Az egyik nagy digitálistérkép-készítő cég már nemcsak videokamerákkal vesz fel minden útvonalat, és örökít meg elképesztő mennyiségű részletet, hanem lézerszkennert is bevet, hogy még több pontos méret- és távolságinformáció is a rendelkezésére álljon az út szélén lévő házakról. Nem nehéz kitalálni, mire lesz ez jó – még élethűbb háromdimenziós épületmodellek megalkotásához a navigációs rendszerekbe. Az áruházak polcain pedig tucatjával sorakoznak majd a szerkezetek, melyek a valóságosnál valóságosabb utcarészletek között vezetnek majd minket. Gyalogosokat is láthatunk, és világító reklámtáblákat, be lehet kapcsolni esőt és ködöt, talán hirtelen elénk bevágó pizzafutárok is lesznek. Na meg egy gomb, amellyel ezt a szép, színes világot ki lehet majd kapcsolni. Ez ugyanis mind nagyon jól mutat, egyértelműen ösztönzi a vásárlásokat, de az is tény, hogy a túlzott részletesség, a kelleténél több információ zavar a navigálásban. Létezik már olyan navigációs eszköz, amelyben egy kis kamera segítségével az éppen előttünk láthatóra rajzolta a készülék az irányt mutató nyilakat, ami elméletileg remek ötlet, a gyakorlatban viszont használhatatlan. Sohasem illeszkednek igazán pontosan az útra a segítséget adó jelek, valami mindig elcsúszik; már az is zavaró, hogy a kamera más szögből látja az utat, mint mi magunk. Öt perc használat elég, hogy rájöjjünk: a kevesebb, ebben az esetben az előre rajzolt, egyszerűsített úthálózat, ilyenkor több. Nem véletlen, hogy a papíralapú térképek is úgy néznek ki, ahogy, egyszerűsítésekkel, szimbólumokkal élnek alkotóik, cserébe a részletek és az egész is jól áttekinthető.

Gyári vagy utólagos?
Szerencsére nem csupán ebben látják ma az előrelépés útját a navigációs készülékek gyártói. Fontos feladat, hogy minél könnyebben összeilleszthetők legyenek az eszközök az autók fedélzeti számítógépeivel. A hordozható, utólagos navigációs eszközöknek két előnyük van. Az egyik, hogy könnyebb velük az internetre csatlakozni esetleges frissítések, új információk letöltéséért, a másik pedig, hogy gyalogosként is használhatjuk ezeket. A gyári beépített rendszerek viszont sokkal kevésbé ingerlik a rablókat, így nem kell megállás után mindenképpen eltüntetni a tartókar tappancsa által okozott foltot a szélvédőről – ami például Hollandiában teljesen megszokott dolog, mert már ez az apró nyom is sokakat bűnre csábít. Egy fél tégla elég az ablaknak, és utána gyors körülnézés a kocsiban, hova is dugta a tulaj a navigációs készüléket, mert azt ritkán szokta magával vinni. Ezt egyre többen tudják, és egyre többen ki is használják. A gyári rendszer viszont fixen be van építve, csak fűrésszel lehetne kivágni, ráadásul a vezérlését is könnyű integrálni.

Fazekas István

A TomTom és a Renault, illetve a Toyota ügyes húzással vágja át a gordiuszi csomót. A francia cég egyes autóiban egy kinézetre, használatra teljesen hétköznapi TomTom navigációs eszköz van, csak éppen fixen beépítve egy keretbe. Elmozdítani nem lehet, de a memóriakártyát egy mozdulattal kivehetjük, hogy otthon a számítógéppel frissíthessük a tartalmát. Ez a Carminat nevű kütyü ráadásul olcsóbb is, mint egy átlagos, beépített rendszer. Egyes Toyotákban a középkonzolból egy mozdulattal kiemelhetjük a navigációs szerkezetet, amit gyalogosan is használhatunk.

Van miért igyekezni
Az utólagos navigációs eszközöket gyártó cégeknek van is miért igyekezniük. Ma még szépen nő ez a piac, de már két irányból is fenyegetik. A gyári rendszerek például felülről. Három-négy éve még borsos árat kértek egy-egy ilyen beszereléséért az autógyárak, gyakran hét számjegyű forintösszeget, de az árcsökkenés radikális. Egyes Nissan modellekbe már 150 ezer forintért rendelhetünk nem is buta, jól használható, bár nem túl nagy kijelzős navigációs rendszert. Igaz, még ez is kétszer-háromszor annyiba kerül, mint egy utólagos eszköz, de a tendencia jól érzékelhető. Az utóbbiak árai már nem nagyon csökkennek, inkább több funkcióval próbálják megtartani haszonkulcsukat a gyártók, az autóba építetteknél viszont még bőven van lehetőség a nagy sorozatú gyártásból adódó költségcsökkentésre. Ráadásul a kijelző, ami egy navigációs program megjelenítésének elengedhetetlen feltétele, egyre elterjedtebb az autókban, hiszen a folyamatosan összetettebbé váló rendszereket áttekinteni, kezelni csak ezek segítségével lehet igazán. Népszerűek a hagyományos műszerek helyett vetített képet mutató műszerfalak is, ez pedig ideális hely az útbaigazító jelek, esetleg egy kis térképrészlet bemutatására, hogy a vezető elé, a szélvédőre vetített HUD-ról (Head-Up Display) ne is beszéljünk. Ez ugyan még csak a csúcskategóriában érhető el, de minden bizonnyal hamarosan „lejjebb” kerül.

