Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Miközben a mozivásznat ellepték a gyilkos bohócok, a legtöbb felnőtt a bohócot még mindig a gyerekek szórakozásával asszociálja. Pedig a legtöbb gyerek nem szereti a bohócokat, sőt a felnőttek sem. És erre meg is van a jó okuk.
A bohócok hónapjait éljük. Miközben a magyarországi önkormányzati választások aláfestő zenéje a cirkuszi induló lett, az ellenzéki politikusokat pedig bohócokhoz hasonlítgatják, a mozikat is ellepik a bohócok. Csak éppen a gyilkosabb fajtából.
Szeptemberben felemelkedett a horror mélységeiből Stephen King emberevő bohóca, Pennywise, hogy a 2017-es Az című film folytatásaként ismét rászabadítsa a rettegést egy amerikai kisvárosra. Csütörtökön pedig elstartolt a Joker, amely a képregényhős Batman legnagyobb ellenfelének, a gyilkos tréfák mesterének írt markánsan realista, társadalomkritikus előtörténetet.
A bohócok ellentmondásos megítélése nem újkeletű, viszont sokkal érdekesebbé válik a képlet, ha azt vesszük, hogy a bohócok nemcsak a cirkuszok, hanem a gyerekzsúrok gyakori vendégei is. Sőt a bohócdoktorok immár évtizedek óta visznek egy kis vidámságot a kórházak falai közé. És egyébként is, bármilyen gyerekdizájn örök slágere a bohóc.
Ennek ellenére, amikor a kutatók megvizsgálták a helyzetet, rájöttek hogy a gyerekek zöme nem hogy nem szereti a bohócokat, de fél is tőlük. És kiderült, hogy igazából a felnőttek is bizarrnak tartják őket.
Úgy tűnik, hogy a bohóc alakját is úgy passzolta át az emberiség öntudatlanul a gyerekeknek, hogy valójában a felnőttek világa termelte ki önmagának, és egyáltalán nem áll távol tőle a horror. És nemcsak a vásznon, hanem a valóságban is.
A rémisztő bohócok nyomában
A bohócszerű figurák több ezer éve kísérik az emberiséget, és eredetileg nem sok közük volt a gyerekekhez. Inkább a felnőttek világában szolgáltak egyfajta társadalmi, kulturális szelepként: az udvari bolondok és a bohócok szerepe az volt, hogy kigúnyolhatták, viccet csinálhattak a hatalmasságokból. Persze csak addig, míg szórakoztatóbbak voltak annál, mint amennyire sértőek.
A gyökereiket megtaláljuk már a görög színjátékok tragikus és komikus színészpárjában, ám a mai embernek sokkal ismerősebb a középkori karneválok bolondja. A vízkereszttől húshagyókeddig tartó farsangi időszak utolsó három napja volt a karnevál, amikor a világ a feje tetejére állt. A trónra a bolondot emelték, aki ebben a felfüggesztett jogrendben kimondhatott bármit, amit egyébként még az uralkodónak vagy vallási vezetőnek sem lehetett. A túlzó, a vaskos, a groteszk, a gúnyos, a trágár mind szabad utat kapott ekkor.
Öltöztess bohócnak s engedj beszélnem,
Ahogy akarok, kipucolom én
E megfertőzött világ ronda testét,
Csak szedje gyógyszerem türelmesen.
Ezt már Shakespeare írja az Ahogy tetszikben (Szabó Lőrinc fordításában), aki a bolond vagy bohóc alakját a középkori színházból örökölte meg: az ilyen figura nála nemcsak ostoba vagy cinikus, hanem gyakran jobban is látja, mi következik.
A jelmezek, a különféle kiegészítők fokozatosan fejlődtek az évszázadok során, a bohócok pedig egyre színesebbre festették az arcukat.
