Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Nem is gondolnánk, mennyit számít, ha kiteszünk egy mesterséges odút a kertbe, vagy ha lemondunk a kedvenc édességünkről, mert az pálmaolajat tartalmaz. Aszalós Réka, az MTA Ökológiai Kutatóközpontjának munkatársa elárulta, hogyan erősíthetjük meg a meggyengült természet immunrendszerét, és hogy mire megyünk egyetlen fa elültetésével. A járvány ugyanis arra is figyelmeztetett, hogy tennünk kell valamit az élővilágért.
Tény, hogy a koronavírus-járvány kialakulásához a biológiai sokféleség drasztikus csökkenése is hozzájárult. Szakértők figyelmeztettek: azáltal, hogy kipusztítjuk a természetes élőhelyeket, egyre több fronton kerül kapcsolatba az ember a vadon élő állatokkal, továbbá lehetővé válik, hogy egy-egy kórokozó, élősködő, kártevő könnyebben elterjedjen a vadvilágban, majd az emberek között is. „Amíg sokféle a természet, addig nagyon jó mechanizmusai vannak arra, hogy a kórokozókat, vagyis a járványokat kordában tartsa. De ahogy redukáljuk a fajok és az élőhelyek közötti változatosságot, a fajok számát, és pár fajt nagyon elszaporítunk a többi rovására, eltűnnek ezek a kordában tartó mechanizmusuk, és pillanatok alatt milliónyi egyedre tud terjedni egy új kórokozó vagy kártevő. Így egyre nagyobb a lehetősége az emberre való átterjedésnek is” – ezt még áprilisi cikkünkben mondta Ürge-Vorsatz Diána, a CEU professzora.
Ha tehát van bennünk hajlandóság arra, hogy a járvány lecsengésével párhuzamosan változtassunk az életvitelünkön, akkor első lépésként megpróbálhatnánk helyrehozni a természetben okozott károkat. Felmerül azonban a kérdés, hogy egyénileg mit kell tennünk ezért.
Kérdéseinkre pedig ezúttal Aszalós Réka ökológus válaszol.
hvg.hu: Az ökológusok régóta kongatják a vészharangot, hogy zsugorodik az élővilág, eltűnnek a rovarjaink, a méhek, a madarak. Van arról adat, hogy Magyarországon az utóbbi néhány évtizedben hány faj halt ki összesen?
Aszalós Réka: Nehéz megbecsülni, hogy pontosan mennyi fajt vesztettünk el akár Magyarországon, akár globálisan, hiszen még rengeteg fajt nem is fedeztünk fel. De nemcsak az a lényeg, hogy hány faj tűnik el, hanem hogy sok növény- és állatfaj egyedszáma jól kimutathatóan csökken. A Magyar Madártani Egyesület Mindennapi Madaraink Monitoring nevű felméréséből kiderül például, hogy a mezőgazdasági tájakhoz köthető madarak száma erősen csökken. Az elmúlt két évtizedben a fürjek, a mezei pacsirták, a fecskefajok minden 100 egyedéből nagyjából 40 eltűnt. Ennek oka, hogy a nagytáblás, vegyszerhasználaton alapuló, intenzív mezőgazdálkodást támogatja a politika, az EU-s földalapú támogatások miatt minden egyes négyzetcentimétert fel akarnak szántani a gazdák. Így egyfelől eltűnnek a parlagok, a szántóföldek mezsgyéiről a bokros területek, ahol ritka növényfajok túlélhetnek, és ahol az állatok el tudnának bújni, fészkelni. Másfelől a rovarirtószerek használata elpusztítja a beporzókat (méhek, darazsak, lepkék) és a rovarevő állatok táplálékát is. Összességében megszűnik az élőhelyek, és ezáltal az élővilág változatossága.
hvg.hu: Milyen lenne az ideális mezőgazdálkodás az élővilág szempontjából?
A. R.: Erdély egyes régióira például még a mozaikos, vegyszermentes, tradicionális tájhasználat a jellemző, és emiatt ott lényegesen több rovarfaj, például az élelmiszereink szempontjából kulcsfontosságú beporzó van. Az lenne az előnyös, ha a családi gazdaságokat, a kisgazdákat, a biogazdákat, az őstermelőket támogatnánk itthon is. Az Európai Parlament új agrárpolitikája, a Farm to Fork agrárstratégia a biogazdálkodást támogatja, és a rovarirtószerek és műtrágyák radikális csökkentését szorgalmazza: az előbbit 50 százalékkal, az utóbbit 20 százalékkal kéne csökkenteni. A terv szerint az európai agrárterületek 25 százalékát művelik majd organikusan a jövőben, és a cél egy sokkal egészségesebb és fenntarthatóbb uniós élelmiszerrendszer.