Tarolnak az okostelefonok
Alulról az okostelefonok okoznak érezhető nyomást a navigációs készülékek gyártóira. Érdekes hullámzás figyelhető meg ezen a területen. A magyar fejlesztésű navigációs program, az iGo első változata is ilyen kézi digitális segítőre (PDA: Personal Digital Assistant) íródott és lett világsiker, hiszen aki nem akart egy telefont és egy navigációs készüléket is magával vinni, az egy ilyenben talált megoldást. Ugyan kicsit lassúak voltak, kicsit körülményesek, és az akkoriban még alapvetően Windows alapú operációs rendszerek sem voltak túl barátságosak. A navigációs készülékek drámai árcsökkenése úgy tűnt, el is söpri a PDA-kat a színről, de jött az iPhone, majd a Google Android operációs rendszere, most éledezik a Bada, a Nokia Symbianja is jól tartja magát, és egyszerre kiderült, hogy van keresnivalójuk ezen a piacon. Ehhez persze az kellett, hogy nagy kijelzőt, könnyű használhatóságot, megbízhatóságot és barátságos árcédulát kapjanak – na meg órási reklámot, és persze azt, hogy divat legyen okostelefont használni, ne csak a kütyümániások egy kis megszállott csapata nyúzza őket. Így készülhetett el a formatervezési díjat nyert készülékeiről híres Navigon programja iPhone-ra, ezért gyártja a zseniális tartóját egy kiegészítő adapterrel megspékelve és persze árul alkalmazást is az Apple okostelefonjára a TomTom. A Garmin, a navigációs eszközök piacának egyik legrégebbi játékosa pedig az Asusszal szövetkezve saját platformot készített: a Nüvifone-t amit egyszerűen „a navigáló telefon”-nak keresztelt el. Az iGo mint szoftverfejlesztő pedig elérhetővé tette legfrissebb fejlesztéseit iPhone-ra és Androidra is.

Térkép a lelke mindennek
Persze a legjobb eszköz sem ér semmit, ha nincs hozzá pontos térkép. A pontos térkép pedig ez esetben frisset jelent. Talán meglepő, hogy a még annyira fejlett és alapjában nem igazán változó, egyben már igen korán bedigitalizált térképpel rendelkező helyen is, mint amilyen Németország, egyetlen esztendő alatt az adatok 15 százaléka avul el, szorul frissítésre. Magyarországon ráadásul a két nagy térképkészítő, a TeleAtlas és a Navteq csak jókora késéssel indult, a Topmap adatait használó iGo programok és az itthon vásárolt Garminok ezért az egész ország területén használhatónak és sokkal pontosabbnak is bizonyultak. Ebből az előnyből mára sokat behoztak a két nagy cég térképei, de nem mindent. Az adatok feldolgozása, javítása folyamatos, így nagyon fontos egy navigációs eszköz kiválasztásánál, hogy mennyire garantált és mennyibe kerül a jövőben a friss térképpel való ellátás. Ezen a területen a gyárilag beépített rendszerek bizony komoly hátránnyal indulnak.

Ráadásul egy statikus térkép ma már egyre kevesebbet ér. Érdemes tudni, hogy az adott útszakaszon bizonyos időpontokban mekkora átlagsebességet lehet elérni. Nem nehéz kitalálni, hogy így a rendszeresen előforduló dugókat lehet megjósolni, és egyes programok, berendezések bizony egy útszakaszt másképp terveznek péntek délután ötkor, mint vasárnap hajnalban. Mindez, kiegészítve a TMC (Traffic Message Chanel) szolgáltatással, ami az országos lefedettséget biztosító rádióállomások segítségével, csak a navigációs készülékek számára érthető módon, pillanatok alatt tudja eljuttatni az éppen aktuális útinformációs adatokat, óriási segítséget jelenthet az egyre zsúfoltabb utakon autózóknak.

A jövő pedig egyértelműen a kétoldalú, folyamatos adatkapcsolaté. Kísérleti jelleggel már ma is figyelnek meg nagy létszámú flottákat, ezek mozgását elemezve figyelmeztetnek balesetre, dugóra. Vannak módszerek arra is, hogy egy vészfékező vagy éppen ködlámpáját felkapcsoló autó figyelmeztető jelet küldjön a közelben tartózkodóknak, de egységes megoldás egyelőre még nincs. Akár egy mobiltelefon is elég lenne erre a célra, és vannak is olyan hordozható navigációs rendszerek, amelyekben van wifi és telefon is, így elérik az internetet. Átlépve az országhatárt, bizony borsos roamingdíjakba futhatunk bele, így az általános elterjedésre várnunk kell.

A navigációs eszközök és a pontos helymeghatározásra alapozó berendezések egyre inkább szerves részei lesznek az autóknak és a mindennapi életünknek. Erre mi sem jobb bizonyíték, mint hogy Európa az USA és a volt Szovjetunió után harmadiknak épít ki önálló műholdhálózatot, több milliárd eurós költséggel. 2013-ban már ennek a gyümölcseit is élvezhetjük.

További részletek a Prémium Autó Plusz 2011 különszámban.