Lufi-Eiffel-tornyot, lufi-Lánchidat, lufidelfineket és lufibárt is láthatunk, ha átvergődünk a lufilabirintuson. Megnyílt a LufiLand kiállítás a BOK-csarnokban.
Adja magát, hogy valamiféle posztmodern elméletből vezessük le a most megnyílt kiállítás koncepcióját, ahol a kiállított tárgyak halmazát legegyszerűbben úgy tudjuk leírni, hogy
több mint félmillió lufi.
Ez tulajdonképpen több mint félmillió – hangsúlyozottan környezetbarát, azaz gyorsan lebomló – vékony, színes műanyaggal körülvett levegő, vagy ha úgy tetszik
félmillió gumival körülzárt semmi.
És mindez négyezer négyzetméteren, a BOK csarnokban.
Ez persze nagyon cinikus hozzáállás lenne, hiszen a kiállítást neves művész, Guido Verhoef („a világ egyik legkiválóbb tanára, aki elnyerte az Év Európai Léggömbművésze címet, valamint két életműdíjat a nemzetközi léggömbipar iránti elkötelezettségéért”) tervezte, és 18 országból nagyjából 150 lufiszakember állított össze.
Verhoef az ünnepélyes kiállítás megnyitón ugyan nem volt jelen, de videóüzenetben tolmácsolta is az ars poeticáját. E szerint életünkben nagyon sok mindent elfelejtünk, de az igazi nagy élményeket nem.
„Igazi mesebeli világot építettünk fel, szeretnénk, ha életre szóló élménnyel gazdagodnának a látogatók. A gyerekekre külön is gondoltunk, hiszen a kiállítás része az az ezer négyzetméteres fun zone, ahol nyugodtan szabadjára engedhetik kreatív energiáikat” – magyarázta.
A való világból a kiállítás álomvilágába útlevéllel léphetünk be, amelybe a különböző helyszíneken pecsételhetünk is, bizonyítva, hogy bejártuk az összes lufikontinenst. Az első terem az űr, ahol a sejtelmes fények, és luficsillagokon kívül nem sok minden van, kissé csalódást kelthetnek a látogatóba, de innen indul a hosszú lufialagút, ami a tárlat közepén felállított lufiföldgömbhöz vezet.
E teremből, több lufikapun keresztül jutunk be a lufilabirintusba, ebből pedig a lufiból megálmodott kontinensekre. Mint a megnyitón elhangzott, Ázsia azért maradt ki, mert nem fért volna el a BOK-csarnokban még egy grandiózus lufiinstalláció. Mondjuk úgy: nem túl lufibarátságos hozzáállás kihagyni egy kontinenst.
Na, de ez a két fő célcsoportot – a gyerekeket és a szelfigyártó TikTok-nemzedék tagjait – nemigen fogja érdekelni. Előbbiek, valószínűleg nagy örömmel fogják felfedezni a lufidzsungelben vagy lufisivatagban a lufimajmokat, lufimadarakat, lufitatukat, lufielefántokat, másutt a lufidelfineket, lufirákokat.
A Z generáció tagjai pedig pózolhatnak többek között a lufiból épített Eiffel-torony, New York-i Szabadságszobor vagy a pisai ferde torony előtt. (Igen, meg lehet csinálni a torony dőlésének vicces arccal ellentartó turista „soha nem látott” fotókompozícióját is.) De felépítették lufiból az egyiptomi Szfinxet, a budapesti Lánchidat is, sőt bemehetünk egy maja templomba és egy egyiptomi lufipiramisba is, utóbbiból természetesen nem hiányozhat a lufimúmia sem. És így tovább.
Nem véletlenül hívtak meg a sajtóbejárásra egy sor népszerű influenszert, nem győzték kitalálni a legkülönbözőbb előnyös testtartásokat a lufiszobrok előtt, a következő napokban nyilván tele lesz a TikTok és az Instagram ezekkel.
A tárlat igazából erre való. Leszámítva a „fun zone”-t, ahol azért elsősorban a gyerekek tombolhatnak és kreatívkodhatnak, sok interakciót nem nyújtanak a lufiszobrok és lufiépítmények.
A LufiLand egy szelfimúzeum.
Igazából így is tisztességesebb, mint például a szomszédban a Van Gogh Budapest – The Immersive Experience tárlat, ami azért Van Gogh-élményt is ígér, pedig az is csak egy speciális tematikájú szelfimúzeum.
A LufiLand nem ígér valódi Eiffel-torony-élményt, csak lufiélményt és szelfizési lehetőséget. És ezt meg is adja.
Kifelé még megkérdeztünk egy szervezőt, hogy mi lenne, ha elpukkanna egy-egy lufi, (esetleg valaki egy tűvel besegítene a levegőnek a nagyobb nyomás felől egy lukon át a kisebb nyomás felé áramolni, ahogy azt a fizika törvényei diktálják), azt a választ kaptuk, hogy a helyszínen mindig tartózkodik legalább két szakember, aki pótolja a leeresztett lufikat.
A LufiLand tehát
- a gyerekeknek,
- a tiktokkereknek
valóban nagy élmény lehet, de nem vagyok benne biztos, hogy a többieknek megéri a potom hatezer-hat és fél ezer forintos jegyárat.
Mondjuk, a szervezők arra számítanak, ha ide valaki belép, előtör belőle a gyermeki énje, és akkor az első pont lép életbe.
Egyébként pedig nem ígértek mást, csak lufit.
A kiállítás augusztus közepéig lesz látható a BOK Csarnokban.