Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Életünk legfontosabb történései az ágyhoz köthetők, a legkellemesebb élményeink és a legfájdalmasabb tapasztalataink közül is nagyon sok ott történik. Az alvás pedig az új wellness – még szép, hogy egy teljes iparág épül rá. De hogy jutottunk el a 77 ezer éves ágytól az okosmatracokig?
Ha meg kellene nevezni, hogy mi az otthonunk legkedvesebb berendezési tárgya, talán kevesen említenék első helyen az ágyukat. Pedig az egyik legsokoldalúbb bútor a lakásunkban, sokkal több mindenre használjuk, mint egy íróasztalt vagy a fotelünket. Központi szerepet játszik az életünkben, ezért nemcsak gyakorlati, de szimbolikus jelentősége is nagy.
Általában az ágyban kezdődik egy ember élete, és jobb esetben itt is fejeződik be. Ha betegek vagyunk, az ágyat nyomjuk, ha szerelmesek, akkor azt javarészt az ágyban ünnepeljük meg. Az ágyban elfogyasztott kávé lehet egy nap fénypontja, egy párnák között megnézett sorozat a munka utáni leeresztés, a lustálkodás terepévé alakítja az ágyunkat. Az otthonunkban az ágyunk a legintimebb privátszféránk, a biztonság, a védettség szimbóluma, a terület, ahova nem juthat be bárki, amit nem helyezünk közszemlére. Nem véletlen, hogy a kollégiumokban, munkásszállókon, ahol többen laknak egy helyiségben, az ágyat kidekorálják, körbe veszik a lakók a saját, személyes tárgyaikkal – az ágy szobaként viselkedik a szobában. Ha viszont kórházban fekszünk, akkor ez a bútordarab a tehetetlenségünk, a vizsgáló tekinteteknek való kitettségünk szimbóluma lesz, egy korlát, amely megakadályoz a szabad mozgásunkban.
Egyeseknek az ágy a munkavégzés helyszíne, a kreatív ötletek előhívója. Mark Twain előszeretettel dolgozott az ágyából, ahogy Marcel Proust és Woody Allen is. Rossini az ágyában komponált.
Ha az ágyban fekszünk vagy alszunk, a legsérülékenyebbek is vagyunk egyben. Nyilván ezért gondolta azt Shakespeare, hogy a hálószoba tökéletes helyszíne a gyilkosságoknak.
A szóban forgó bútor jelentőségét mutatja az is, hogy használata, elhelyezése és típusa sokat elárul egy kultúra aktuális állapotáról, az ember társadalmi helyzetéről, szexuális szokásairól, egy társadalom higiéniai körülményeiről, építészetéről és a belsőépítészeti trendekről egyaránt. Erving Goffman szociológus egyszer humorosan úgy fogalmazott, hogy a társadalomtudósok, antropológusok és szociológusok mindaddig nem ismerik a vizsgált embercsoportot, amíg nem aludtak velük.
Az ágy zűrös életünk, szenvedéseink, éjszaka csapongó, aludni nem hagyó gondolataink tanúja is. Tracey Emin kortárs brit képzőművész egyik legprovokatívabb installációja volt, amikor 1999-ben – használt zsebkendőstül, vodkaüvegestül, cigarettástul, terhességi tesztestül, sikosítóstól, óvszerestül, menstruációfoltos ruhaneműstül – kiállította a saját ágyát. Az alkotásról messze ordított, hogy az ágyban az ember bizony nem tud hazudni, ez az őszinteségünk terepe is. Egyúttal a My Bed című installáció a nőkről alkotott előítéleteket – hogy tiszták, rendszeretők és erkölcsösek – rombolta le sokkoló hirtelenséggel.
Alapvető emberi dolog
Guy de Maupassant úgy tartotta, hogy az ágyon alvás az emberi mibenlét egyik legalapvetőbb tényezője. Az már más kérdés, hogy kultúránként változó, hogy mi jelenti a fekhelyet. A legkorábbi ágy, amit jelenleg ismerünk, 77 ezer éves. Régészek 2011-ben fedezték fel Dél-Afrikában, és ez tárgy nádból, illetve gyékényből készülhetett, egy egész család elférhetett rajta.
Az évszázadok során az ágy evolúciójában kevés radikális fordulatot tartanak számon. Az első ilyen volt, amikor az ágyat megemelte az európai ember a talajszinttől, hogy távolabb tartsa magát pihenés közben a nedves, dohos padlótól, az ott szaladgáló rágcsálóktól, a veszélyes rovaroktól és hüllőktől. Ehhez részben az kellett, hogy a földművelő társadalmak létrejöjjenek, és az emberek letelepedjenek, ugyanakkor még így se minden kultúrában mondtak le a földön fekvésről. A Távol-Keleten, például Japánban, Kínában és Koreában sokkal több minden történt a padló szintjén, mint Európában. Az alvás szempontjából azért volt előnyös a földönfekvés, mert a padló a nyári melegben hűtött, télen viszont itt volt a legmelegebb, mert lentről fűtötték fel a házat.
A második előrelépésként a fémből készült ágykeretet szokták emlegetni, ez a 18. században jelent meg, és elsősorban azért lett gyorsan népszerű, mert a fával ellentétben ebbe nem tudtak beleköltözni az apró kis állatok.
