Magyarországon a pedagógusellátottságra, illetve az esetleges tanárhiány mértékére nehéz konkrét választ adni, mert az elérhető adatok ellentmondásosak – derül ki az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete által kezdeményezett, a T-TUDOK oktatáskutató cég által végzett kutatásából. A területre egyszerre jellemző a hiány és a pazarlás. A tankerületek eseti módon és nem transzparensen határozzák meg, hogy melyik iskolában mennyi státuszt engedélyeznek, mivel nincs erre vonatkozóan átlátható szabályozás, míg a kötelező óraszámokra, illetve a helyettesítésekre vonatkozó szabályozás igen rugalmas.

Nincs elég tanár, aki van, túlterhelt

A kutatásban megkérdezett intézményvezetők válaszai alapján kiderült: az iskolák 43 százalékában nincs elég matematikatanár, egyharmadában nincs elég szakmai tanár, természettudományos tanár vagy tanító, egynegyedében pedig nincs elég informatika- és idegennyelv-tanár. Bár igény lenne iskolapszichológusra, ifjúság és családvédelmi felelősre, szociálpedagógusra, de az iskolák több mint felében nincs erre státusz.

A pedagógushiány egyik jele a pedagógusok túlterheltsége. Az online felmérés alapján – közlekedés nélkül és a 45 perces tanórákat 60 perces órákra átszámolva – átlagosan 42,48 óra a heti terhelése a beosztott pedagógusnak. Ebből átlagosan 27 óra csak a tanórai tanítás.

A pedagógushiány „kezelésére” széles eszköztárat alakítottak ki az iskolák, de ezek többsége rontja a szolgáltatás minőségét – áll a kutatás összegzésében. Sok esetben a gyakornokot, pályakezdőt is bevetik a mély vízbe, a pedagógiai asszisztens tanít, csúcsra járatják a helyettesítést (egyre több helyen fordul elő, hogy egy óvodapedagógus vagy tanító van a csoporttal vagy osztállyal egész nap).

Ez viszont gyakran oda vezet, hogy a túlhajszolt pedagógusnak az oktatás és nevelés helyett már csak a gyerekfelügyeletre van energiája.

A hátrányos helyzetű régiókban viszont már ezek az pótmegoldások sem állnak rendelkezésre. Míg átlagosan az intézmények több mint felében (55%), addig a hátrányos helyzetű iskolák háromnegyedében van betöltetlen álláshely. A hátrányos helyzetű régiókban az országos átlagnál (30%) jóval nagyobb, negyven százalék feletti fluktuációt találunk.

Túry Gergely

Túl sok a kisiskola

Magyarországon a sok kisméretű iskolából álló iskolahálózat, a nagy mennyiségű tananyag és a sok tantárgy miatt az oktatási rendszer kifejezetten pazarló. Az általános iskolák esetében különösen jelentős a kisméretű (150 fő gyereklétszám alatti) feladatellátási helyek aránya, minden második iskola tartozik ebbe a csoportba. Ráadásul tipikusan a kisebb létszámú iskolákban koncentrálódnak a hátrányos és a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók, bár jelentősek a regionális különbségek.

Egy hatékonyabb rendszer felé való elmozdulást azonban gátolja a pedagógusok alacsony mobilitása, rugalmatlansága is. Inkább gyerekfelügyel a kötelező órakeretét ki nem töltő szakos tanár, minthogy áttanítson egy másik iskolába – derül ki a kutatásból.

Különösen aggasztó, hogy hosszabb távon drámai pedagógushiányt jósol az a tény, hogy kevés fiatalt vonz a pedagóguspálya. Az elöregedés nem pusztán a jövőbeli pedagógushiány miatt jelent gondot. A KIR-statisztika alapján azok az intézmények, ahol kénytelenek nyugdíjasokat foglalkoztatni, viszonylag kevés sikerrel tudnak pályakezdőt is alkalmazni. Pályakezdőt csak kevesebb mint ötödükben lehet találni.

A pedagógusképzésben végzettek csak alig valamivel több mint harmada (37%-a) helyezkedett el a végzés után a szakmában. Ez az évi 1600 fő nem fogja kellőképpen ellentételezni a nyugdíjba vonulók nagy számát. A pályakezdők lemorzsolódásának fő oka természetesen az alacsony kezdőfizetés (még a jelenlegi bérminimumot sem érné el, ha nem egészítenék ki), a másik ok az, hogy a hétköznapokban megvalósuló pedagógusi munka nélkülözi azt, amitől vonzó lehetne: a kreatív értelmiségi létet.

Alacsony bérek

A kutatás kitért a pedagógusok bérére is, amely jóval alatta marad a diplomások bérének (66 százaléka, míg az OECD-átlag 90%), és a magyar pedagógusnak kell a leghosszabb ideig tanítania ahhoz, hogy elérje a csúcsot a fizetésében (40 évet, miközben az EU21-átlag 25 év).

Habár a pedagógus-életpályamodell 2014-es bevezetése átmenetileg emelkedést hozott, az elmúlt négy évben az oktatásban kisebb mértékben nőttek a bruttó keresetek, mint a nemzetgazdaságban, így a nemzetgazdasági átlagkeresettől 2020-ban már több mint 10%-kal elmaradtak a pedagóguskeresetek. Az életpályamodell gyengeségét mutatja ráadásul, hogy a minőségi pedagógusi tevékenységeket, a korszerű, innovatív vagy a pedagógusközösség számára fontos tevékenységeket nem díjazza, és a valós munkaterhelést sem ellentételezi. Elsősorban az érettségi elnököket, szakfelügyelőket és vezetőket díjazza, és emellett kompenzálja a hátrányos helyzetű iskolákban tanítókat (minőségi és mennyiségi elvárás nélkül).

„A magyar rendszer tehát pazarló, mivel az olcsó és sok munkaerő opcióját választja a kevesebb, de drágább és így potenciálisan minőségibb munkaerő opciója helyett” – állapítják meg.

A hatékony és eredményes oktatási rendszer kialakításához, a T-Tudok szakemberei szerint három területen kell egyaránt előrelépni.

Egyrészt biztosítani kell a megfelelő színvonalon és mennyiségben a pedagógusokat, amihez drasztikusan meg kell emelni a béreket, elsősorban a kezdőszakaszra koncentrálva. Ahhoz, hogy ez a béremelés fenntartható legyen, meg kell szüntetni a pazarló struktúrát, hatékonyabb iskolahálózati ellátottságra és a komplex rendszert menedzselni tudó kompetenciák fejlesztésére is szükség van. Harmadrészt pedig a pedagógusszakma presztízsének emeléséhez minőségi pedagógusképzés és a szakmai autonómia is elengedhetetlen. „Fontos kiemelni, hogy ezek az elemek fogaskerekekként kapaszkodnak egymásba, csak egy terület vagy néhány elem kiemelésével nem oldjuk meg a problémákat.”

A kutatás a meglévő adatbázisok (TALIS, PIAAC KIRstat, bértarifa-felvétel, országos kompetenciamérés, DPR) és nemzetközi és hazai szakirodalom másodelemzése mellett elsődleges adatfelvétel is történt: összességében mintegy 1500 pedagógus és 180 vezető vagy vezetőhelyettes, valamint 600 pedagógushallgató válaszolt az online kérdőívekre, és mintegy 30 interjú készült intézményvezetők, pedagógusok és egyéb oktatási szakértők körében.