Épületeinkkel jobban szennyezzük a levegőt, mint azzal, hogy közlekedünk. A fenntartható jövő érdekében tehát minél gyorsabban át kellene állnunk a passzívházakra. De mitől is passzív egy ház, mennyivel drágább, és miért ad okot az aggodalomra, ha az olcsó passzívházas technológiájával Kína megpróbálja átrendezni a piacot? Szekér László építészt kérdeztük, aki kifejtette elméletét a zöld városokról is.
Ha nem akarjuk, hogy életünket évről évre egyre szélsőségesebb időjárási körülmények és világjárványok felváltva bonyolítsák, akkor szinte minden területen, így az építészetben is paradigmaváltásra van szükség. Mert bár a lakóépületeinkre és az építőiparra talán ritkábban szoktunk környezetkárosító tényezőkként gondolni, globálisan az üvegházhatású gázok második legnagyobb kibocsátói az épületeink. A világon a teljes éves szén-dioxid-emisszió 32 százalékáért az ipar felel, 28 százalékáért viszont az épületek működtetése (például fűtése, hűtése, áramellátása), 23 százalékáért a közlekedés, 11 százalékáért pedig az építőanyagok előállítása, szállítása, maga az építkezés. A maradék 6 százalékba esik minden más szennyező tényező.
Az építkezés és épületfenntartás együttesen a becslések szerint évről évre 1,5 százalékkal követel egyre több és több energiát. Mivel közben a világ összes házának alapterülete is nő évente nagyjából 2,3 százalékkal, harminc éven belül az egész építőszektor megduplázhatja a jelenlegi károsanyag-kibocsátását. Ami finoman szólva is problémás, hiszen közben pont az ellenkező irányba, a karbonsemlegesség felé kéne gőzerővel haladnunk, de jelenleg az épületeknek kevesebb mint egy százaléka az, amelynek a fenntartása nem szennyezi a levegőt.
Megoldást egyértelműen a passzívházak tömeges felhúzása nyújthatna. Hogy erre a közeli jövőben van-e egyáltalán esély, arról kérdeztük Szekér Lászlót, az „új normális” nyilatkozat egyik aláíróját és minősített passzívháztervezőt.
hvg.hu: Mit kell első lépésben tennünk ahhoz, hogy környezettudatosabb épületeink legyenek?
Szekér László: Több zöldet, több kertet kellene adni a házaknak, a lakásoknak, és meg kellene szüntetni az energiapazarlást. A GDP folyamatosan nő minden országban, ami sajnos azt jelenti, hogy az energiaigény is nő. Ha többet fogyasztunk, elvileg több energiára van szükségünk, ami egyúttal azt is jelenti, hogy nő a károsanyag-kibocsátásunk. Ám érdemes Németországra vetni egy pillantást, ahol 10-20 éve egy komoly energiafordulat zajlik: úgy tudják a GDP-t növelni, hogy közben csökken a kibocsátásuk. Ez úgy lehetséges, hogy egyrészt egyre több megújuló energiaforrást használnak, másrészt növelik a hatékonyságukat is. Ez utóbbi az energiapazarlás felszámolását jelenti, és erre jó megoldás például a passzívház-technológia, amelynek egyik eleme a hatékony hővisszanyerős szellőzés.
hvg.hu: Hogy kell elképzelni a hő visszaszerzését?
Sz. L.: Az elhasznált benti levegőt ugyan kiengedjük a házból, de a hő bennmarad. Az elszívott levegőt egy hővisszanyerő szerkezeten engedik keresztül, ahol bizonyos csövekben a hideg, friss levegő, máshol pedig az elhasznált, meleg levegő közlekedik, és ahogy ezek egy hosszú útvonalon egymás mellett elhaladnak, a hőt kicserélik anélkül, hogy keverednének. Ez a rendszer télen a kinti 0 vagy mínusz 5 fokos levegőt akár 18 fokra is fel tudja melegíteni, így csak a hiányzó pár fokot kell fűtéssel pótolni. Ez a regeneratív építészet egyik fontos alkotóeleme, de ebbe a szemléletbe beletartozik például az is, hogy egy házat 20-30 év után nem bontunk le, és nem építünk valami mást a helyére.
Pesten vannak 100-150 éves házak is, amelyek működnek, és környezetkímélőbb, ha ezeket felújítjuk, mint ha ledózeroljuk őket, és újakat építünk a helyükre.
hvg.hu: Melyik az építőipar legszennyezőbb fázisa?
