Gasztroturista: füredi ízek és hangulatok
Balatonfüred ugyancsak alkalmas hely a szellemi és a gasztronómiai kalandozásra. A lélek és a gyomor örömeinek nyomába eredtünk az őszi színekkel és fényekkel is vonzó Balaton partján.
Érdemes ilyenkor is elnézelődni a Zákonyi sétányon, amely a tengerparti olasz üdülőhelyek filingjét idézi kávézóival, éttermeivel, üzletecskéivel. Ilyenkor is kiülhetünk valamelyik teraszra, magunkra csavarva a hidegebb napokra kikészített kockás plédet, hogy a melegítő lámpák alatt kávét, teát, forró csokoládét kortyolva gyönyörködhessünk a Balatonban.
Télen-nyáron a legfelkapottabb hely errefelé a pár éve,2007-ben nyílt Karolina cukrászda. Igazi, békebeli hangulat, tényleg a (Karolina) nagymama megörökölt receptes könyvének süteményei a méteres kalácstól a mákos-túrós tortáig,természetesen az otthon eltett dzsemekkel kínálva,amelyekből külön kis tálkában szívesen hoznak ki repetát.Ez idő tájt már a pulton a szezon gesztenyés-karamellás tortája, szilvás, almás,körtés pitéje –, szendvicsek házi kenyérből,saját sütésű ciabattából, gyümölcsös teák, helyben -francia módon-pörkölt Arabica kávék, az aszófői lankák borai, zamatos pálinkák és melléjük mindenkinek pár kedves szó a tulajdonos Schindele testvérpártól. Őszi mediterrán sétánk során örömmel fedeztük fel a szomszédságban a Képtár Galériát. Árverésre váró festményei közt olyan mesterek munkái szerepelnek, mint Szőnyi István, Gulácsy Lajos, Benczúr Gyula, Csók István, Mészöly Géza. Randevút ad itt egymásnak a művészet, üzlet és borkultúra. Ugyanis kiváló borászok nedűi is licitre kerülnek, testes vörös- és fényes, ízes fehérek. Ismerős, jól hangzó pincészetek – Weninger, Takler, Gere, Tiffán, Vylyan, Oremus – csúcsboraival. A prímet a Tokaj Kereskedőház édes bora viszi, az 1957-es évjáratú Tokaji Aszúesszencia kikiáltási ára 160 ezer forint.
Mi azért a tisztességes füredi rizling mellett döntöttünk, ami mellé egy másik helyszínen, a Tagore sétány melletti borházban velős pirítós társult kísérőként. A borház teraszáról is rálátni a hajókikötőre, és koccinthatunk a sétányon szobrot kapott , olyan egykori, rangos füredi vendégekre, mint például a Nobel-díjas költők , az indiai Rabindranath Tagore és az olasz Salvatore Quasimodo.
A borozótól csak pár percnyi séta a reformkori vigadalmakat idéző városrész, ahol a művészet és a gasztronómia kézfogását szimbolizálja, hogy ma a nemzet csalogányának, Blaha Lujzának timpanonnal díszített klasszicista nyaralójában étterem és szálloda működik. Nem messze tőle, a túloldalon, a Kedves cukrászda mellett idén május óta várja a Dobai család Kredenc borpatikája a vendégeket. A balatonfelvidéki borvidék legjobbjait kóstolhatjuk náluk, évszakonként változó, egyszerű, mégis remek harapnivalókkal. Hírlik, a nyár slágere a lecsótorta és a túrógombóc volt. Utóbbira azért biztos mostanság is számíthatunk, ha teszem azt, egy jó adag, fűszeres grillkolbász után még valami édesebbre vágynánk. Ha viszont csak bort harapnánk,az asztalra kerül egy kosár friss pogácsa.
