) minden megtalálható – hogy a nekünk legegzotikusabbat említsük. Persze vannak, akiknek a kuriózumot itt a magyar ételek jelentik. A Grodzkán egyenesen belebotlunk a Balaton étterembe, amely 1969 óta üzemel, s étlapján a borjúpörkölttől, a töltött paprikáig és lecsóig minden megtalálható – nagyjából azon a „körúti” színvonalon, amit annak idején mi magunk is megszoktunk (s mi tagadás, szerettünk is). Ha tisztes őszes halántékkal valaki nosztalgiázni akar a szocialista vendéglátás felidézése okán, akkor feltétlenül írány a krakkói magyar étterem! Ami egyébként legújabbkori tisztességes magyar borválasztékkal lep meg, a Jásdi Pince csopaki rizlingjétől a villányi Vylyan Szőlőbirtok és Pincészet újdonságot jelentő chardonnay boráig. Mindkettőből 69 zlotyiba kerül egy üveg, viszont a „lécet veri” az árban a félliteres 6 puttonyos Tokaji Aszú, amit 199 zlotyiért adnak (ezt majdnem 70-el szorozhatjuk, ugyanis ennyi forint a zloty váltóára). Bár Lengyelországban a bor drága ajándéknak számít, mivel ők inkább elsősorban vodka, s utána sörívó nemzetek közé tartoznak, még akkor is, ha a málnás sört is szeretik – de ez ízlés dolga.
Mire kiérünk a Főtérre, a Rynek Glówny-ra, éhségérzetünk eléri azt a szintet, hogy ebéd után nézzünk. Vendéglátóhelyből a választék itt a legbőségesebb, mivel szeretnénk továbbra is a város lüktetését érezni, s elég gyorsan és viszonylag kedvező áron ebédelni, a Yummie grill terasza mellett döntünk. A pirospaprikás, pontosabban chilis logós étterem tetszetős menülapja mintha egy színes fotóalbum lenne. Rövid leírással szinte magukat kínálják az ételek. A levesek közül egy hideg zellerkrémlevest rendelünk, amit itt a hideg céklaleveshez hasonlóan, chlodniknak neveznek. Jól esik a könnyű leves, tetején habtejszínnel és friss petrezselyemzöldjével. Igaz, a felszolgálásba kis hiba csúszott, külön meg kellett dolgozni a szervírozásnál lefelejtett kanálért. Ennél már csak a főfogás szervírozásánál lepődtünk meg jobban, ugyanis a megrendelt két adag filézett, grillezett norvég lazac helyett, amely zöldsalátákból kapott körítést, csak az egyik érkezett meg, pedig ehhez két személyre kaptunk evőeszközt. Megérte kivárni még elkészült az újabb lazac, a mellé adott barbecue szósszal isteni volt. Minderre jöhetett egy jó pohár sör és végül a kávé. A rendelésnél érdemes odafigyelni, mivel a hét minden napján más-más főfogásra adnak kedvezményt, s a happy hours idején pedig kávét is kortyolgathatunk 1 zlotyiért. A pincérnő apró malőrjeit feledtette a finom étel és a barátságos számla, amely 90 zlotyi alatt maradt, ezt nem tartottuk soknak Krakkó szívében egy panorámás ebédért.
Nem messze a Yummie-tól egy igazi nevezetesség található, az E. Wedel. Forró csokoládéja az ínyencek kedvence. Az üzlet cégérén az 1851-es évszám látható, ebben az évben alapította Karol Ernest Wedel jónevű édesipari cégét. Csokoládéi, pralinéi, süteményei immár 160 éve lengyel nemzeti márkának számítanak, igaz tulajdonrészének többsége ma japán kézben van.
Kicsit más műfaj és még nagyobb hagyománnyal rendelkezik a lengyel füstölt juhsajt, az oscypek, amit Krakkóban is sok helyen árulnak, de igazi bőséget találtunk belőle Zakopane piacán, a lengyel Tátra lábánál. Az Európai Unió által legelsőnek elismert eredetvédett lengyel élelmiszert szalmasárgára, vagy ennél sötétebb színűre füstölik, többségük igazi kézműves remekmű: található köztük orsó, henger formájú, pogácsaalakú és korbácsszerű. Készítői még arra is odafigyelnek, hogy különböző motívumokkal díszítsék. A sajtból való bevásárlást – aminek természetesen tehén és kecskesajt változata is van – az árusok bőséges kóstolóval késztetik. A kisebb pogácsa formájú sajtokat több helyen grillezik, majd a tetejét áfonyalekvárral jól megkenve árulják.
