Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Idén már nem lehet a levegőből kémiai anyagokkal irtani a szúnyogokat. Igaz, a szakemberek már jó ideje erősködnek, hogy a permetezés csak tűzoltásra jó, helyette a Nyugat-Európában évtizedek óta sikeres biológiai gyérítést kellene alkalmazni. A módszer meghonosítására bőven lett volna lehetőség, ehhez képest gyakorlatilag semmi nem történt.
„Döbbenetes”, a mindennapi életet is lehetetlenné tévő szúnyoginvázióról szóló posztok lepték el a közösségi médiát az elmúlt hetekben. A jelenlegi magyarországi helyzet ugyan nem közelíti meg a 2013-as dunai árvíz után kialakult – szinte katasztrófaközeli – állapotokat, de a teraszokon már hetek óta nem nagyon lehet megmaradni esténként, a vízpartokról nem is beszélve.
Magyarországon 2013 óta a katasztrófavédelemhez tartozik az állami szúnyogirtás, de ők csak koordinálnak, a tényleges munkát szerződött vállalkozók végzik. Az önkormányzatoknak emellett lehetőségük van saját költségen is gyérítést végezni, ezt tette például Budapest is. És a vitából nyilván nem maradhatott ki a politikai sem: Szaniszló Sándor XVIII. kerületi polgármester pártja, a Demokratikus Koalíció Facebook-oldalán „a kormány Budapest-ellenes politikája legújabb mélységének” nevezte, hogy az állam helyett 20 millió forintot kell költenie a kerületi önkormányzatnak szúnyoggyérítésre.
Abban persze semmi meglepő nincs, hogy Magyarországon nyáron sok a szúnyog. Az előző évekhez képest azonban nagy változás, hogy a lakosság idén hiába várja a megszokott repülőgépes irtást, egy európai uniós jogszabály 2020-tól betiltotta a forgalomban lévő kémiai szerek légi permetezését. Az Antonovok helyett most autók végzik a munkát, úgynevezett hidegködképzéses technológiával.
A katasztrófavédelem nemrég közleményt is kiadott, amelyben azt írták, a kifejlett szúnyogok ellen kifejezetten lakóterületi, szabadtéri használatra engedélyezett irtószert alkalmaznak, amely emberekre, melegvérű állatokra, növényekre nem jelent veszélyt. Amúgy hektáronként alig több mint fél litert használnak fel belőle, mivel a csípőszúnyogok rendkívül érzékeny rovarok.
"Ez a dózis a legtöbb rovarra nincs káros hatással, a méhfélék és más beporzó szervezetek, továbbá a rovarevő madarak legfontosabb táplálékai sem sérülnek a kezelések miatt” - írták.
Vegyszert mindenre
Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (OKF) honlapján excel-táblázatokban is feltünteti, hogy egy adott héten hány hektáron, hol és milyen módon tervez szúnyogirtást. Az elérhető adatokból könnyű kikövetkeztetni, hogy az OKF főleg földi kémiai irtással számol: csak ezen a héten több mint 105 ezer hektáron terveztek ilyen munkát. Ezzel szemben biológiai irtást csak 1500 hektáron végeznek.
Az adatok jól illusztrálják a magyarországi szúnyoghelyzet legnagyobb problémáját:
a hatóságok még mindig kémiai irtásban gondolkoznak, miközben Nyugat-Európában csak a legritkább esetben használják ezt a módszert.
Becslések szerint az arány a vegyszerek javára évtizedek óta eléri a 98 százalékot, amit nem lehet csak a katasztrófavédelemre, vagy a Fidesz-kormányra fogni.
Hogy megértsük, pontosan miről van szó, előbb azt kell megismernünk, mi a különbség a biológiai és a kémiai irtás között (mindkét módszert lehet földön és levegőben is használni.)
- A biológiai gyérítés lényege, hogy egy baktérium által termelt fehérjealapú készítményt juttatnak a szúnyogok tenyészőhelyeibe. Ez a módszer a lárvákat pusztítja el, így azok már ki sem tudnak kelni, ráadásul rendkívüli módon környezetbarát.
- A kémiai irtás a már kikelt, kifejlett szúnyogokat pusztítja el, egy piretroid hatóanyagú irtószer segítségével. Ez a vegyszer (melyet az idei évtől repülőgépről éppen az elsodródás veszélye miatt nem lehet szórni) nemcsak a szúnyogokra, hanem más rovarokra, halakra, sőt hüllőkre is veszélyes.
