Birodalmat épít a Fiat, félnek a németek
A világ második legnagyobb autógyártójává válhat az olasz Fiat, ha az amerikai autóipar romjaiból megszerzi a Chryslert, valamint a General Motors európai ágát, benne a német Opellel.
Ilyet is tudunk gyártani – minthca ezt akarta volna demonstrálni Sergio Marchionne Fiat-főnök hétfőn Berlinben, amikor egy szuperelegáns, grafitszürke Maseratival begördült a gazdasági minisztérium, majd a kancellária elé. Mivel a német autósközvélemény többnyire a bádogkasztni és a törpeautó kifejezésekkel illeti az olasz kocsikat, Marchionne jó érzékkel választotta ki a berlini utcákon ritkán látható, ám ugyancsak a Fiat-konszerntől származó luxusjárgányt.
A fellépésében inkább egy pulóveres bölcsészprofesszorra, mint a kontinens legnagyobb autóipari üzletét szövögető topmenedzserre emlékeztető Marchionne meglehetősen furcsa javaslattal érkezett a német fővárosba. Az eladósodott Fiat – amely éppen most szerzi meg a fizetésképtelenség miatt a napokban csődvédelembe menekült amerikai Chryslert, a részletekről Marchionne a héten Detroitban tárgyal – hajlandó átvenni az amerikai anyacég General Motors (GM) nehézségei miatt megroggyant, 3,3 milliárd eurós injekcióra szoruló (HVG, 2009. február 28.) Opelt.
Finoman szólva sem övezi nagy lelkesedés az ötletet Németországban. Karl-Theodor zu Guttenberg, a keresztényszociális unió (CSU) által delegált új gazdasági miniszter figyelemre méltónak és tanulmányozandónak nevezte az ajánlatot, ám a megbeszélésük utáni sajtótájékoztatón elismerte, hogy a négy németországi Opel-gyár közül a kaiserslauterniben „bizonyos konszolidációs szükséglet merül fel” – vagyis hogy azt be kellene zárni. Igaz, Marchionne másnap reggelre egy bulvárlapnak nyilatkozva finomított, gyárbezárás helyett némi létszámleépítésről beszélt.
HVG |
No meg a pénzre. Elemzők szerint legalább 5-7 milliárd euróra lenne szüksége a Fiatnak a nagyszabású terv, az európai autógyártó gigakonszern összekovácsolásához. Ezt pedig kizárólag állami kezességvállalással kaphatja meg, s a jelek szerint a Fiat most arra játszik, hogy a választás előtt álló berlini kormány még erre is hajlandó, csak hogy kimenekítse az Opelt a süllyedő GM-ből, s megőrizze a 26 ezer németországi Opel-munkahelyet.
Hogy az Opel teljes típusválasztékát is sikerül-e megmenteni, a tekintetben már szkeptikusabbak a megfigyelők. Az Opel az utóbbi időkben éppen kiskocsijaival, így a Corsával ért el sikereket – és a Fiat is éppen ezen a piacon erős. Olasz vezetés esetén pedig aligha kétséges, ki húzná a rövidebbet – mondják a Fiat-ügylet ellenzői. Utóbbiak határozzák meg a közhangulatot is. A Die Welt című napilap és a ZDF közszolgálati televízió rögtönzött közvélemény-kutatásai szerint a Fiat-partnerséget a megkérdezettek 77, illetve 92 százaléka utasította el. Nem tisztázott egyelőre a GM Europe többi gyárának a sorsa, így például az „angol Opel”, a Vauxhall márka jövője, illetve a GM által eladósorba helyezett svéd Saabé sem.
Az Opel-híveket egyelőre megnyugtatja, hogy más is érdeklődik a cég iránt. A kanadai–osztrák Magna–Steyr ajánlatát egyesek azért is elfogadhatóbbnak tartják, mert a két cég nem autógyártó, hanem beszállító, így nem lennének nemkívánatos versenytársak. Mellesleg pénzük is van. „Készpénztartalékunk 1,5 milliárd dollár” – állította a minap Frank Stronach Magna-főnök. Igaz, a Magna-ügylettel egy további partner is beszállna: az első számú orosz pénzintézet, a Szberbank és a Nyizsnyij Novgorod-i GAZ autógyár duója.
E variáns németországi fogadtatásáról egyelőre nem készült közvélemény-kutatás, de a moszkvai sajtó szerint e különös szövetség aligha rúghat labdába a Fiattal szemben. Az ügylethez a Szberbank adna 5 milliárd eurót, a GAZ amolyan szakmai partner lenne. A Kommerszant című napilap szerint a GAZ szerepvállalása kormánykörökben megütközést keltett, az Oleg Gyeripaszka milliárdos érdekeltségébe tartozó társaság ugyanis több mint 40 milliárd rubeles, azaz egymilliárd eurót megközelítő adóságot halmozott fel. Berlinben viszont abban reménykednek, hogy ezzel tágra nyílhat az Opel előtt a vonzó orosz piac.