A rendőrség, a mentők és a katasztrófavédelem arra kéri az embereket, hogy csak tényleges veszély esetén hívják a 112-es segélykérő vonalat. Csak épp elég alpári módon teszik.
Az emberi hülyeség és az emberi kiszolgáltatottság is végtelen. Kérdés, hogy a szintén végtelen emberi bunkóság a legmegfelelőbb eszköz-e arra, hogy ezt tudatosítsuk egymásban. A rendőrség, a mentők és a katasztrófavédelem ezt az utat választotta, amikor a kétségtelenül fontos üzenetet, miszerint a sürgősségi segélykérő vonalat csak tényleges veszély esetén hívják az emberek, azzal a szófordulattal próbálták meg átvinni az ingerküszöbön, hogy
Anyádat hívd, ne a 112-t!
Kár érte. Pedig az üzenet tényleg fontos lenne, hiszen a 112-es számra évente érkező mintegy ötmillió hívás közül négymillió nem igényel beavatkozást, a fals hívások viszont a valóban beavatkozást igénylő helyzetek kezelésétől vonják el a kapacitást.
Értjük persze a felháborodást és a frusztráltságot, és azt is, hogy szükség van a segélyhívó használatának a tudatosítására, de talán civilizáltabb módon is közölni lehetne az egyébként minden jel szerint tanácstalan vagy elkeseredett emberekkel, hogy
rossz számot hívtak.