Visszakanyarodva a tó felé útba esik Balatonfüred legújabban életre kelt impozáns villája. Vaszary Kolos hercegprímás egykori kis palotája májusi megnyitása óta igazi kulturális fellegvár lett. A művészeti estek, hangversenyek mellett időszakos kiállítások váltják egymást. A hercegprímás híres unokaöccse, Vaszary János festményeinek a tárlatát még sikerült megnéznünk, de november 20-tól már Márffy és Csinszka címmel, Márffy Ödön képei várják a látogatókat. A villa cukrászdáját és kávézóját a legendás balatonfüredi, Bergmann cukrász família üzemelteti. Bergmannék bázisa amúgy nem messze innen, a Petőfi Sándor utcában évtizedek óta az édesszájúak mekkája. Az új cukrászda stílszerű remeke, a Vaszary-szelet, de mi a Füred tortát szemeltük ki, s nem is bántuk meg!
A csokoládés, mandulás habtorta finom párizsi krémmel szinte olvadozott a szánkban. Könnyed volt, egyáltalán nem tűnt erőteljesen csoki ízűnek. Magunk között szólva, picit kár, hogy nem volt az, mert így nem foghattuk rá, puszta ízváltásként kell sürgősen megkóstolnunk a még langyos hagymás pogácsát is. Így egyszerűen csak össze-vissza ettünk…
Egy füredi vizitálásból semmiképpen nem maradhat ki a Vaszary Villa szomszédságában lévő Jókai Emlékház. Különösen rászolgál most a figyelemre, amióta a Petőfi Irodalmi Múzeum új koncepciójú kiállítással rukkolt elő. A kívül-belül felújított épületbe mintha visszatért volna a nagy mesélő, Jókai Mór. Személyesebb lett a villa élettere, különösen igaz ez a társasági terekre, a fogadószalonra, olvasósarokra, az ebédlőre, na és Laborfalvy Róza konyhájára. Vonzó a terített asztal látványa, mintha uzsonnára várnák a hozzájuk betérőt, süteményt, gyümölcsöt, teáskészletet készítettek be az asztalra. Az edényekkel, korhű konyhai eszközökkel, befőttekkel, savanyúsággal megrakott konyhapolcok Róza asszony gondosságáról tanúskodnak. Az interaktív konyhában Jókai kedvenc ételei készülnek. Nagyon jó ötlet a projektor monitorján megjeleníteni az író kedvenc ételeinek sorát, ami a már említett, közeli Blaha étterem séfjének köszönhetően elevenedik meg. Hogy Jókai milyen jó barátságban volt a kulináriával, az ételekkel, tetten érhető nem egy művében. Nem egy írása gasztrotörténeti kordokumentum. Azt jól tudjuk, hogy kedvelte a nagy szemű babból és füstölt malackörömből készült levest, amit így nevezett: görög olvasó aranybakanccsal. A darás kockatésztával körített szaftos pörkölt nála tűzkő homokkal néven vonult a menüben. A tiroli máj, a paprikás csirke, a komáromi kőttes és a kékbodros káposzta füstölt disznóorjával szívesen látott étek volt asztalán, mint ahogy a tárkonyos bárány vagy a lencse disznófülével, sonkával is.
Jókai étel és sütemény elnevezései talányosan csengenek műveiben is. Emlékmúzeumában az Őszi fény című elbeszéléskötetéből kifüggesztett egyik életképében, A magyar theában a boszorkánypogácsát, dorongos fánkot (kürtöskalács) és krisztuslábát említi. Vajon mi lehet a süteménysorba beillesztett krisztuslába? Erre a Jókai Villában sem tudtak válaszolni, s az azóta végzett kutatásaink során sem bukkantunk rá. (Így ezúton is kérjük, ha valaki nyomára akad a titokzatos elnevezésnek, értesítsen minket – a szerk. megjegyzése). Vajon az ő költői elnevezése vagy az egykori Komárom vidékének készítménye? Hiszen a krisztuslába visszaköszön a Rab Ráby, az Aranyember és A kiskirályok oldalain is. Hasonlóan, mint a katakönyöke (patkóbél hagymás májassal töltve), a pálanyja, a spanyolszél (krémes, csokoládés, diós, tejszínhabos sütemény), a mandulahajtás és az apácaposz.
Újra vissza kell térni az olyan helyre, ahol dédanyáink és dédapáink ételeinek neve cseng fülünkbe, még akkor is, ha csak ezek elnevezéséről fantáziálhatunk. Legalább kíváncsivá tesz bennünket, mint a kulináris időutazás, Jókai balatonfüredi nyaralójában.