Az persze nem igaz, hogy a katasztrófavédelem egyáltalán nem végez biológiai gyérítést. Márciusban adtak ki egy közleményt, melyben azt írták, hogy a jövőben egyik kiemelt céljuk a módszer arányának növelése. Azt azonban semmi nem magyarázza, hogy az elmúlt hét évben ez miért nem történt ez meg. Hacsak az nem, hogy a hatékony biológiai gyérítéshez komoly előkészületek kellenek, például térképeket kell készíteni, melyek pontosan megmutatják, hol vannak a szúnyogok tenyészőhelyei.
Azt a katasztrófavédelem közleménye is elismeri, hogy ilyen térképek csak néhány térségről állnak rendelkezésre, ezért „idei szúnyoggyérítési programjának részeként dolgozni kezd a hiányosság megszüntetésén”. Idén a Duna mentén Gönyű és Paks közötti terület kerül sorra, a következő három évben pedig
- a Duna többi szakasza
- a Rába
- a Tisza-tó
- a Velencei-tó
- a Tisza szúnyogtenyésző-helyekben gazdag részei
- a Körösök,
- a Dráva.
A késlekedés azért is érthetetlen, mert Nyugat-Európában már évtizedek óta ezt a módszert alkalmazzák.
A nemzetközi konferenciákon rendre kinevetik Magyarországot, amikor megtudják, hogy itt még mindig a repülőgépes kémiai irtás megy
– fogalmazott lapunknak több szakember is.
Mint légyre vadászni ágyúgolyókkal
„A biológiai szúnyogirtás szempontjából Magyarország körülbelül húsz évvel van lemaradva Spanyolországtól, gyakorlatilag a nulláról kezdi a munkát” – mondta a hvg.hu-nak Rubén Bueno Marí, az Európai Szúnyogirtók Szövetségének (EMCA) elnöke. A 30 országot tömörítő nemzetközi szervezet fő célja, hogy elősegítsen egy integrált szúnyogirtási programot, amelyben a kémiai irtás csak utolsó lehetőségként kap szerepet. A szakember nemcsak nemzetközileg elismert tudós, hanem Spanyolország egyik legnagyobb kártevőirtó vállalatának (Lokímica) szakértője is.
Bueno Marí szerint szúnyoggyérítés szempontjából 20 évvel ezelőtt Spanyolország is hasonló helyzetben volt, de szemléletváltással nagy előrelépést értek el, amihez nemcsak a politikusok, hanem a lakosság segítségére is szükség volt. A spanyolok helyzete persze annyiban más, hogy ott az év nagy részében szükség van szúnyogirtásra, ezért a vízzel teli területeken külön csapatok végzik a munkát.
A biológiai gyérítésnél ugyanis fontos szempont, hogy bár rendkívül hatékony, speciális szakértelem kell hozzá és pontosan tudni kell, hogyan és mikor kell használni.
„Nem volt egyszerű alkalmazkodni. A légi kémiai módszer ugyan drága, de rendkívül egyszerű és nem kell hozzá nagy szaktudás. Olyan, mint legyeket gyilkolni ágyúgolyókkal” – mondta Manuel García Howlett, a spanyol cég madridi irodájának vezetője. Ő úgy látja, Magyarországnak azért is van nehéz dolga, mert egyik pillanatról a másikra kell átállnia egy évtizedes technikáról valami teljesen újra.
Szerinte a magyaroknál az a fő probléma, hogy
itt csak kezelik a szúnyoghelyzetet, nem pedig ellenőrzés alatt tartják.
Ahhoz, hogy a változás sikeres legyen, a lakossággal rengeteget kell kommunikálni, hiszen a kémiai irtás rendkívül látványos, míg a biológiai a színfalak mögött zajlik.
A szakember szerint fontos, hogy a hatóságok ne katasztrófahelyzetként kezeljék a szúnyograjzást, hanem egy állandóan fennálló problémaként, mert csak így lehet hatékony a védekezés. Erre tökéletesen alkalmas a biológiai gyérítés, de persze lehetnek olyan helyzetek, amikor vegyszeres kezelésre van szükség. Ezt Spanyolországban főleg betegségmegelőzésre használják.
„Amikor például Valenciába valaki behordozza a dengue-lázat, amit a szúnyogok terjesztenek, az érintett településen nemcsak a lárvákat, hanem a kifejlett szúnyogokat is el kell pusztítani” – hoztak fel egy példát. Ehhez azonban külön engedélyt kell kérni a spanyol hatóságoktól. Hozzátették:
ha valaki Spanyolországban egy Antonov gépről kezdene kémiai szúnyogirtót permetezni, börtönbe kerülne.
