Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Képes-e mindenkinek a kedvében járni A Forma–1? A sportág útkereséséről beszélgettünk az F1 új elnökével, a mindig lelkes Chase Carey-vel, és az F1 egyik volt versenyzőjével, az örökifjú Gerhard Bergerrel.
Miközben Lewis Hamilton és Sebastian Vettel teszi a dolgát, és gyűjti a pontokat az ötödik világbajnoki címéhez, a Forma–1 próbál a lelke mélyére nézni, hogy kiderítse, van-e még létjogosultsága, és ha igen, mivel tudja magához láncolni azokat az embereket, akiket erről meg lehet győzni. Arról, hogy ennek hogyan is kellene megtörténnie, mindenkinek megvan a véleménye, akárcsak a fociról, mi viszont két olyan emberrel próbáltuk átbeszélni a témát, akiknek van némi közük a Forma–1-hez, hogy úgy mondjuk, különleges rálátással bírnak a témára. Az alkalmat a május elsejei Nagy Futam adta, ahol a sztárvendég Max Verstappen mellett (interjúnkat itt olvashatja) tiszteletét tette a Forma–1 elnöke, Chase Carey, és a Forma–1 örökifjú volt versenyzője, a jelenleg a DTM német autóverseny-sorozatot, Európa legnagyobb túraautó-bajnokságát irányító Gerhard Berger.
A szavaikból ítélve mindketten érzik, hogy az F1 egyfajta útelágazódáshoz ért. „Olyan pillanatnál tartunk, amikor a motorsportnak rengeteg erőfeszítést kell tennie annak érdekben, hogy még vonzóbb legyen a szurkolóknak” – mondta Berger, aki szerint most épp egymásba ér a múlt és a jövő: a klasszikus autósport és ennek az elektromos, jövőbe mutató verziója. „Rengeteg friss ötlet fut be, hogy még inkább szurkolóbarát legyen a Forma–1. De végső soron mindennek az alapja a jó verseny. Idén úgy tűnik, hogy jó versenyt fogunk látni. Hogy elég jót-e? Nem hiszem. Mert mi is kell a jó versenyhez? Például az, hogy minél több csapat beleszólhasson a végeredménybe. Két vagy három csapat nem elég, legalább öt-hat kellene. A DTM-ben tavaly az utolsó futam előtt még hat versenyző volt esélyes a bajnoki címre, és 11 különböző győztesünk volt a szezonban. Valami hasonló izgalomra lenne szüksége az F1-nek is.”
Ha az izgalom fokmérője mindenkinek mást jelent is, az izgatottságból már kaptunk ízelítőt, az F1 ügyeit a közelmúltig igazgató Bernie Ecclestone utódja, Chase Carey ugyanis a személyes benyomásaink alapján lelkesedésben verhetetlennek tűnik. A friss nézőpontot pedig mindenképpen garantálhatja, hogy alig két éve (de szerencsére még a Forma–1 felvásárlása előtt) látott először Forma–1-es futamot, ráadásul rögtön élőben, Monacóban, és még most is élénken él benne a már-már gyermeki lelkesedés: „Még ma is nehéz elhinni a pillanatot, amikor először megpillantod az autókat, hihetetlenül látványos az egész, amikor először látod, ahogy kijönnek a bokszból, és elhúznak, mint egy puskagolyó. Semmihez sem fogható az erejük, a hangjuk” – mondta a hvg.hu kérdésére. És a későbbiekben sem fukarkodott a jelzőkkel. „Azonnali sokk és megilletődés. Rögtön kitölti az érzékeidet. A karrierem során sokféle sportághoz közöm volt, de az F1 tényleg semmivel sem összehasonlítható. A verseny ugyanúgy megvan a többi sportban is, de az F1-et különlegessé teszi házassága a technológiával, az autók és az emberek közötti kapcsolat pedig olyan érzelmi töltést ad a sportnak, amit máshol nem találsz meg” – mutatott példát a maketingeseknek Chase Carey.
Az egyébként határozottan kivehető, hogy elődjével, Bernie Ecclestone-nal ellentétben nála alapállás, hogy mindenkinek a kedvében járjon, vagy legalábbis megpróbálja. Amikor például előjön a megkerülhetetlen téma – mit gondol Magyarországról és a Magyar Nagydíjról –, ő rögtön azzal jön, ami a legközvetlenebbül pendítheti meg az érzelem húrjait a hallgatóságánál: szép, szép a város, de igazán nagy hatással az volt rá, hogy milyen nagyszerűek itt az emberek.
Hasonló elragadtatással beszélt egyébként a Nagy Futamról is, amelyre magától értetődőnek tűnt, hogy ellátogatott, hiszen
mindent megteszünk, hogy a rajongók a lehető legközelebb kerülhessenek a Forma–1-hez.
Kérdés, hogy ez a fajta szavazatmaximálás hogyan működik akkor, amikor nemcsak a sportág változik, hanem potenciális szurkolói rétege is. Gerhard Berger szerint itt az ideje megismerni egy új gondolkodásmódot: „Azt látjuk, hogy az idősebb generációkkal ellentétben a fiataloknak már nincsenek különösebb érzelmeik az autókkal szemben. Nem tudom, hogy ez átmeneti vagy tartós változás-e, de a fiatalok egy része inkább csak közlekedési eszközként tekint az autókra”. Innen pedig nem könnyű felszítani a szenvedélyt.