Ha a biológiai sokféleséget megpróbáljuk megóvni, nem fogjuk egyedül, kisemberként a teljes magyar tájat megváltoztatni, ehhez politikai akarat kell. Nyomást ugyanakkor tudunk gyakorolni a politikusokra is.
hvg.hu: Ha mégis elhatározom, hogy holnaptól teszek valamit a biodiverzitás érdekében, akkor mi legyen az első lépés? Mit javasol?
A. R.: Van lehetőségünk az élővilág sokféleségének támogatására, akár egyéni szinten is. Ha élelmiszerről van szó, lehetőleg ne vegyünk olyan terméket, amelyben pálmaolaj vagy pálmazsír van. Ha csak egy dolgot teszünk a biodiverzitás érdekében, akkor az legyen ez. Nem lesz könnyű teljesíteni, mert rengeteg élelmiszeripari és kozmetikai termékben benne van; alig találni olyan csokoládét, nassolnivalót, amelyben nincs pálmaolaj. Az élelmiszergyárak felvállalják azt a borzalmas pusztítást, ami a pálmaolaj megszerzésével jár, de jó lenne, ha az emberek tudatosítanák magukban, hogy a Föld trópusi őserdőinek pusztulásában, a brazíliai szarvasmarhalegelők és szójaföldek után az indonéz és maláj olajpálmaligetek kialakítása „viszi a pálmát”. Az őserdő kiirtása során 40-60 méter magas, többszáz éves fákat vágnak ki, több ezer faj élőhelyét, köztük az orangutánét pusztítják el villámgyorsan.
A helyi élelmiszerek, biotermékek vásárlása is sokban segít a változatos és fenntartható mezőgazdasági táj fenntartásában. Vásároljunk piacról, zöldségközösségekből, a boltból is a magyar vagy a közép-európai terméket vegyük meg. Már az is nagy lépés, ha nem mindig avokádót veszünk.
hvg.hu: Ezek szerint, ha komolyan elhatározom, hogy védeni akarom az élőhelyeket, a narancsnak, banánnak is tiltólistán kéne lennie.
A. R.: Szerintem minden az arányokon múlik. A mi családunk is szokott télen narancsot vásárolni, de többet veszünk a magyar almából, körtéből. Vannak olyan termékek, és a pálmaolaj esetében ez nagyrészt igaz, amelyeknek a kereskedelme csak kevés embert gazdagít, pár multimilliomost, a helyi termelőt nem. Ez társadalmilag is kizsákmányoló tevékenység, az ilyen termékeket el kell kerülni, vagy azok fair-trade változatát vásárolni. A narancstermesztésből viszont sokan élnek meg, és a gyümölcsöt nagyrészt az európai mediterrán országokból importáljuk. A banán már megint más kérdés, ahogy például a kávé is. Ez utóbbiról is jó lenne lemondani, én magam is sokszor elhatároztam már, hogy nem iszom kávét, de ezt eddig nem sikerült betartani.
hvg.hu: Mit érdemes a kertbe, balkonra ültetni, hogy minél változatosabb élőhelyet teremtsünk?
A. R.: Legyen madár- és beporzó barát a kert és az erkély! Minden olyan virágos növény, amire tudnak jönni a beporzók, egy kis mentsvár lehet. Ültessünk szarkalábat, árvácskát, pipacsot, zsályát, levendulát, bársonyvirágot, sok pillangóst, vagy nyári orgonát, ha segíteni akarjuk a beporzókat vagy sok lepkét szeretnénk. Lehetőleg tavasztól-őszig legyen virágzó a kertben, de özönnövényeket, mint a kokárdavirág, vagy az aranyvessző (Solidago) kerüljük. Fontos, hogy a gyep egy részét hagyjuk szabadon nőni, mert ott megjelenhetnek olyan vadvirágok, amelyekre szintén jönnek a beporzók, és csak július, augusztusban vágjuk le. Télen etessük a madarakat, egész éven át itassuk őket, odúk telepítésével a szaporodásukat is segíthetjük az odúlakó madaraknak.
