Falatozás Görögországban
Előttünk egy pohárban gyantás, fehér bor, retsina illatozik, mellette kis tálkán fényes olívabogyók kelletik magukat, a tálban pedig olajosan csillogó, hófehér sajt, a feta. Görögországban járunk, az istenek eledelét falatozzuk.
Az „ősfeta” receptje Homérosztól származik, aki leírja, hogy a pásztorok juhok és kecskék tejéből készítenek sajtot, amit aztán savóban tartanak. Ma sincs ez másként, legalábbis a görög falvakban, ahol a fetát – többnyire juhtejből – tömbökben állítják elő, majd sós vízben vagy sós savóban érlelik hónapokig. A fehér, puha, kicsit morzsalékos állagú sajtot a helyi boltokban fahordókban tárolják és azokból árulják. Ha kiveszik a folyadékból, hamar kiszárad, és élvezhetetlenné válik.
A feta fontos szerepet tölt be a görögök táplálkozásában. A hagyományos paraszti reggeli sem áll másból, mint egy jó adag sajtból, amelyet borba és olívaolajba mártogatott kenyérrel esznek. A mezesek, azaz az előételek sorából sem maradhat ki, csak előtte étvágygerjesztőként nem bort, hanem ouzót, édeskés ánizspálinkát isznak. A sajtot pedig meglocsolják olívaolajjal, megszórják apróra vágott oregánóval.
A feta főszereplője a falusi salátának is, amelyet a legtöbb vendéglő étlapján görög salátaként szerepeltetnek. Az összetevőket, a paprikát, paradicsomot, hagymát, uborkát csak a rendelés után vágják össze, így garantáltan frissen kerülnek az asztalra. Olajbogyót szórnak közé, petrezselymet, oregánót csipkednek rá, meglocsolják olívaolajjal, esetleg gyenge ecettel, és a tetejére jókora szelet friss fetát fektetnek.
A görög péküzletek, de még a közértek kínálatából sem hiányozhat a tiropita és a stanakiropita. Mi többnyire burek, burekas – vagy éppen törökösen, börek – névvel illetjük a fetával illetve a fehér sajttal és spenóttal töltött, hajtogatott rétest, amit melegen tartó pultokról kínálnak, zsírpapírba csomagolnak, és amit lehetetlenség nem elmajszolni már az utcán.
Lőrincz Zsolt
Tiropita - házilag
Egy adag kész rétestésztát óvatosan széthajtogatunk. Kivajazott sütőlapra egyesével rakjuk a réteslapokat, közben olvasztott vajjal megkenjük őket. Három-három lap közé gazdagon szórunk a töltelékből. Ehhez fél kiló fetát elkeverünk 25 deka tehéntúróval és 15 deka juhtúróval. Az utolsó réteslap tetejét megkenjük egy felvert tojással és megszórjuk reszelt sajttal. Éles késsel vagy derelyevágóval nagyobb háromszögekre formázzuk. 200 fokon aranybarnára sütjük. Tálalás előtt a vágatok mentén szétválasztjuk a darabokat. Lehet tortaformában is készíteni, ekkor szélesebb cikkekre vágjuk.
Fetamártás
Egy kisebb lilahagymát, egy gerezd fokhagymát és fél kígyóuborkát apróra vágunk. Besózzuk, citromlével, olívaolajjal meglocsoljuk, oregánóval ízesítjük, csipet őrölt zöldborssal is fűszerezhetjük. Kis ideig, míg az uborka kevés levet ereszt, állni hagyjuk, majd az egész rakományt összeturmixoljuk. Felhasználhatjuk salátadresszingnek, zöldség mártógatósnak, de kiváló kísérője a sült húsoknak is.
Névháború |
Görögország - hosszú küzdelem után - 2005-ben kapta meg a jogot az Európai Uniótól, hogy csak a náluk hagyományos módon készített juh-, illetve kecskesajtot lehessen feta néven forgalomba hozni. A szabályozás szerint a fetának legalább 70 százalékban juhtejből kell készülnie, csak a fennmaradó hányad lehet kecsketej. A zsírtartalma 40-60 százalék között mozog. A görögikum helyett azonban továbbra is a Dániában és Németországban, jórész pasztörizált tehéntejből készített termékek uralják a fehér sajtok nemzetközi piacát. Évi 40-50 ezer tonna fetát exportál Görögország, miközben a nemzetközi fogyasztás ennek több mint a tízszerese. |