Pedig az F1 képes mozgósítani a szenvedélyt, elég, ha visszatekintünk a pár hónappal ezelőtti helyzetre, amikor hatalmas hullámokat vert a Liberty Media döntése a rajtrácslányok jövőbeni mellőzéséről. A témáról természetesen Gerhard Bergernek is van véleménye, rögtön ki is kacsint egy bemelegítő mondattal:
El tudnának képzelni engem grid girlök nélkül?
Majd hasonló hangnemben folytatja: „Az én időmben a motorsport nagyon veszélyes volt, a versenyzők közül sokan meghaltak, úgyhogy ez volt az utolsó szépség, amit láttunk a rajt előtt. Mindig biztosították nekünk, hogy legyen még egy utolsó jó pillanatunk. Ma már szélesebb a bukótér, nagyobb biztonságban vannak a pilóták, szóval már nincs erre szükségük” – viccelődött Berger, aki a grid girlök esetében a konzervatív álláspontot képviseli, vagyis szerinte hozzátartoznak az autósporthoz, viszont a promótereknek adná a döntés jogát, hogy alkalmazzák-e őket vagy sem. „Nem szeretem a merev szabályokat. Nálunk, Ausztriában a drindlbe öltözött lányok szép üzenetet közvetítetnek, de lehet, hogy egy másik országban a fiatal versenyzők felvonulását gondolják helyes üzenetnek a rajtrácson. Legyen rugalmas a választás” – vágja át a gordiuszi csomót az osztrák exversenyző.
És ha már a nők mint dekorációs elemek szóba kerültek, szóba hoztuk őket egy másik potenciális szerepben: a szurkolóiban, és rákérdeztünk Chase Carey-nél arra, hogy a jövő tervezésekor mennyire veszik figyelembe az ő véleményüket, elvárásaikat. Carey a kötelezővel indított: „A női szurkolók hihetetlenül fontosak számunkra, és kutatásokkal próbáltuk megállapítani, mivel lehet őket megnyerni a sportágnak” – mondta, majd kitért a ilyenkor szintén kötelező információra, miszerint az operatív oldalon már most is ott vannak a nők, gondoljunk csak a Williams-csapatfőnök Claire Williamsre, és persze „nagyon szeretnénk, ha lenne női F1-es versenyzőnk is”.
Ami viszont biztató Carey szerint, hogy az iskolások körében a sportágat versenyeken keresztül népszerűsíteni próbáló kezdeményezés, az F1 in Schools sok lányt is megmozgat. „A malajziai döntőn a résztvevő tervezők 35 százaléka lány volt, ami hatalmas előrelépés a korábbi évekhez képest. Persze szeretnénk, ha ez az arány egyszer 50 százalék lenne, de ez nem megy egyik napról a másikra, viszont haladunk”.
Próbáltuk kideríteni, milyen sokat ígérő terve van arra, hogy az új rajongók meggyőzése mellett megtartsa a régi szurkolókat is, de meglehetősen homályos választ kaptunk: „Az életben is mindig több feladatunk van egyszerre, és az üzletben is több dolog között egyensúlyozva kell haladni előre. Akkor van gond, hogy az egyiket vagy másikat szem elől téveszti az ember. Szükség van kompromisszumokra, az élet is erről szól. De minden intelligens kompromisszum lényege a mérlegelés. Van egy nagyszerű sportunk, amelyet még nagyszerűbbé akarunk tenni. Izgalmasabb akciók kellenek a pályára, kevésbé kiszámítható versenyek, ezek a dolgok mindenkit megszólítanak” – mondta Carey.
Amikor azt kérdeztük, lát-e a mezőnyben olyan versenyzőt, aki megtestesíti mindazt, ami a sportág lényege, Chase Carey ismét egy mindenkinek a kedvében járó választ adott. „Mindig kérdezik tőlem, hogy kinek szurkolok, de mindig azt mondom, elsősorban jó versenyt akarok. Csodálatos versenyzőink vannak, vannak köztük olyanok, akik már jó ideje itt vannak, mint Fernando Alonso és Lewis Hamilton, és vannak nagyszerű új tehetségek, mint Max Verstappen. De mind a húsz versenyzőnkre büszkék vagyunk, ők a mi csillagaink, a hőseink. Ahogy a helyszíneknél azt szeretnénk, hogy különbözőek legyenek, úgy a versenyzőknek is jó, ha különböző karakterük van, a sokféle személyiség lehetővé teszi, hogy minél több szurkoló kapcsolódjon az autósporthoz” – vezette le az érvelést.
Ezen a ponton pedig bónuszként mindenképpen be kell emelnünk Gerhard Berger perspektíváját, aki arra a kérdésre, hogy miként tudott olyan népszerű lenni úgy, hogy soha nem nyert világbajnokságot, egy kiadós nevetés kíséretében annyit mondott, választania kellett: vagy népszerű lesz, vagy világbajnok, és ő az előbbit választotta.
Tényleg komoly egyensúlyozásra van szükség ebben a sportban.
