Mazda CX-7 teszt: kék vér folyik a csöveiben
Eddig csak 260 lovas, aszfaltszaggató változatban volt kapható a Mazda hobbiterepjárója, a CX-7-es. Bár automatikus váltót még mindig nem rendelhetünk az autóhoz, újabb lökést adhat a sikerének, hogy izmos dízelmotorral is kapható. Tesztünk során kiderült, a Mazda nem áldozta fel a sportos vezetést a gazdaságosság oltárán, a CX-7 élményautó maradt és nem fogyaszt sokat.
Bár csak 1,3 millió forinttal olcsóbb, mint a benzines változat, a 2,2-es dízelmotorral szerelt CX-7 sokkal kedveltebb lesz nálunk, hisz baráti a fogyasztása, miközben maradt ugyanolyan dinamikus. Lámpánál kilő, autópályán bírja a tempót, csak a gyorsulási versenyeken sül fel a 11 másodperc fölötti százas sprintjével. Kanyarokban tapad, köszönhetően aktív nyomatékelosztású összkerékhajtásának. Lapos tetejével kupészerű formája vonzza a tekinteteket. Futóműve sportos, de nem ráz. A hatsebességes kézi váltó precíz, rövid úton jár, fokozza az autó sportos jellegét.
Nem sokban változott az autó az elődhöz képest, az orrész természetesen az új, hullámzó Mazda-dizájn jegyében született. Új a középkonzol kialakítása is és a tolatókamera kijelzője is helyet kapott. Ez utóbbi nem illik a többi részlethez, látszik, hogy az utolsó fázisban és nem a belsőépítészek közreműködésével építették be. Új a kormány, sok rajta a gomb, olyan is van, amelyhez nem csatoltak funkciót. Gyors manővereknél útban van néhány billentyű, ezért tempós vezetés közben elállíthatjuk a rádiót.
A beltér barátságos és eredeti. A hátsó sorban magas növésűek kuporognak, de öt személy kényelmesen elfér, a csomagtér alaphelyzetben 455 literes, az üléstámlák egyetlen mozdulattal előredönthetők.
A Bluetooth-kapcsolat könnyedén megteremthető, igaz ennek érdekében hosszasan elbeszélgetünk az autó kellemes női hangon megszólaló lelkével. A beszélgetés csak a lényegre tér ki, mi többnyire tömör yes és no válaszokat adunk a kedvesnek. Nincs visszakérdezés, nincs flört, viszont van telefonos kapcsolat. Sőt, ennél is több. A Mazda CX-7 vezetett be engem a Bluetooth audió világába, igaz ennek cseppet sem örültem az elején. Az történt, hogy a legváratlanabb pillanatokban megszólalt zsebemben a Nokiám zenelejátszója. A sebtében, zavaromban kikapcsolt muzsikáló szeánszokat megunva, lenémítottam a telefont. Így azt vettem észre, hogy egy nap alatt lemerült. Már a szervizbe, illetve a kukába akartam dobni a készüléket, amikor matatva a Mazda audiorendszerében furcsa felfedezést tettem. Az Aux gomb megnyomásával ismerős zene, Milén fiam klarinétszólója szólalt meg az autó hangszóróin át. Már azt hittem, az angyalok kórusa játssza Bartók Este a székelyeknél című nótáját, amikor rájöttem, a telefonomról szól a zene. A Mazda volt az, ami bekapcsolta unos-untalan (motorindításkor és motorleállításkor) a telefonom zenelejátszóját. A teszt rövid volt ahhoz, hogy a problémát megoldjam, de legalább felismertem az eredetét.
A folytatásban kiderül, milyen adalékkal kíméli a környzetet a Mazda.
A Mazda dízelje Euro 5-ös, ráadásul AdBlue adalékkal (karbamid, vizeletben is megtalálható aminosav-származék) csökkenti a nitrogén-oxid-kibocsátást. Az autó élénken megy, élményszámba mennek vele a kanyarok, futóműve SUV-okra nem jellemzően kemény. A 2,2 literes erőforrás szelektív katalizátorrendszerrel (Selective Catalyc Reduction; SCR) szerelték fel. A technikát kizárólag az európai vásárlók igényeihez igazították. Az utánkezelő tisztítási eljárás nem is olyan bonyolult: a rendszer 5 bar nyomáson a csomagtér alatt elhelyezett tartályból folyékony adalékot permetez a kipufogóba, közvetlenül a katalizátor elé a részecskeszűrőn áthaladó kipufogógázba. Ez egy természetes kémiai reakciót indít el, melyben az AdBlue a nitrogén-oxidok 40 százalékát ártalmatlan nitrogénné és oxigénné alakítja át. Az AdBlue folyadékot egy különlegesen erős és hőszigetelt tartályban helyezték el. Normál körülmények között nagyjából 20 ezer kilométerre elegendő a 15,5 liternyi AdBlue, melyet a karbantartások során egyszerűen pótolnak. A 2,2-es gázolajos szén-dioxid-kibocsátása 199 gramm/kilométer, gyári átlagfogyasztása 7,5 liter/100 kilométer, 173 lóerőt és 400 Nm-nyi nyomatékot ad le. A tartály nem csökkenti a csomagteret, ez a benzines változathoz hasonlóan 455 liter.
A rendszer további előnye, hogy nem igényel szokatlanul nagy odafigyelést, normál használat mellet a karbantartás az egyébként is esedékes szervizekkel együtt van, a műszerfalon egy kijelző mutatja a tartály telítettségét, a 9500 kilométert futott tesztautónál tele volt.
Az adalékanyagos redukciós katalizátorral szerelt dízel Mazda fogyasztása tempós, sietős használattal, vegyes (városi és országúti) üzemben 8,2 literre adódott száz kilométerenként.
Nehéz hibákat találni az autóban. Ha megpróbáljuk, ezeket fedezzük fel: nincs lámpa a csomagtérben, a műanyagbetétek igénytelenek és kopognak, a kézifék bovdenje megnyúlt, magasan, a legfelső rántásnál fogja meg az autót. Ha csak hanyagul behúzzuk, könnyedén elgurul az 1,8 tonnás kupés monstrum. A palacktartó használhatatlan, váltás közben beleakadunk az üdítőbe. Az automatára már csak egy évet kell várni, állítólag.