Interjút adott a 24.hu-nak a friss irodalmi Nobel-díjas Abdulrazak Gurnah. A zanzibári születésű író egyik fő témája az elvándorlás, de személyes tapasztalata is van arról, milyen elhagyni a szülőföldet, ő 17 évesen Angliában telepedett le.

Az írótól - mivel könyveinek témái most különösen aktuálisak - megkérdezték, vajon mi lenne a legjobb módja annak, hogy elemelkedjünk attól, hogy számos országban, mint például nálunk, Magyarországon, a migrációról és a menekültkérdésről szóló közbeszédet sztereotípiák, indulatok és vaskos előítéletek dominálják.

"Egy világjelenség tanúi vagyunk, amelynek csak egy szélsőséges példája az, amilyen embertelenséggel a magyar kormány reagál a bajba jutott emberek érkezésére. A lényegét tekintve nem kivételes, mindössze úgy tűnik, hogy van egy vezetőjük, aki politikai karriert épített magának a gyűlölködésből. Azt tudom, hogy például Nagy-Britanniában sok ember egyetért a kirekesztő állásponttal, és sejtem, hogy Magyarországon is ez a helyzet. Ennek oka legtöbbször a tudás hiánya, ezért lenne fontos, hogy tájékoztassuk és meggyőzzük az embereket, hogy humánusabb hozzáállásra van szükség. Fontos lenne megérteni, miért jönnek ide ezek az emberek" - mondta Gurnah, de hozzátette, ő addig nem látja megoldhatónak a helyzetet, amíg a kormányok a társadalomban rejlő félelmekre és sötét indulatokra apellálnak, a média jelentős része pedig partner ebben, sőt, sokszor nyomást is helyez a politikusokra, hogy fokozzák a kirekesztő beszédmódot.

"Persze vannak jó példák, mint Németország, ahol a 20. század során minden borzalom megtörtént, a kormány mégis többnyire emberséges választ adott a menekültválságra. Ott is sokan ellenzik ezt, de egészében véve humánusan kezelték a helyzetet. Magyarország kevésbé, és nem tudom, hogy ez milyen történelmi örökségben gyökerezik pontosan. Az viszont világos számomra, hogy általában a történelem téves felfogásából fakad, amikor a határokra érkező emberek feltűnését támadásnak és inváziónak tekinti egy közösség."