Sűrű napja volt az Európai Unió védelmi minisztereinek, akik a Külügyek Tanácsában találkoztak. A nap elején Josep Borrell az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai képviselője még rendkívül optimistán nyilatkozott a tárgyalásokról. Pedig a miniszterek előtt több feladat is állt, ezek közül a legjelentősebb talán az új, 500 millió eurós pénzügyi csomag volt, amely Ukrajna fegyveres támogatását segítené. Ebből a keretből azoknak a tagállamoknak juttatnak támogatásokat, akik fegyvereket küldenek Ukrajnába. A csomaggal kapcsolatban, illetve tágabban az ukrán-orosz háború kapcsán a miniszterek egy munkaebéden is részt vettek, ahol Jens Stoltenberg NATO-főtitkár és online formában Oleszkij Reznyikov ukrán védelmi miniszter is csatlakozott hozzájuk. Borrell a tárgyalásokat követően elmondta, hogy az újabb fegyveres segélycsomagra, amellyel együtt az EU immár 2 milliárd euróval támogatta Ukrajnát, nagyobb szükség van, mint valaha.

A háború kritikus pillanatnál tart, fordulóponthoz érkeztünk és nem hagyhatjuk, hogy Ukrajna kifogyjon a felszerelésből.

Borrell ráadásul már nem is orosz offenzíváról, hanem egyenesen “orosz ellenállásról” beszélt, és szerinte az orosz hadsereg több helyen is védekező pozícióban van az ukrán erőkkel szemben.

Az új támogatási csomag mellett a tárgyalások másik kulcstémája Svédország és Finnország küszöbön álló NATO-csatlakozása volt. Az ügy annak a fényében különösen releváns, hogy Erdogan török elnök nemrég bejelentette: Törökország nem támogatja a két ország NATO tagságát. Ennek ellenére Borrell már reggeli megérkezésekor magabiztosan mondta:

Biztos vagyok benne hogy a tanács nagyon erősen, a lehető legnagyobb mértékben támogatni fogja Svédország és Finnország NATO tagságát.

Úgy tűnik, Borrell számításai beigazolódtak, és a találkozót lezáró sajtóeseményen is biztosította a két északi országot, hogy az EU tagállamai mellettük állnak. A NATO-tagságtól eltekintve is kemény garanciákat vállalt fel a külügyi és biztonságpolitikai képviselő a két ország védelmét illetően. Borrell ugyanis megerősítette, hogy az Európai Unió alapszerződése értelmében, ha Oroszország megtámadja az EU tagállamok bármelyikét, a többi országnak mindennemű segítséget biztosítani kell, ideértve a katonait is.

Amennyiben kérvényezik ezt, a többieknek segítséget kell biztosítaniuk, ez nem azt jelenti hogy talán, ha nincs más dolguk, az alapszerződés értelmében ez kötelező.

Szintén érdekes fejlemény az EU hadi kapacitásainak strukturális áttekintése és reformja, amire az Európai Védelmi Ügynökség jelentése kapcsán reflektáltak a miniszterek. Borrell szerint Ukrajna megtámadása egy “ébresztő” volt az EU államai számára. Az ügynökség ugyanis több lyukat is felfedezett az EU védelempolitikájában, amelyeket kizárólag a tagállami katonai kiadások növelésével nem lehet betömni, ezen problémák megoldásához szorosabb együttműködésre van szükség. Borrell szerint rövid távon a katonai felszerelések raktárainak újratöltése a cél, míg középtávon a jelenlegi képességek növelésére, hosszútávon pedig a katonai kapacitások újragondolására és modernizálására van szükség. Borrell elmondta hogy jelenleg annyit költünk az EU-ban védelemre, mint 2008-ban, de a jelenlegi kiadások növeléséről a tagállamok vezetőinek kell majd megállapodniuk.

A katonai kiadások finanszírozása Borrell elmondása alapján is trükkös terület. Az unió költségvetése alá tartozó Európai Védelmi Alapból ugyanis csak védelemre lehet költeni, a támadó fegyverarzenál fejlesztésére nem. Az Európai Békekeretből lehet békefenntartást célzó hadieszközöket venni, de ez nem az EU alá tartozik, ez hivatalosan a tagállamok unión kívüli megállapodása. Így például Ukrajna fegyveres támogatása, és az EU fegyverkezése is tagállami hatáskör: az államoknak maguknak kell megvennie a fegyvereket, és habár ehhez az EU adhat forrásokat, ő maga nem lehet a vásárló.

Ukrajnán kívül Mali helyzete is fontos téma volt. Az afrikai országban ugyanis egy katonai puccs, és az ezt követő kaotikus politikai és emberi jogi helyzet ellehetetlenítette az ország katonai együttműködését az EU-val. Így meg kellett szüntetni az országban az európai államok által biztosított kiképzőprogramok nagy részét, és fel kellett számolni az ottani fegyveres támaszpontokat. Ez nagyban nehezíti a terrorizmus elleni harcot a térségben, és habár Borrell elmondta, hogy nem a program felszámolásáról, hanem az átszervezéséről van szó, úgy tűnik, nem sok marad a főleg kiképzésre épülő együttműködésből.