Elképesztően elavultnak nevezte a hazánkban folytatott szúnyoggyérítési eljárást Kemenesi Gábor virológus is. Facebook-oldalán néhány napja arra emlékeztetett, hogy az egész világon, így Európában is terjednek a szúnyogok által terjesztett betegségek (Zika vírus, Chikungunya vírus, Dengue vírus), a magyar kutatók viszont évek óta eredménytelenül emelik fel a hangjukat a biológiai gyérítés mellett.
Kemenesi szerint a kémiai irtással a fő probléma az, hogy a kikelt szúnyogok terjesztik a betegségeket, így a kifejlődést kellene megelőzni és nem oltani a tüzet minden évben, ahogy most teszik a hatóságok.
Nem lehetetlen feladat
A biológiai gyérítést kisebb területeken már Magyarországon is sikerrel alkalmazzák az önkormányzatok, az egyik ilyen település Dunaföldvár, ahol évekkel ezelőtt Kőszegi Dániel, a Magyar Szúnyogirtók Országos Szövetségének (Maszosz) elnöke vezette be. A szakember a hvg.hu-nak elmondta: több éves kutatómunkára volt szükség, hiszen az eljárás lényege, hogy különleges eszközökkel, GPS-alapon, komoly terepmunkát bevetve térképezik fel a vízzel borított területeket, ahol megtelepedhetnek a szúnyoglárvák és szükség van a beavatkozásra.
A hátrányát is az jelenti, hogy hosszú előkészületet igényel, valamint vannak olyan helyszínek, amiket gyakorlatilag lehetetlen megközelíteni. Kőszegi Dánielék cége ezért például terepjárókat, kétéltű járműveket, quadokat is bevet. A szakembereknek emellett csak néhány napja van a munkára, nem véletlenül kell előkészíteni, különben a szúnyogok kikelnek a vizekből.
Ez azonban egyáltalán nem lehetetlen feladat, és Magyarországon bőven lett volna rá lehetőség az elmúlt 15 évben, ehhez képest még mindig sereghajtók vagyunk Európában – tette hozzá.
Kőszegi szerint a magyar szakemberek már a 2000-es évek elején kaptak segítséget nemzetközi kollégáktól, mégsem történt előrelépés az ügyben. A Maszosz elnöke szerint ráadásul a kémiai irtásnak – történjen az földről vagy eddig a levegőből – nagy hátránya, hogy hiába végzik el egy területen, a kikelt szúnyogok 15-20 kilométerre is képesek eljutni, így már akár másnap újra megjelenhetnek a kezelt területen.
Szintén alkalmazzák a módszert Szegeden, ahol a szúnyogirtás 2013-as központosítása előtt megkezdték a biológiai gyérítést, az elmúlt 9 évben pedig szinte kizárólag ezt alkalmazzák. A Szegedi Környezetgazdálkodási Kht. ügyvezetője – aki maga is biológus – a hvg.hu-nak elmondta, a figyelőhálózatuk 320 monitorozott lárvaélőhelyről nyert, saját kiépített adatbázissal dolgozik, és heti csípésszámlálást is végez az összes városrészben.
Makrai László szerint ez a tiszai ártértől független élőhelyeken megoldja a gyérítést, de az ártéri, hullámtéri mély, hajdani anyagnyerőhelyek, kubikgödrök hálózata valóságos lárvagyár. Ráadásul ezek vízi vagy közúti járművekkel, sőt lábon sem megközelíthetőek, így lehetetlen az anyagot a vízfelszínre juttatni. „Folyamatosan egyeztetünk az OKF-fel, és ha kell saját városrészi lehatárolást adunk le a kezelések javasolt területéről, dózisról. Ha nekik nincs kapacitás akkor saját forrásból rendeljük meg a gyérítést a szerződött alvállalkozónak” – tette hozzá.
A teljes védekezéshez ugyanakkor a lakosság szerepe is elengedhetetlen, hiszen rengeteg szúnyoglárva magánkertekben kel ki. A Magyar Szúnyogirtók Országos Szövetségének elnöke szerint éppen ezért nagyon fontos, hogy a ház körül lehetőség szerint szüntessünk meg minden olyan helyet, ahol összegyűlhet a víz. Kőszegi Dániel a Szúnyoglárva program Facebook-oldalon felsorolt megoldások között a többi közt azt javasolja, hogy az esővizes hordók tetejére tegyünk hálót, tartsuk tisztán a csapadék-elvezető rendszereket és eresszük le a vizet a használaton kívüli medencékből, díszkutakból, a kerti tóban pedig tartsunk halakat, hogy minimálisra csökkentsük a szúnyoglárvák számát.
A klímaváltozással új szúnyogfajok is érkeznek. Ez veszélyes!
