„Szombaton, délelőtt 10 óra előtt öt perccel még tudtam beszélni édesanyámmal, Ditzával, mielőtt a terroristák megérkeztek Nir Ozba. Ő már belépett a biztonsági szobába, ez a valóság, amihez már hozzászoktunk. Apránként kezdtek érkezni a jelek, hogy a terroristák beszivárogtak a kibucba” – idézte fel a Hamász támadásának az első pillanatait Neta Heiman. 10 óra után a 84 éves édesanyja, Ditza Heiman már nem válaszolt a hívásokra. Amikor késő délután a családja ismét hívni próbálta, a telefont már egy terrorista vette fel, és annyit mondott: „Ez a Hamász, ez a Hamász.”

Később a Hamász Facebook-oldalán megtalálták a felvételt, amelyen látszik, hogy a terroristák elhurcolják az idős nőt a Gázai övezethez közeli kibucból. „Soha nem gondoltuk, hogy ilyesmi megtörténhet” – mondta.

Neta Heiman azóta minden fórumon igyekszik beszélni az édesanyjáról, abban a reményben, hogy kiszabadulhat a terroristák fogságából. A CNN-nek azt mondta, hogy egyszerre aggódik, dühös és szomorú. „Az anyám nagyon erős ember, szociális munkás volt, még nyolcvan felett is dolgozott” – mondta, de aggódva hozzátette, hogy lélekben hiába erős, ha fizikailag törékeny.

Neta Heiman a Haárec című lapban egy véleménycikket is közzétett ezzel a címmel: „A 84 éves édesanyámat túszul ejtették. Az ő nevében is könyörgöm: Gázát ne pusztítsák el!” Ebben az írásában részletesebben is kifejtette, hogy ki mindenkire dühös.

• „Dühös vagyok azokra az aljas emberekre, akik elrabolták az anyámat, és civilek tucatjait mészárolták le, pogromot rendezve a kibucában.”
• „Dühös vagyok a Hamászra, a palesztin Iszlám Dzsihádra és Iránra, mindazokra, akik ezeket az embereket gyilkolni, fosztogatni és túszokat ejteni küldték.”
• „Dühös vagyok erre a kormányra, amely már majdnem egy éve mindent megtesz a gázai határvidéken kialakult helyzet eszkalálására. Ez a kolosszális kudarc, ez a káosz az ő vállukon van, az ő hibájuk – ahogy az is, hogy még most, négy nappal később sem látogatta meg a kormány képviselője a legtöbb túsz családját.”

Neta Heiman azt írta, az édesanyja és az ő kibucban lakó barátai, akik közült sokat lemészároltak a terroristák, hittek és hisznek abban, hogy a határkerítés túloldalán is emberek vannak, akiknek jogaik vannak. „Anyám és barátai csak békében akartak élni abban a kis Édenben, amelyet a sivatagban építettek” – írta.

A CNN-nek pedig arról beszélt, hogy az izraeli kormány több mint húsz éven át csak kezelte a konfliktust, de nem próbálta megoldani. „Azt gondolom, hogy erre csak politikai megoldás létezik, nem pedig katonai, a két oldalnak meg kell állapodnia. Nem számít, hogy mennyit bombázzuk Gázát vagy a Hamász hány emberét öljük meg, ez minden egyes alkalommal csak súlyosbítja a helyzetet, és nem megoldja.  Azt hiszem, az izraeliek többsége békét akar, és mi vagyunk a csendes többség.”

(Nyitóképünkön a gázai Hán Júnisz egyik utcája látható az izraeli támadás után október 17-én.)