Tíz éve, 2008. június 1-jén halt meg Yves Saint Laurent, a múlt század egyik legismertebb francia divattervezője, aki magát "kézművesnek, boldogsággyártónak" szerette nevezni, és azt vallotta: "Nadrágban és garbóban minden nő jólöltözött".

Yves Henri Donat Mathieu-Saint-Laurent 1936. augusztus 1-jén született az akkor francia gyarmat Algériában, Oranban, ahová elzászi nagyszülei az 1870-es francia-porosz háború idején menekültek. A félénk és álmodozó fiú nem szerette sem a futballt, sem a verekedést, inkább a divatért, a kosztümökért és a színpadi díszletekért rajongott. Tizenhét évesen Párizsba ment, hogy kitanulja a szabászat és a divattervezés minden csínját-bínját. A Vogue magazin főszerkesztője ajánlotta be Christian Diornak, aki divatházában alkalmazta. Dior 1957-ben bekövetkezett halála után ő vette át a művészeti vezetést, és rögtön az első kollekciója világsiker lett. A természetes vonalú Ligne Trapéze (Trapézvonal) megszabadította a ruhákat a vattatömésektől és a merevítőktől. 1960-ban kétéves katonai szolgálatra hívták be Algériába, de húsz nap múlva ideg-összeroppanással kórházba került, a Dior cég pedig megvált tőle.

AFP / Patrick Kovarik

A bírósági úton megítélt kártérítési összegből 1961 decemberében Pierre Bergé társaságában megalapította saját divatcégét, az üzletember élete végéig mindenben társa maradt. Saint Laurent első kollekcióját 1962-ben mutatta be, és a következő években utánozhatatlan francia eleganciával kiszélesítette és korszerűsítette a nők ruhatárát. A szmoking, majd a ballonkabát és a fekete bőrdzseki nőiesítésével, az 1966-ban bemutatott, klasszikussá vált női nadrágkosztümmel járult hozzá az uniszex divat hódításához. Tőle indultak el az átlátszó anyagokból készült modellek (Nude-Look), amelyek a kor melltartó-ellenességével együtt részeivé váltak a "szexuális forradalomnak".

Divattervezői munkája társadalmi hatást is gyakorolt. A nemek egyenlőségét hirdette, forradalmasította a nők megjelenését, ahogy Pierre Bergé mondta:

Coco Chanel felszabadította a nőket, Saint Laurent erőt adott nekik.

Alapelve volt, hogy a test vonala a legfontosabb, ezért nem szabad túldíszíteni egy ruhát, mert az rontja az eleganciát. Ő kreálta az egyenes vonalú blézert és a szűk, térdig érő szoknyákhoz viselhető hosszú, egyenes vonalú felsőrészt. A nőiségről így vélekedett: "Ahhoz, hogy egy nő szép legyen, elég egy fekete pulóver, egy fekete szoknya, és az oldalán egy szerető férfi."

1966-ban nyitotta első, nevét viselő, pret-a-porter (márkás, de tömegek számára készített és elérhető árú) darabokat kínáló üzletét Párizsban, és az YSL logó hamarosan világszerte ismertté vált. Rendszeresen tervezett kosztümöket a színház, a tánc és a film világának, egy-egy kollekciója nagy művészek előtt tisztelgett, a bemutatókat Matisse, Picasso, van Gogh motívumaira építette. Az ő újítása volt a Mondrian-motívumokból létrehozott ruha, a pop art divat, 1968-ban "feltalálta" a vászonanyagból készült szafari lookot, a hetvenes években az orosz folklór ihlette meg, és az elsők között tervezett farmeranyagból. Kreációit a világ legjobban fizetett modelljei mutatták be a kifutón.

AFP / Jean Pierre Muller

Az 1990-es évek közepén az ő bemutatója volt az első a nagy párizsi divatházak történetében, amelyet nemcsak a kiváltságos meghívottak szűk köre láthatott, hanem az interneten is követhető volt. Évenként bemutatott négy kollekciójával – kettő a legkényesebb ízléseket is kielégítő haute couture, kettő pedig pret-a-porter – évszakról évszakra megújította a divatot. 1998-ban a franciaországi labdarúgó-világbajnokság ünnepélyes megnyitóján nagyszabású parádé keretében háromszáz modellje vonult fel.

A divat megújítója a kozmetikumok világát is meghódította, első parfümjét 1964-ben "Y" jelzéssel dobra piacra. 1971-ben botrányt okozott, mert saját meztelen fotójával hirdette férfiparfümjét, a legnagyobb sikert az 1977-ben megjelent Opium parfüm hozta számára.

Az ezredfordulón megromlott egészségi állapota miatt ideje nagy részét normandiai házában töltötte kedvenc írójához, Marcel Prousthoz méltó környezetben, illetve Marrákesben épült palotájában, amelyet a nagyközönség számára nyitott, csodálatos kertek vettek körül. Hatvanöt évesen, 2002-ben nyugalomba vonult. A szakmától a párizsi Georges Pompidou Központban rendezett ünnepi show-val és nagyszabású divatbemutatóval búcsúzott, divatházát is bezárta. Utolsó modellje, a 77 751 szériaszámú, fekete, aranyfüzérekkel hímzett gyapjúkabátka egyik legkedvesebb modellje, Catherine Deneuve francia színésznő számára készült.

A jellegzetes, fekete keretes szemüveget viselő divatcézár sikerei ellenére sem volt boldog ember. Gyakran küzdött depresszióval és drogfüggőséggel, rettegett a magánytól. Szenvedélyes művészetrajongó volt, a világ egyik legjelentősebb magánygyűjteményére tett szert. Utolsó éveit az Avenue Marceau-n vásárolt elegáns palotában töltötte, amely ma a róla elnevezett alapítványnak is otthona, 2007-ben a francia Becsületrend főtisztje lett.

Nem sokkal később agydaganatot fedeztek fel nála, a halál 2008. június 1-jén érte Párizsban. Temetésén Nicolas Sarkozy köztársasági elnök azt mondta róla, hogy elsőként emelte a divatot a művészet rangjára. 2017 októberében két múzeum is nyílt emlékére: az egyiket Párizsban, a divatház korábbi székhelyén, az Avenue Marceau-n hozták létre, a másikat marokkói pihenőhelyén, Marrákesben, ahol hamvai is nyugszanak. Életét többször megfilmesítették, 2014-ben két francia életrajzi alkotást is bemutattak, az egyiket Yves Saint Laurent, a másikat Saint Laurent címmel.