Ami kikristályosodott, hogy a bohóc mindig egyfajta túlzó karikatúraként jelent meg: a mimikája, a mozgása, a hanghordozás szélsőséges. Továbbá soha nem lehet tudni igazán, hogy mit is gondol valójában. Ha nevet, akkor boldog is, vagy éppen kigúnyol? Milyen embert takar a maszk, az erős smink? Kicsoda a bohóc valójában?
Amikor a bohóc megnyitja a borzalmak kapuját
Valószínűleg ezek a kérdések jártak azoknak a szülőknek a fejében is, akik mit sem sejtve vendégül látták az 1970-es években a chicagói John Wayne Gacyt, azaz művésznevén Pogó bohócot, hogy a kerti mulatságokon a gyerekeiket szórakoztassa.
Gacyt 1994-ben végezték ki, a tisztes családból származó középosztálybeli férfi ugyanis 1972 és 1978 között legalább 33 kamaszfiút és férfit gyilkolt meg. Többségüket ezelőtt megkínozta és valamennyit meg is erőszakolta. Gacy a holttesteket a háza alagsorában, a kertjében ásta el, illetve egy közeli folyóba dobta. A börtönben kivégzésére várva aztán számos bohócos képet festett, amelyet többek között az áldozatai családjai vásároltak meg, és nyivánosan elégették őket.
Gacy esete mélyen megrázta az amerikai közvéleményt, és így az öröksége például az lett, hogy a hetvenes évek végétől számos amerikai tudattalanjában felerősödött, hogy a bohóc valami retteneteset jelent.
Joker vs. Pennywise
A gyilkos bohóc persze a popkultúrára is hatott. Bár Stephen King a saját oldalán erről nem tesz említést, számos kritikus szerint egyértelmű összefüggés van Gacy Pogo bohóca, és King 1986-os Az című regényének szörnyeteg bohóca között. Pennywise egyébként King egyik leghatalmasabb gonosztevője.
Gacy sminkjét pedig kerülik a profi bohócok, mivel az éles-hegyes csúcsokban végződő, hatalmas szájfestésről régóta tudják, hogy megijeszti a gyerekeket. A Joker készítői viszont valószínűleg éppen ezt a mélyről feltörő fenyegetettségérzést akarták felébreszteni, mikor a főszereplő bohócsminkjét úgy tervezték, hogy egyértelműen emlékeztessen Gacyére: hegyes, széles száj, kékre festett szemek.
sorry i can’t unsee this ••• the joker= pogo the clown (aka john wayne gacy) pic.twitter.com/aJPngU2ZQp
— ɹɐʇsqǝıuuɐ (@anniebstar) October 4, 2019
Joker egyébként 1940-ben látott napvilágot, a legelső Batman-képregényes füzetben. Egy kiszámíthatatlan szadista, aki válogatott kegyetlenséggel gyilkol a fiktív Gotham utcáin. Nemcsak szimpla gonosztevőként vált Batman nemezisévé, hanem azért is, mert számos személyes tragédiát ő okozott a Denevérember életében.
Sok történetben valamilyen vegyi baleset következtében válik hófehérré a bőre, zölddé a haja és pirossá a szája, és eszelős “humorával” így rá is játszik a bohóc karakterre. Bár klasszikus értelemben véve nincs szuperképessége, az idők folyamán a szuperhős univerzum mitizált, elemelt karakterévé vált, a szupergonosszá, akivel nem érdemes ujjat húzni - gyakran még Batmannek sem.
Mondhatnánk, hogy Joker a popkultúra talán leghíresebb bohóca, de a filmek miatt most minden bizonnyal versengenek Pennywise-zal. Nemcsak a jegypénztáraknál, hanem a valóságban is.
2016 augusztusától Kanadában és az Egyesült Államokban többen arról számoltak be, hogy gonosz bohócokat láttak erdők és iskolák közelében. Később világszerte ijesztgettek vagy akár kergettek meg főleg gyerekeket és nőket gonosz bohócok.