A természetes odú kialakulásának általában a nagy méretű, idős fa a feltétele, de mivel az idős erdők, ezen belül a nagy méretű fák mennyisége folyamatosan csökken, ráadásul a városi környezetben a korhadt fákat veszélyességük miatt kivágják, kevés költőhelye marad az odúlakó madaraknak. De nemcsak a madarak, az élővilágnak egy óriási csoportja kötődik az odúkhoz: beköltöznek ide a pelék, a mókusok és más emlősök, denevérek, vadmacskák is.
hvg.hu: Említette a politikát. Hogy a természetvédelemre itthon nincs elég fogékonyság, jól mutatja, hogy a környezetvédelemnek sincs már régóta saját minisztere. Milyen következményei vannak annak, hogy hiányzik a megfelelő intézményes háttér?
A. R.: Azt tapasztalom, hogy maguknak a szabályoknak a betartása nehezebb így, hogy alig vannak természetvédelemmel foglalkozó emberek a minisztériumban. Ebből következik például, hogy ellentmondások lehetnek az erdőtörvény és a természetvédelmi törvény között. Magyarországon a védelem ellenére nagyon sok helyen intenzív erdőgazdálkodás folyik.
Itthon a védett erdeink 70 százalékában a biodiverzitás szempontjából legkevésbé kedvező, vágásos üzemmódban folyik a fakitermelés, összesen pedig a védett erdők 80 százalékában van valamilyen fakitermelés, és a szigorúan védett erdeink 65 százalékában – így a nemzeti parkok belső részein, például a Bükk hegységben is zajlik intenzív erdőgazdálkodás.
Ez Nyugat-Európában egyáltalán nincs így, ezek egy nyugat-európai ember számára teljesen érthetetlen számok.
hvg.hu: Magyarország területét hány százalékban borítja erdő jelenleg, és mi lenne az ideális arány?
A. R.: Az ország 21 százaléka fedett erdővel az országos erdőstatisztika alapján. Európai viszonylatban ez nagyon alacsonynak számít, de eleve egy medencei ország vagyunk, egy agrárország, sokkal több erdővel borított rész nem is lehetne itt. Körülbelül 30 százalékig lehetne ezt a számot feltornázni. Ugyanakkor nekünk, ökológusoknak az erdőborítottság mellett legalább olyan fontos az erdők minősége. Magyarországon az erdeink fele egykorú, tájidegen monokultúra. Ez azt jelenti, hogy erdőink felében nem őshonos faj, például akác, nemes nyár vagy tájidegen fenyőfaj van beültetve, amelyeknek viszonylag rövid a vágásfordulójuk, azaz 30-50 évente ezeket levágják, és ültetik utánuk a következő csemetéket. Ezek ökológiai értelemben nem erdők, hanem ültetvények, és csak néhány szempontból hasonlítanak egy összetett erdei ökoszisztémára.
hvg.hu: Szokták mondani, hogy az őshonos erdőknek jobb az immunrendszerük. Ez mit jelent pontosan?
A. R.: Az őshonos fákból álló erdőnek is általában akkor jó az immunrendszere, ha többféle fafajból állnak, és a fák nem egykorúak, hanem többféle korcsoportot alkotnak. Az akácnak, mivel tájidegen faj, nem jöttek át a természetes lebontói és ellenségei, ezért például az akácavar vastagon fedi a talajt, és nincs normális talajélet, szinte csak gyomok vannak az aljnövényzetében. Az őshonosság ezzel szemben azt jelenti, hogy a fafaj általában együtt él sok egyéb cserje- és lágyszárú fajjal, rengeteg állat- és gombafajjal, ezek egy élőhelyet, egy erdei ökoszisztémát alkotnak, és ezáltal gazdagabb élőhelyet biztosítanak. Nálunk az őshonos fafajoknak, a bükknek és a tölgyfajoknak a vágásfordulója is sokkal hosszabb, 100 év fölött van, ennyi idő alatt pedig az erdő önmagát is rendezi, azaz megjelenik benne a holtfa, az odvas fa, a fák gyökérrendszere összekapcsolódik, és ez a hálózat kiegyenlítettebb tápanyag- és vízellátást biztosít.
