„Logopédushoz jártam még az általános iskolában. Később anyukám elvitt különböző ezotériával foglalkozó emberekhez is. Az egyik azt állította, hogy a reinkarnáció miatt dadogok, más szerint autista vagyok. De volt egy fickó, aki szerint a nyelvem van kicsit eldeformálódva. Ebben láttam lehetőséget, de a szakemberek szerint nincs elváltozás” – mondja a huszonöt éves Bence, aki kicsi kora óta küszködik a dadogással.

A dadogás a beszédfolyamatosság zavara – ide tartozik egyébként a hadarás is, de nemcsak azt értjük alatta, ha valaki akaratlanul ismétli az első szótagot. Hanem például azt is, ha valaki hosszú szüneteket tart a szavak vagy a mondatok között, gyakran megakad bennük, valamint, ha elnyújt bizonyos hangokat. Egyelőre nincs konszenzus arra vonatkozóan, hogy miért alakul ki a dadogás, a jelenlegi helyzet szerint a beszédhiba hátterében több, együttesen jelentkező ok is állhat.

„A dadogás hátterében genetikai okokat sejtünk, bizonyos, hogy öröklődhet valamilyen szinten, többségében apai ágon. Ettől függetlenül nem beszélhetünk olyanról, hogy dadogó-gén. Hajlam lehet, kérdés, hogy előjön-e valaha” – mondja Kovács Benedek, a Démoszthenész Beszédhibások és Segítőik Országos Érdekvédelmi Egyesületének logopédusa, titkára.

Stiller Ákos

A dadogást súlyossági fok és a görcs típusa szerint is osztályozzák: a tónusos görcs esetében a beszéd elkezdése jelent problémát, a klónusos dadogásnál a szavak kezdőhangjának vagy szótagjának ismétlése. A két típus gyakran együtt is megjelenik. A klasszikus dadogás az esetek többségében már 3-4 éves korban megjelenik. „Egy hatalmas trauma is előhozhatja a megakadásokat, ismétléseket. Az ilyen esetek nagy százalékában viszont pszichológusi, pszichiáteri és esetleg gyógyszeres kezelés következtében – ha a páciens, kliens feldolgozza a traumát – a dadogás eltűnik. Ha nem tűnik el, ott biztosan volt rá hajlam, de az is lehet, hogy eddig rejtett dadogó volt” – magyarázza Kovács Benedek.

A rejtett dadogás terápiás szempontból nagyon izgalmas, viszont nagyon nehezen megfogható. Az ilyen típusú dadogók általában ügyesen kerülgetnek ki bizonyos szavakat: menetközben változtatják meg a mondatokat úgy, hogy a tartalom nagyjából megmaradjon, de a számukra nehéz, félelmetes szó kikerüljön belőle. A szakember szerint azért is nehéz ilyen esetekben ellátást biztosítani, mert az illető gyakran el sem megy terápiára, vagy ha elmegy és találkozik egy sokkal súlyosabb dadogással, úgy gondolja, hogy neki nem is akkora a problémája.

Inkább te hívd fel, inkább te beszélj

Sok emberben még mindig él az a tévhit, hogy a dadogás annyit jelent, mint ismételgetni az első szót, holott a szakemberek ennél sokkal nagyobb spektrumban dolgoznak. Magyarországon a – KSH által kiadott felmérés alapján - a felnőtt lakosság két százaléka dadog, de Kovács Benedek szerint ezzel a számmal érdemes óvatosan bánni, éppen amiatt, mert sokan nem vállalják fel a dadogást – vagy tudatosan, vagy önhibájukon kívül, mert nem tudják, hogy dadogással küzdenek.

Bár nincs kimondottan dadogó személyiség, amellett nem lehet elmenni, hogy a sorozatos kudarcélmény, a nem elfogadás érzése vagy a valós nem elfogadás megtapasztalása rárakódhat az ember személyiségére. Bence azt meséli, leginkább a személyes kapcsolatokat tudta, tudja nehezen építeni.

Általánosban piszkáltak miatta, de azon túltettem magam, a beszédhiba viszont az önbizalmat csökkenti a legjobban. Sokszor előfordult, hogy nem mertem véleményt nyilvánítani egy témában, mivel nekem kínos lett volna.

Az iskolai számonkéréseknél a tanárok megértőek voltak, ha muszáj volt feleltetniük, kihívtak magukhoz, és ott mondtam fel a leckét. Plusz: szerencsére szimpatikusak voltak, így nem dadogtam. De az ismerkedés már más tészta. Gyakran félek megszólalni, vagy kezdeményezni, mivel a tudatalattimban ott van, hogy kínos lenne, ha most akadna be a lemez” – meséli Bence.

Shutterstock

Egy gyerek nincs tisztában a beszédhibájával, az csak később tudatosul benne. Kovács Benedek szerint onnantól kezdődnek a problémák, amikor ez megtörténik, hiszen megjelenik a szorongás, a szégyenérzet, a beszédfélelem, ami lehet, hogy csak egy hangra, egy szóra terjed, de lehet, hogy egy egész szituációra. „Ezektől aztán teljesen átalakulhat az életvitel: megjelenhet egy elkerülő magatartás. »Anya, inkább te hívd fel Pistit. Inkább te menj le a boltba.« A dadogás erőteljesen izolálhat, itt viszont nagyon érdekes kérdés, hogy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás. Hogy egy alapvetően érzékenyebb személyiségű emberről van szó, vagy a dadogás miatt rakódtak rá ezek a dolgok” – hívja fel a figyelmet a szakember.