Creepy clown nicknamed 'Gags' spotted in Wisconsin https://t.co/NsDSJkWeIS pic.twitter.com/ch4LLdLBqA
— WPXI (@WPXI) August 6, 2016
Az elsőként jelentett wisconsini alakokról kiderült, hogy a Gags című horrorfilm marketinges húzása volt. Számos újság viszont azonnal összekapcsolta az eseteket Pennywise-zal, főleg, hogy több esetben a fantombohócok kinézete, vagy éppen a lufik, erősen emlékeztettek is a regény- és filmfeldolgozása szörnyére.
Az esetek sorából végül nem lett hisztéria, de Új-Zélandon például számos bolt eltüntette a polcairól a bohócjelmezeket és maszkokat, és szintén így tett több nemzetközi webáruház is. A kanadai Memramcook községben pedig felkérték a lakosokat, hogy ne öltözzenek bohócnak Halloweenkor.
A Joker bemutatóját eközben rendőri készültséggel várták Amerikában, és két nagy amerikai mozilánc is megtiltotta a nézőknek, hogy a film premierjére maszkban vagy festett arccal érkezzenek. Többen félnek ugyanis attól, hogy a film hasonló ámokfutást generál majd, mint a 2012-es aurorai lövöldözés, amikor A sötét lovag – Felemelkedés című Batman-film vetítésén egy fegyveres férfi 12 embert megölt, 59-et megsebesített. Az elkövető, James Eagan Holmes két rendőr szerint Jokernek nevezte magát, bár ezt a hatóságok később nem erősítették meg.
A Joker már velencei bemutatásakor kereszttűzbe került. A kritikusok egy része az egekig magasztalta, és a fesztivál fődíját is elhozta, mások viszont úgy gondolták, rossz ötlet egy tömeggyilkosról ennyire mélyreható portrét készíteni, mivel ez vonzóvá teheti a főszereplő cselekedeteit, és erőszakra buzdíthat. Ez addig fajult, hogy nemrég a Warner leszögezte, hogy a filmnek nem célja a főszereplőt hősként beállítani.
Mindez nyilván nem segít az utóbbi időben a bohócok megítélésén.
Mivel díszítjük a gyerek szobáját?
Tehát most úgy állunk, hogy miközben a popkultúrában a bohócokat egyre gyakrabban ábrázolják sötét tónusban, a felnőttek általában meg vannak győződve róla, hogy a gyerekeknek tetszenek a bohócok. Hiszen olyan viccesek. Egy kutatás viszont arra az eredményre jutott, hogy a gyerekek zöme valójában kifejezetten fél a bohócoktól.
A Sheffieldi Egyetem több mint 250, 4-16 éves gyereket vizsgált, hogy mit szólnak a kórházak falait díszítő bohócos képekhez. Mint kiderült, a bohócos képek egyáltalán nem tetszettek a gyerekeknek, és sokan közülük - még a legidősebbek is - ijesztőnek találták őket.
A BBC cikkében megszólaló gyerekpszichológus, Patricia Doorbar szerint ennek oka az, a gyerekek sokkal jobban örülnek, ha valami számukra ismerős dolog díszeleg a falon. A felnőttek által választott bohócok viszont szokatlanok, különösek, és nem viccesnek hatnak, hanem egyszerűen furcsának.
A furcsaság, a megszokottól eltérő pedig a legtöbb felnőttet is minimum nyugtalanítja. Frank T. McAndrew, az Illinois-i Knox College pszichológia professzora szerint egyáltalán nem meglepő, hogy a bohócokat sokan ijesztőnek, vagy csak simán bizarrnak találják, és hogy a bohóc alakja olyan könnyedén nyit a horror felé.
McAndrew véleménye pedig azért releváns, mert empirikus úton ő vizsgálta először, mit és miért találnak bizarrnak vagy furcsának az emberek.
