Judy Birch tisztán emlékszik arra a napra: „Az osztályteremben álltam és órát tartottam. Hirtelen olyan fájdalmat éreztem, hogy potyogni kezdtek a könnyeim. Azonnal haza kellett mennem.” Birch jelenleg egy kismedencei fájdalmakat kezelő terápiás központ, a Pelvic Pain Support Network vezetője az Egyesült Királyságban – a súlyos menstruációs fájdalommal küzdő nők millióinak egyikeként.

A dysmenorrhea nevű tünetegyüttes azonban nemcsak fájdalommal jár, hanem rendellenesen erős vérzéssel és fáradtsággal, egyeseknél hányingerrel, hányással és hasmenéssel is. A legfrisebb tanulmányok szerint a szülőképes korú nők több mint kilencven százalékának ismerősek ezek a tünetek, és legalább harminc százalékuk küzd havonta komoly fájdalmakkal. Az Amerikai Családorvosok Akadémiája felmérésében pedig a megkérdezett nők egyötöde úgy nyilatkozott, hogy menstruációja alatt nem képes ellátni mindennapi feladatait.

Hogy lehet ezt elviselni?

„Én egyszerűen csak túl akartam élni minden hónapban” - mondta Judy Birch. „Ennyi telt tőlem. Koncentrálni, feladatokat teljesíteni már nem voltam képes. Gyakorlatilag megszűntem működni.”

A világ egyes országaiban a nők egy ideje rendszeresen szabadnapokat vehetnek ki havi vérzésük idejére. Az úgynevezett menstruációs szabadság azonban ellentmondásos intézmény. Sok nő azért nem él vele, mert fél a megbélyegzéstől és a hátrányos megkülönböztetéstől. Spanyolország most példát mutathat más államoknak – méghozzá egy olyan jogszabálytervezettel, amelynek eredeti szövegében havi három, folyamatos akut tünetek esetén akár öt nap fizetett szabadság szerepel.

A spanyol kormány május 17-én fogadta el a törvényjavaslatot, amelynek értelmében komoly menstruációs fájdalmaktól szenvedő nőknek fizetett szabadság jár. A tervezetet most már csak a parlamentnek kell jóváhagynia. Bár a menstruációs szabadságnak még nem minden feltétele tisztázott (Irene Montero esélyegyenlőségi miniszter a kormánydöntés után például azt mondta, hogy a napok száma nem lesz korlátozva – a szerk.), annyi már biztosnak tűnik, hogy azt súlyos panaszokhoz és orvosi igazoláshoz kötik majd.

Irene Montero

AFP / BORJA PUIG DE LA BELLACASA

A Spanyol Nőkért Intézet igazgatója, Toni Morillas a Politico portálnak úgy fogalmazott: „az országunkban egyelőre sokaknak gondot okoz úgy tekinteni a menstruációra, mint élettani folyamatra, amely bizonyos jogokat kell, hogy maga után vonjon”.

Morillas mutatott egy statisztikát is, amely szerint Spanyolországban a nők egyharmada szenved ilyen súlyos menstruációs bántalmaktól. A Deutsche Welle még a kabinet döntése előtt megpróbálta elérni a témában érintett két legfontosabb spanyolországi intézményt, a Nőjogi Intézetet, valamint az Esélyegyenlőségi Minisztériumot, de egyiktől sem akartak nyilatkozni az üggyel kapcsolatban.

A törvényjavaslat egyébként egy új, átfogó abortusztörvény („A szexuális és reproduktív egészségről és a terhesség önkéntes megszakításáról szóló törvény”) része, amely többek között szabadságot biztosítana a terhességüket megszakító nők számára, valamint lehetővé tenné, hogy 16-17 éves fiatal nők szüleik beleegyezése nélkül végeztethessenek el abortuszt. Egy ponton már most elakadt a tervezet: a spanyol pénzügynminisztérium megvétózta a menstruációhoz kapcsolódó termékek, például az egészségügyi betétek és a tamponok áfájának tíz százalékról négy százalékra történő csökkentését azzal az indoklással, hogy ez akár harmincmillió euró bevételkiesést is jelenthet. A kormányjavaslatot még jóvá kell hagynia a parlamentnek, ahol Pedro Sánchez miniszterelnök baloldali kisebbségi kormánya erősen rá van utalva a katalán és baszk regionális pártok támogatására.

Kelet-ázsiai úttörők

2017-ben Olaszországban szintén készült egy hasonló törvénytervezet, amely heves vitákat váltott ki. Többen attól tartottak, hogy a javaslat nemhogy javítana, hanem inkább rontana a nők helyzetén, és még több munkahelyi diszkriminációnak ágyazna meg, ezért végül elvetették azt.