Egyből lemondtam a kommunikáció szakról

A dadogók felnőttként számos kellemetlen szituációval szembesülnek nap mint nap. Az egyetemi vizsga, egy állásinterjú, de akár egy szimpla bevásárlás is nehezített pálya lehet. Bence azt meséli, olyan hétköznapi teendőknél, mint a vásárlás, maximum az első szó szokott problémát okozni, de ott csak pár rövid mondatot kell mondania. Orvoshoz járni, ügyet intézni – olyan helyre menni, ahol komplexebb mondatokat kell generálni - viszont már gondot jelent. Bence – ha teheti – elektronikus úton igyekszik intézni a dolgait. Nem használ olyan szavakat, amelyeket nehéz kimondania – ha úgy érzi, gondja lesz vele, inkább gyorsan keres egy szinonimát.

A társadalom mintha kicsit toleránsabb lenne a dadogókkal szemben, de bőven volna még mit tanulni. „A csúfolódás, a kirekesztés, a türelmetlenség és a szégyenérzet nagyon meg tudja terhelni a dadogókat. Őze Lajosnak volt egy rádióinterjúja, amelyben elmondta, hogy kisgyerek korábban, csak azért, mert dadogott, állandóan megagyalták. Szerencsére ilyennel ma már ritkán találkozunk” – mondja Kovács Benedek.

Már-már a sztereotípiák is feloldódni látszanak, az legalább is, hogy a dadogók buták, vagy értelmi fogyatékosok, mindenképpen. A dadogók általában normál vagy átlag feletti intelligenciával rendelkeznek, de sok esetben az irodalomban vagy a filmművészetben sem feltétlenül pozitív karakterek.

Kovács Benedek szerint gyakori sztereotípia az is, hogy a dadogók főként műszaki beállítottságúak. „Ha ezt egy kicsit tovább gondoljuk, onnan is fakadhat a dolog, hogy matek meg fizikaórán nem kellett felelniük, kimenniük a táblához és elmondani egy Petőfi-verset. Ott kapták meg a sikerélményt, tehát egyáltalán nem biztos, hogy születésüktől kezdve reál beállítottságúak.”

Feltétel a jó kommunikáció

A dadogó felnőttek a munkavállalás terén is számos akadályba ütköznek. Kovács Benedek is gyakran hall horrorsztorikat, de megjegyzi: munkáltatója válogatja, hogy alkalmaznak-e egy beszédhibás embert. „A műszaki pályán sok esetben nem számít, és ott óriási sikereket érhetnek el, de azért művészek is vannak elég nagy számban, például Benedek Szabolcs vagy Papp Szabolcs.”

Bence gazdaságinformatika szakon tanul, mellette IT-területen dolgozik. Az általános iskolában kifejezetten rossznak bizonyult a reál tárgyakból, szívesen ment volna kommunikáció szakra, de erről korán letett. Szerencsére az informatikát is nagyon élvezi, nem csak azért, mert nem kell beszélgetni, hanem mert jó problémamegoldó. Az állásinterjúktól viszont természetesen ódzkodik.

AFP

„Az eddigiek borzalmasak voltak, stresszeltem és extrém szinten dadogtam. Szűrnöm kellett, hogy hová jelentkezzek, ahol telefonálgatni kellett, vagy fontos volt a jó beszédkészség, azokat mellőztem, de irodai munkáknál sajnos ez a két feltétel igen gyakori.”

Hogyan segítsünk?

A dadogók pontosan tudják, hogy mit akarnak mondani. Éppen ezért fontos, hogy ne próbáljuk meg siettetni őket, vagy kitalálni a mondataik végét. Ne akarjuk befejezni az adott szót, biztosítsunk kellő időt a telefonos vagy a személyes beszélgetésben arra, hogy ki tudják fejezni magukat. A dadogás rejtett probléma, hiszen nincs külső jele a megszólalás pillanatáig. Ismerjük meg, fogadjuk el a dadogó felnőtteket, és semmiképpen ne jöjjünk tőlük zavarba.

„A logopédia és a pszichoterápia nagyon szépen ki tudja egészíteni egymást” – véli Kovács Benedek. „Ha a beszédet, a fizikai megnyilvánulásokat fejlesztjük, hasznos lehet, ha egy pszichológus közben oldani tudja az ezzel járó feszültséget, beszédfélelmet. Rengeteg terápia létezik Magyarországon is, de még mindig túlságosan kevesen foglalkoznak felnőttekkel. Bár a szakirodalom könyvtárnyi, kapacitás-vagy tudáshiány miatt sok logopédus gyakran akár már 11 éves kortól sem vállal dadogót. Tévhit, hogy 14-16 éves kor felett már nem lehet fejleszteni.

Sokan gondolják, de tapasztalataink alapján nem működik az akupunktúrás kezelés és a természetgyógyászat sem: maximum 2-3 hónapig, de aztán újrakezdődik az egész. A páciensek gyakran számolnak be arról, hogy egy-vagy két sör erejéig javul a beszéd, a harmadik után viszont összeomlik. De ugyanilyen a fű és a nyugtató is, hosszútávon nem jó megoldások. Az önterápiákkal kapcsolatban is vannak rossz tapasztalatok az egyesületben. A dadogó felnőtt nem válik nem dadogóvá, de bizonyos körülmények között elérhető a tünetmentesség, és persze a sikerélmény is olvasztja le a páciensről a szorongást, így az életminőség is sokat javulhat.”