Ökológiai szempontból az igazán jó minőségű erdő azonban a termőhelynek megfelelő, idős erdő, ahol tényleg többszáz évesek a fák, és nem egy, hanem több, akár tízféle fafaj alkotja az erdőt, és a fák nem egykorúak. Ilyen erdő azonban nagyon kevés van hazánkban, de Európában is. A Kékes északi peremén lévő erdőrezervátum bizonyíthatóan őserdő, azaz nem érte soha jelentős emberi hatás, dokumentumok alapján sohasem zajlott a területén erdőgazdálkodás. Ez Károlyi birtok volt egykor, vadászterületként funkcionált.
hvg.hu: Jelenleg egy visszavadítási projekten dolgozik többedmagával, azaz gazdasági alapon ültetett erdőket tesznek jobb minőségűvé. Hogy kell ezt a folyamatot elképzelni?
A. R.: Kisméretű, védett erdőterületeket szeretnénk természetesebb állapotba elmozdítani. Ezt a folyamatot hívjuk „visszavadításnak”, amelyet egy uniós, a LIFE program keretében végzünk. A visszavadítás nemzeti parkos területeken folyik: azt teszteljük, hogy miként lehet egy korábban intenzív erdőgazdálkodással kezelt erdőt elmozdítani az őserdő állapot felé. Ezt az elmozdulást természetesen az erdei ökoszisztémák maguktól is megcsinálnák, csak nagyon lassan. Évtizedeket kell arra várni, hogy megjelenjenek az idős erdők legfontosabb elemei: a nagyméretű fák, az elegyfafajok, és az odvas, gombáknak, rovaroknak, madaraknak helyet adó holtfák, ezért például ez utóbbiakat mesterségesen hozzuk létre, hogy növeljük az erdő biodiverzitását.
Hasonló okból elegyfajokat is betelepítünk, mert bár nagyon szép egy középkorú tölgyes, de nem természetes, ha csak egy-két fajból áll. Gyertyánt, hársakat, kőriseket, szilfákat ültetünk be, illetve erdei gyümölcsfákat (például vadkörtét, berkenyét), és cserjéket, hogy növeljük az erdei élőhelyek faji változatosságát.
hvg.hu: Tavaly elindult a 10 millió Fa közösségmozgalom, amelynek ön is tagja. Megvalósíthatónak tűnik, hogy ennyi fát önkéntes alapon elültessenek?
A. R.: A tagok nagyon lelkesek; már eddig is – pedig a közösség még nincs egy éves – 40 ezer fát ültettünk el. A 10 millió fa elültetése nem tűnik lehetetlennek, de a fák száma mellett talán még fontosabb, hogy minél több elültetett fa élve is maradjon. Egy professzionális erdőtelepítés során az elültetett tízezer csemetéből ugyanis csak ezerből lesz felnőtt fa. Ez természetes folyamat, azért ültetnek tízezret, hogy az ezer legrátermettebbet erdészeti szempontból legmegfelelőbben lehessen kiválasztani. Egy ilyen közösségi ültetésnél viszont az a cél, hogy lehetőleg minden egyes fa megmaradjon. Települések belterületén, városokban történt eddig a közösség ültetéseinek nagy része, hogy a településeket zöldítsük, a mikroklímájukat javítsuk, a légszennyezést csökkentsük.
hvg.hu: Egy kifejlett fa mennyi szén-dioxidot tud megkötni egy év alatt? Képes a magyar ember karbonlábnyomát, amely átlagosan évente 5 tonna szén-dioxid, semlegesíteni?
A. R.: Ennél jóval kevesebbet tud megkötni egy fa, a töredékét.
Ahhoz, hogy egy ember a saját karbonlábnyomát minden évben meg tudja kötni, évente több tíz fát kéne ültetnie.
Ebből is látszik, hogy a karbonlábnyomunkat a fosszilis tüzelőanyagok radikális kivonása nélkül nem fogjuk tudni jelentősen csökkenteni. Ettől függetlenül óriási fontosságú a faültetés: a városokban, falvakban a fák megkötik a port, felfogják a szelet, hűtik a levegőt, árnyékot adnak, vagyis „légkondícionálóként” működnek. Egy 4-7 éves fa már élőhelyül szolgálhat a madaraknak. A „ne térjünk vissza a normálishoz” kiáltvány egyik fő üzenete azonban az, hogy a helyi kisközösségeket meg kell újítanunk, és a közös faültetések nagyon jók arra, hogy létrehozzunk és fenntartsunk ilyen közösségeket.
Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