Világszerte csak néhány országban vezettek be eddig hasonló szabályozást: Japánban, Dél-Koreában, Tajvanon, Indonéziában és Zambiában. Az indonéziai kommunikációs vállalat, a Kiroyan Partners vezérigazgatója, Veve Hitipeuw például egyrészt munkáltatóként köteles felajánlani a fájdalmas menstruáció idejére járó szabadnapokat, másrészt maga is élt már ezzel a törvény adta lehetőséggel.

„A legrosszabb napokon még arra sem voltam képes, hogy egyenesen üljek a székemen. Lehetetlennek tűnt, hogy nyolc-kilenc órát üljek a számítógép előtt” – mondta. A fizetett szabadság így sokat segített neki. Bár soha nem volt gondja sem munkavállalóként, a szabadnapok igénylésével, sem pedig munkáltatóként, azok jóváhagyásával, azt azért megjegyezte: „A mai napig megbélyegzik emiatt a nőket. Sokaknak az a tévképzetük, hogy egyszerűen csak lusták.”

AFP / COLLANGES

A japán közvélemény nem tér el ettől sokban. A Nikkei BP Intelligence kutatóintézet nemrégiben készült felmérése szerint a nők mindössze tíz százaléka veszi ki a neki járó szabadnapokat. A megkérdezettek negyvennyolc százaléka állította, hogy nagyon is szerette volna kivenni szabadságnak ezeket a gyötrelmes napokat, de inkább lemondott róluk, mintsem férfi feletteséhez kelljen folyamodnia a „kínos kéréssel”. Mások pedig egyszerűen azért nem nyújtották be az igényüket, mert azt látták, hogy többség nem teszi.

Még a viszonylag megengedő szabadságolási szabályokkal dolgozó európai országokban is meglehetősen szokatlan, hogy nők menstruációs fájdalmakra hivatkozva maradjanak távol a munkától. Hollandiában egy 2019-es felmérésben a nők 14 százaléka nyilatkozta azt, hogy valaha kivett már betegszabadságot fájdalmas havi vérzése miatt – ám közülük csak minden ötödik munkavállaló merte bevallani munkáltatójának a valódi okot.

Egy 2020-ban megjelent, menstruációval kapcsolatos egyetemi tanulmány a fájdalmas ciklus miatt adható szabadság munkahelyi előnyeit és hátrányait vázolta fel. Eszerint az ilyen irányú intézkedések negatív következményei közé tartozik „a szexista hiedelmek és attitűdök, valamint a menstruációhoz köthető megbélyegzés erősödése, a nemi sztereotípiák állandósulása, a nemek közötti bérszakadék megnövekedése, valamint annak a tévhitnek az elterjedése, amely szerint a menstruációt általában véve valamiféle betegéségnek lehet tekinteni”.

Negatív nemi sztereotípiák erősödhetnek általa, mint például a törékeny nő és a megbízhatatlan munkavállaló kliséje. Ahogy a tanulmányban szerepel, a menstruálók közé tartozhatnak nem bináris és transznemű emberek is, akiknek szintén lehetővé kellene tenni a menstruációs szabadságot.

Félnek a megkülönböztetéstől

Judy Birch a terápiás központ kötelékében álló nőktől gyakran hall olyat, hogy a menstruációjukkal összefüggő okból inkább nem hagynának ki munkanapot. „Sok nőnek hátránya származna abból, ha havi rendszerességgel venne ki emiatt szabadságot” – mondta Birch. Úgy vélik, hogy fegyelmi eljárás vagy akár elbocsátás is fenyegethetné őket emiatt.

Az, hogy miként kezelik a menstruációs fájdalmak miatti szabadságolást a munkáltatók, országonként eltérő. Az Egyesült Államokban például nehézségekbe ütközik, mivel az ottani szabályok általánosságban is kevesebb lehetőséget adnak fizetett szabadnapokra.

Spanyolország úttörő kezdeményezésével Birch nem maradéktalanul elégedett. „Ha minden hónapban ilyen kínokat kell kibírnia az embernek, három nap szabadság egyszerűen nem elég. Inkább szánalmas” – mondta. Szerinte a munka világában sokkal alapvetőbb változásokra és nagyobb rugalmasságra lenne szükség – tekintettel a menstruációs problémákkal küzdő nőkre.