Sokan úgy tartják, hogy a Wawel és az óváros nevezetességeivel együtt Krakkó legemblematikusabb látványossága a Kazimierz, a zsidónegyed. Felismerve idegenforgalmi lehetőségeit – több százéves zsinagógák, eleven zsidó hagyományok és gasztrokultúra – az 1990-es években felújították a városrészt, restaurálták építészeti emlékeit. Ennek a törekvésnek köszönhetően nyílt meg a Szeroka utcában egy régi műemléképületben a hagyományos zsidó étterem, az Ariel is. Ne lepődjön meg senki, hogy az Egri Bikavér és a Tokaji bor itt is a borlap élén szerepel, mint egykor minden valamirevaló krakkói étteremben. De az igazi különlegességei a klasszikus zsidó ételek, amelyek közül a ház specialitása a töltött libanyak, a zsidógombócok és a tejfölös hering. Az autentikus környezethez tartozik a festménygaléria és az esti vacsora szintjét emelő klezmermuzsika a Jascha Lieberman Trióval, akikért sokan visszajárnak az Arielbe. A hasonló régi épületekben (16-17-ik század) kialakított éttermekből jelentős a választék a Kazimierzben. A Klezmer-hois (Klezmer-ház) vendéglője egy zsidó rituális fürdő helyén kapott új életet és tartalmat, míg az Once Upon a Time éttermét és kávézóját négy régi üzlet egybenyitásával alakították ki, úgy hogy meghagyták a régi cégtáblákat és a berendezést. Még egy érdekesség a városrész kulináris spektrumából, a Szara Kazimierz európai konyhát visz kitűnő svéd szakácsával, akinek főként a halételeit dicsérik.
Végezetül nem jöhettünk el üres kézzel – sajtból azért felpakoltunk –, egy originális receptet is hoztunk. A lengyelek talán nálunk is jobban szeretik a káposztás ételeket, bizonyság erre, egy sor levesük elengedhetetlen kelléke, de alapanyaga a lengyel pirognak és nemzeti ételüknek tekintett húsos káposztának, a bigosnak, illetve töltelékes változatának, a golabkinak, melyet paradicsomos vagy gombás szósszal készítenek.
Golabki (töltött káposzta) receptje
Hozzávalók: 1 fej fehér káposzta, 1 csésze rizs (vagy köles),1 nagy hagyma, 5 dkg vaj (vagy 2 evőkanál étolaj), 30 dkg darált hús (marha és sertés vegyesen), 1 tojás, só, frissen őrölt bors (ízlés szerint). A mártáshoz: 2 teáskanál vaj, 2 teáskanál liszt, 1 doboz paradicsom, 1-2 gerezd fokhagyma, 1,25 dl csirke húsleves, 1 teáskanál szárított kakukkfű, csipet só, frissen őrölt bors (ízlés szerint).
Miután a káposztáról a külső levelét levettük az egész fejet egy fedővel lefedett nagy fazékba helyezzük, és sós vízben főzzük 3 percig. Addig, amíg elég lágy ahhoz, hogy a leveleit szétszedve könnyen hajtogatni tudjuk. Ezután az apróra vágott hagymát egy serpenyőben a vajon puhára dinszteljük, és hagyjuk kihűlni. Elkészítjük a tölteléket: dolgozzuk össze a hagymát, a darált marha- és sertéshúst, a rizst (vagy kölest) fokhagymát, sót, fekete borsot. Töltsük be a káposztaleveleket, s rolószerűen betekerve a végeit óvatosan behajtogatjuk. Cserépedénybe vagy tepsibe rakjuk a betöltött káposztatekercseket, a tetején apróra vágott káposztával s kellően fűszerezve sóval, borssal. Körülbelül egy óra sütés után az elkészített paradicsomos- vagy gombamártással tálaljuk, köretként lengyelesen még főtt burgonyát vagy burgonyapürét adhatunk mellé.