Amikor veszélyt jelez a detektor
Hogy a félelmet keltő bizarrságnak, furcsaságnak kell, hogy legyen valami köze a kétértelműséghez, azt McAndrew már a tesztek megkezdése előtt sejtette.
A kutatásban 1341 önként jelentkező vett részt, 18 és 77 éves kor között. A felmérés első részében a résztvevőknek osztályozniuk kellett egy kitalált “furcsa személy” 44 tulajdonságát. A listán olyanok szerepeltek, mint a szokatlan szemkontaktus vagy olyan viziális jegyek, mint a látható tetoválás.
A második körben 21 különböző szakmát kellett sorrendbe állítaniuk aszerint, hogy mennyire találják furcsánk őket. Harmadjára két olyan hobbit kellett megadniuk, ami szerintük elég bizarr. Befejezésül pedig megadták, mennyire értenek egyet 15 olyan megállapítással, amellyel a kutatók a “furcsa emberek” természetét írták le.
A kutatás eredményei szerint az emberek gyakrabban találták furcsának a férfiakat, mint a nőket, és a kiszámíthatatlanság nagyon fontos komponense volt a bizarr jelenségeknek. Emellett például a szokatlan szemkontaktus vagy más nonverbális jel is beindította a résztvevők furcsaság detektorát.
Az olyan, a megszokottól eltérő fizikai jegyek is felkerültek a lista elejére, mint a kidülledő szem, a sajátos mosoly vagy a meglepően hosszú ujjak. De a vizsgálat szerint akkor is feszengeni kezdünk valaki társaságában, ha például kitartóan tereli a beszélgetést valamilyen szexuális téma irányába, vagy ha képtelen megérteni egy olyan szabályt, hogy például miért nem szabad hüllőket vinni az irodába.
Ezek után valószínűleg nem meglepő, hogy amikor a kutatók megkérték a résztvevőket, hogy adjanak meg bizarr foglalkozásokat, a lista elején a bohóc trónolt.
McAndrew szerint amikor egy helyzetben, vagy egy embertől kiráz a hideg, és borzasztóan bizarrnak tartjuk, az tulajdonképpen válasz arra a bizonytalanságra, hogy nem tudjuk, hogy ez a helyzet most éppen fenyegető, és menekülőre kell-e fognunk vagy sem.
Például elég udvariatlan és szokatlan dolog elfutni egy beszélgetésből, ha a beszélgetőpartnerünk ugyan elég fura figura, de különben ártalmatlan. De mi van, ha a furcsasága valójában annak a jele, hogy veszélyes ránk nézve? Ezt meg hiba lenne figyelmen kívül hagyni. Ebből a feszültségből születik meg az a bizonyos kellemetlen feszültség, amit akkor érzünk, ha valami nagyon furcsa, bizarr dologgal vagy emberrel találkozunk.
Oké, a bohócok furcsák. De miért félünk tőlük?
Gondolta volna, hogy külön szakszó van arra, ha valaki irracionálisan fél a bohócoktól? Pedig van, ez a coulrophobia, Rami Nader kanadai pszichológus pedig a coulrophobia szakértője.
Szerinte a bohócfóbia egyik táplálója az a tény, hogy a bohócok sminkje elrejti a valódi identitásukat és érzéseiket. Tehát ahogy a fenti furcsaság kísérletek esetében, az emberek nem tudják hova tenni őket.
Csak képzeljük el egy cirkuszban, vagy más műsorban: aki szembe kerül a bohóccal, sohasem tudhatja, hogy valamilyen megalázó tréfa áldozata lesz, esetleg tortát vágnak az arcába, vagy ellenkezőleg, mondjuk virággal ajándékozzák meg.
A bohóc egész megjelenése - a paróka, a vörös orr, a smink, a furcsa ruhák - pedig csak dagasztják azt a bizonytalanság érzést, hogy nem tudjuk, mit tesz a bohóc a következő pillanatban.
Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
Rájöttek, hogy ijesztő – a McDonald’s nyugdíjba küldi híres bohócát