Sz. L.: Ha megnézzük, hogy egy ház az életciklusa során mennyi energiát fogyaszt (azaz, mennyi szén-dioxid kibocsátása szükséges a felépítéséhez, fenntartásához), akkor azt figyelhetjük meg, hogy az üzemeltetés energiaigénye sokszorosa a bontásénak és az építésének. Persze, a szürke energia, vagyis az építőanyagok előállításakor és szállításakor megjelenő kibocsátás sem elhanyagolható, ezért fontos, hogy inkább fával építkezzünk, mintsem betonnal meg vassal, mert ez utóbbi anyagokat nagy energiaigénnyel kell előállítani.
A fáktól egyébként is volna mit tanulnunk, mert hasznosítják a napenergiát, és bár a bomláskor szén-dioxidot bocsátanak ki, ezt kompenzálják azzal a munkával, hogy hosszú életük során szén-dioxidot vonnak el a levegőből. Egy fának rengeteg környezeti szolgáltatása van: oxigént termel, a port, esővizet megfogja, a zajt csökkenti, élőhelyet biztosít, hűti a várost, a látványa megnyugtat, kulturális értéke is lehet. Röviden: felértékeli a környezetét. Ha kiszámolnánk, hogy egy fa „szolgáltatásai” mennyibe kerülnek, akkor nagyon meglepődnénk – fák híján klímával kéne hűteni, a port szűrőkkel szűrni, palackból kellene pótolni az oxigént. Néhány nappal ezelőtt javaslatot lehetett tenni a Városliget beépítési szabályozására, és én azt javasoltam, hogy a városligeti történeti fáknak legyen egy eszmei értéke, mondjuk, 100 millió forint.
Ha kivág valaki egy fát, akkor az fizesse is meg.
Szerintem az lenne az ideális, ha minden család fákkal körbevett zöldterületen lakna, és lenne elég földje ahhoz, hogy megtermelje a zöldség-gyümölcs igényének egy részét.
hvg.hu: Ez viszont a sűrű beépítettség, a nagy népsűrűség miatt elég irreális elképzelésnek hangzik.
Sz. L.: Ezért nevezem ideálisnak, ami felé lehet törekedni. Frank Lloyd Wright amerikai építész már az 1929–33-as világválság idején azt állította, hogy egy félhektárnyi terület már elég lehet egy család zöldség- és gyümölcsszükségletének a kielégítéséhez, és az ilyen háztáji gazdálkodás megoldás lehetne a válságos időkben. Ő maga is leköltözött telente az arizonai tanyájára, Taliesin West-re. Wright úgy gondolta, hogy ilyen félhektáros családi gazdaságokból kellene felépülnie az ideális modern településnek. A koncepciójának neve Broadacre City volt, melynek nagyságát és népességét is korlátozta. Az elképzelt városban néhány toronyházat is elhelyezett úgy, hogy azok elég távol essenek egymástól, hogy ne árnyékolják be egymást, és, hogy ne legyen az embernek falanszterérzése közöttük. Elképzelése szerint Broadacre City magjában nem közlekedhetnek autók, és gyalogos távolságra van minden intézmény.
hvg.hu: Említette, hogy jobban járunk, ha az épületeket nem bontjuk le, csak felújítjuk. A hazai építészszakma legutóbb éppen egy tervezett bontás ügyében háborodott fel egy emberként: tiltakoznak amiatt, hogy a Hauszmann-terv részeként a Budavári Országos Villamos Teherelosztó épületét eltüntessék. Ha megmaradna, akkor mit lehetne vele kezdeni?
Sz. L.: Az a szerkezet abszolút kibír még jó pár évet, hiszen ipari épületnek van tervezve. Emiatt borzasztó nehéz is lenne elbontani, fél évig kopácsolhatják azt gépekkel, mire eltakarítják.
Én úgy látom, hogy a 70-es évek modern épületei, amelyek egyébként nem örvendenek túl nagy népszerűségnek a laikusok között, a mai passzívházas szemlélettel nézve igen jó alapanyagok lehetnek, így a volt teherelosztó is. A modern építészet elkezdett odafigyelni arra, hogy milyen a benapozása egy épületnek, újra felfedezte a Napot, mint építészetformáló dolgot. A napfény pedig elengedhetetlen eleme a passzívház-tervezésnek is.
hvg.hu: Mi a passzívház ismérve?
Sz. L.: A passzívház lényege a nagyon jó hőszigetelés, a speciális nyílászárók, légtömörség, optimális benapozás/árnyékolás és a már említett hővisszanyerős szellőzés. Az energiaigény – amelybe beletartozik a háztartási energia, a melegvízhasználat, szellőzés és a fűtés is – nem haladhatja meg az egy négyzetméterre jutó 120 kilowattórát évente. Összehasonlításképp mondom, hogy csak a fűtés energiaigénye ennek a tízszerese is lehet más házakban, a rosszul szigetelt "Kádár-kockákban" pedig összesen akár évi 400 kilowattóráról is beszélhetünk.