AFP / SABINE GREPPO

Az is a 2020-as egyetemi tanulmány egyik tanulsága, hogy „sok menstruáló nőnek általában véve előnyös lenne a munkahelyi rugalmasság, amely például több szabadidőt, otthoni munkavégzést vagy testre szabott munkarendet tenne lehetővé.

Az indiai székhelyű Zomato nevű, főként ételszállítással foglalkozó cég 2020 augusztusa óta biztosít női munkavállalói számára menstruációs szabadságot. A vállalat kommunikációs vezetője, Vaidika Parashar elmondása szerint évente tíz pótszabadságnapot lehet így kivenni. Bizalmi alapon működő rendszerükben az alkalmazottak egyszerűen piros cseppes naptárat ábrázoló emotikont posztolnak státuszként a munkahelyi csoportos csetbe – elejét véve ezzel minden további kérdésnek. Maga a kommunikációs vezető is élni szokott ezzel a lehetőséggel.

„Egy-egy ilyen gyötrelmes napon egyszerűen kiteszem az emotikont, és ezzel jelzem, hogy nem vagyok elérhető. Szerencsére a kollégáim általában tiszteletben tartják, hiszen ezt a dolgot nagyon komolyan veszik a Zomatónál.”

A vállalat tehát komoly erőfeszítéseket tett egy olyan vállalati kultúra megalapozására, ahol a menstruációs szabadság intézménye nem stigmatizál. Ráadásul a szabályzat „minden érintett nemre” vonatkozik, beleértve a transzneműeket is, magyarázta. „Senki nem érezheti magát kényelmetlenül egy élettani folyamat miatt, amelyet egyáltalán nem befolyásolhat”. Az intézkedés szerinte még növelte is a termelékenységet a vállalatnál.

A hollandiai nők körében végzett felmérés ugyanakkor azt mutatja, hogy a „kikényszerített jelenlét”, vagyis az olyan alkalmak, amikor a nők mintegy nyolcvanegy százaléka súlyos menstruációs tünetei ellenére volt kénytelen megjelenni a munkahelyén, csaknem évi kilenc napnyi termelékenységcsökkenést eredményezett.

Parashar megemlíti azt is, hogy a Zomato vállalatnál a menstruációs szabadság intézménye nagy mértékben növelte az átláthatóságot és olyan munkakörnyezet megteremtését tette lehetővé, ahol az emberek mernek önmaguk lenni. Mindez pedig növelte a dolgozók cég iránti lojalitását, valamint új női munkaerő toborzásának lehetőségét. Ez pedig egyáltalán nem könnyű, tekintve, hogy egy 2020-as kormányzati felmérés szerint Indiában a nőknek mindössze tizenhat százaléka van jelen a munkaerőpiacon.

„Persze elképzelhető, hogy a munkavállalóink közül néhányan olyankor is igénybe veszik a menstruációs szabadságot, amikor nem feltétlenül volnának képtelenek a munkavégzésre”, teszi hozzá, „bár ilyen visszaéléses esetről hivatalosan még soha nem értesültünk”.

AFP / ALICE S.

Összességében az ilyen visszaélések nem lehetnek relevánsak, véli Parashar. Főleg, mert ők főként ara koncentrálnak, „hogy megteremtsék munkavállalóiknak azt a munkahelyi atmoszférát, amelyben mindig a legjobb formájukat hozhatják. Legyen szó szülési vagy menstruációs szabadságról – mindezek az intézmények a rendszerünk részévé kell, hogy váljanak”.

Az indonéziai Veve Hitipeuw hasznosnak tartja a menstruációs szabadságot megengedő törvényt, mert általa „elismerést és némi támogatást kaphat ez a súlyos probléma”. „A vállalatoknak lehetővé kell tenniük a nők számára, hogy végezhessék munkájukat, de úgy, hogy közben társadalmi feladataiknak is eleget tehessenek – emberként, nőként és anyaként.”

A New York Times megszólaltatott egy madridi nőgyógyászt, aki szerint a kormány menstruációs törvényének egyetlen pozitívuma, hogy garantálja a nők fizetését a munkaszüneti napok alatt, de feministaként és nőgyógyászként sem szeretne olyan törvényt, amely betegségként mutatja be a menstruációt, és még több férfit győzhet meg arról, hogy ne alkalmazzon több nőt, és ezáltal tovább csökkentse a munkahelyi lehetőségeinket.

Szerző: Sonya Angelica Diehn. A fordítást készítette: Valaczkay Gabriella

További Deutsche Welle-tartalmak a DW magyar nyelvű Facebook-oldalán találhatóak.