A harmadik nagy fordulat pedig a hálószoba megjelenése volt, saját tere lett az ágynak, kialakult a privát, intim szféra a házon belül – ezt a kutatók nagyjából a 17. századra teszik.
Persze, másként is aludtak az emberek régen, mint ma. Rotterdami Erasmus idejében, a 15-16. században például még teljesen normális volt, hogy a megfáradt, egymás számára abszolút idegen utazók egy közös ágyon voltak kénytelenek osztozkodni a fogadókban, szállásadóiknál.
Roger Ekirch amerikai történészprofesszor, a preindusztriális alvásminták kutatója pedig rájött arra, hogy eleink egészen máshogy merültek álomba éjjelenként, mint manapság mi . Nem aludták át az éjszakát, hanem általában éjfél és hajnali egy körül felébredtek. Ilyenkor jutott idő a házas életre, varrásra, esetleg főzésre, majd pedig folytatták az alvást reggelig. Az 1800-as évek közepén tűnt el ez a szokás, amikor megjelent a háztartásokban a mesterséges világítás, és később feküdtek le az emberek.
Ágybiznisz
Az ágy a tehetősebb társadalmi rétegek esetében már az antikvitástól kezdődően nem pusztán praktikus tárgy, hanem státuszszimbólum – dizájntárgy – is volt egyben. A bronzkorban (időszámításunk előtt 3000 környékén), a közel-keleti birodalmak területén és a Földközi-tenger keleti medencéjében például aki megengedhette, az intarziás, elefántcsonttal kidekorált ágykeretet készíttetett magának.
A rómaiaknál pedig a jobb módúak körében legalább ötféle ágyat használtak öt különböző funkcióra: az egyiket az alváshoz, a másikat evéshez, egy harmadikat fenntartottak a szexuális együttlétekre, egy negyediket a halottak elhelyezésére, az ötödiket pedig a tanulásra tartották fenn. A dekoratív ágytámlák viszont főként a 18. században jelentek meg a nyugat-európai kultúrákban, így lettek az ágyak hamarosan központi elemei a háztartásoknak.
Az igazán jelentős ágydizájn-forradalomhoz azonban nagyot kell ugranunk az időben. Egy Charles Hall nevű San Francisco-i egyetemista a hatvanas évek végén feltalálta a vízágyat. Éppen jókor, ugyanis a maximális kényelmet ígérő vízágy a hippi-korszakban, a szexuális forradalom idején jelent meg a piacon, így a reklámokban az ágynak leginkább azt a tulajdonságát hangsúlyozták, hogy az tökéletes bútorarab a “szabad szerelemhez”.
A cégek, amelyek elkezdtek vízágyakban utazni, szexuális töltetű neveket adtak maguknak, úgy mint “Nedves Álmok”, vagy az “Örömterapeuta”. 1987-ben olyan hihetetlen népszerűsége volt az erotikával eladott vízágynak – amelyből persze, Hugh Hefnernek is volt legalább egy a Playboy-villájában –, hogy az amerikai ágyeladások 22 százalékát a vízágyak tették ki.
Alvásipar
Látjuk tehát, hogy már korábban is volt mibe kapaszkodni, ha egy kárpitos, asztalos vagy bútortervező esetleg az ágyakból akart meggazdagodni. Manapság azonban inkább az alvásból lehet karriert építeni.
Talán soha nem volt még akkora hangsúly az alvási szokásainkon, mint manapság. Ami nyilván nem véletlen: stresszes, képernyők előtt, ülve töltött életünk, az irodákból “hazavitt” munka rossz irányba befolyásolják a bioritmusunkat. Egyre több cikkben, könyvben foglalkoznak szakértők, pszichológusok, pszichiáterek, kutatók az alváshiány súlyos következményeivel, úgy, mint például a szív- és érrendszeri panaszokkal, elhízással, memóriaproblémákkal, hangulatingadozással, a teljesítő képesség csökkenésével és a kiégéssel.
Pár évtizeddel ezelőtt az alvászavaroknak alig néhány típusa volt definiálva, ma több mint 70 féle alvászavart ismerünk. Nem csoda, hogy tehetséges üzletemberek felismerték a lehetőséget, hogy jó pénzért nekik kell segíteniük kialvatlan társadalmunkon. Megszülettek az alvási ritmusunkat figyelő applikációk, az alvásunk “felett őrködő” okoskarkötők, megjelentek az alvásterapeuták. Az alvásipar virágzik – IT startupok, gyógyszerészek, matracgyárak, egészségügyi szolgálatók nyerészkednek a globális alváshiányon.
Vannak már “okostextilek”, okostakarók, amelyek alatt a testünk számára mindig megfelelő a hőmérséklet, vannak memóriahabos matracok és nehezített takarók. Ez utóbbiak azáltal, hogy valamivel súlyosabbak, segítik ellazítani a testet – noha eredményességükre még tudományos bizonyítékok nem igazán születtek.
Most pedig már ott tartunk, hogy megjelent az alvás spa is, a túlhajtott, leharcolt dolgozók itt tudnak csendben és nyugalomban pihenni és regenerálódni, de elsősorban aludni. A New York-i Yelo Spa nevű helyen a kliensek kaphatnak masszázst, kozmetikai arckezelést, és lehetőségünk van nyugtató illóolajok és meditációs zene morajlása mellett hunyni egyet napközben.
Korunk testet-lelket regeneráló wellnesse tehát egyértelműen az alvás lett.