Ha egy ház nincs jól megcsinálva, akkor a padló hideg, az ablak „húz”, vannak hidegpontok a lakásban, amit az ember ösztönösen azzal kompenzál, hogy feljebb tekeri a fűtést. Gyakran előfordul, hogy míg a padlónál 16 fok van, addig a plafonnál 24, ez nyolc fok különbség, miközben az emberi szervezet maximum 3 fok különbséget érez még komfortosnak. Egy passzívháznál ilyesmiről nem beszélhetünk, és így abban még a 20 fokot is kellemesebbnek érezzük. Olyan, mintha egy meleg fészekben lennénk, mert nincsenek benne hideg pontok.
Ha napelemeket is felszerelünk a tetőre, azzal még „zöldebb” lesz a házunk, de ez nem elvárás, csak akkor, ha zéróenergiás, vagy pluszenergiás minősítést szeretnénk szerezni a passzívházunkra. Ugyanakkor, mivel jövő évtől kezdve a hivatalos szabályozásban lesz egy kötelezően előírt arány a megújuló energiákra vonatkozóan, az fog jobban járni, aki passzívházat épít, mert az energiahatékonyság miatt kisebb napelemrendszer is elegendő lesz.
hvg.hu: 2021-től csak olyan épület kaphat használatbavételi engedélyt, amely közel nulla energiaigényű. 2050-ig pedig kutatók szerint az épületeinknek passzívházaknak kellene lenniük ahhoz, hogy a másfél fokos globális hőmérséklet-emelkedést ne lépjük túl. Ez szép elképzelés, csak hát közben passzívházat építeni még mindig luxus. Vagy tévedek?
Sz. L.: Több, mint tíz éve főleg ilyen házakat építek. Amikor a legelső minősített passzívházat megépítettük Szadán, akkor az a ház az építési költséget tekintve 13 százalékkal volt drágább egy ugyanolyan kaliberű és elhelyezkedésű családi házhoz képest. Most ez a többletköltség lement 5-7 százalékra, mert jobbak a szerkezetek, könnyebben hozzáférhetők, most már van verseny a piacon.
Nyilván, a több szigetelőanyag drágább, a jobb nyílászárók drágábbak, cserébe viszont nem kell gázt bevezetni, kéményt, központi fűtésrendszert beépíteni. Mindehhez hozzájön még a tervező szaktudása és ideje, amit ha belekalkulálunk, akkor 10-15 százalékkal lesz a végén drágább a ház.
hvg.hu: Éppen azok a városrészek, települések a legkörnyezetszennyezőbbek, ahol egyáltalán nincsen pénz szinte semmilyen felújításra, nem, hogy passzívházak felhúzására. A legszegényebb részeken a legrosszabb energiahatékonyságú és legszennyezőbb fűtőalapanyagokat hasznosítják. Tud olyan kezdeményezésről, amely szociális alapon épít passzívházakat?
Sz. L.: A XIII. kerületben évek óta olyan a lakáspolitika, hogy kizárólag passzívházként húznak fel önkormányzati bérlakásokat. Nyilván az önkormányzat is osztott-szorzott, és rájött, hogy ha ő tartja fenn a házakat, akkor megéri ilyeneket építeni, mert nem kell aztán a lakások fenntartására sok pénzt költeni. A passzívház jó befektetés. Nem ritkák egy átlagos házban a 30 ezres fűtésszámlák sem, egy passzívházban viszont ennek tizedéről beszélünk, körülbelül 3000 forintos számlákról.
Azzal lehetne támogatni a passzívházak épülését, ha például elengednék a 27 százalékos áfa felét. Ezt jól lehetne kommunikálni is, mert ezeké az épületeké a jövő.
hvg.hu: Ha már jövő: mely országokból érkezhet a tömeges passzívházas áttörés?
Sz. L.: Alapvetően azok az országok az élenjárók, ahol télen hideg van, rendesen kell fűteni a házakat, van komfortigény, piaci ára van a fűtőanyagnak, és pénz is van a környezetbarát megoldásokra. Németország, Dánia, Svédország, Svájc és Kanada jó példákat mutatnak.
Viszont Kínában volt tavaly az első Európán kívüli passzívházas konferencia, amelynek örömére a kínaiak felépítettek egy csak passzívházakból álló új városrészt, a Gaobeidian Railway Cityt, illetve felhúztak egy óriási ipari parkot a passzívházak gyártására. A közeli jövő tehát az, hogy valószínűleg innen fognak bejönni Európába a komponensek, amelyek majd átrendezik a piacot. Nem kizárt, hogy egyszer talán ugyanannyiba, vagy kevesebbe fog kerülni egy passzívház, mint egy „sima” családi ház. Persze, ebben az esetben a messziről szállítás miatt megint nem beszélhetünk majd zéró kibocsátású épületekről.
Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: