© Autómenedzser

Ez a mostani Jaguar XF viszont egyáltalán nem játékautó. Nem volt hiábavaló annyi évet várni: az új Jaguar igazi nagymacska. Veszélyesen dorombol a 2,7-es V6-os két turbófeltöltős dízelmotor, ami a Land Rover terepjárókban 190, a luxus szedánban pedig 207 lóerőt teljesít (a Peugeot 607-ben pedig 204-et). Icipici dízelhangja van belül, de ez egyáltalán nem zavaró, mivel hihetetlenül jól szigetelték; amikor közvetlenül az ablak mellett üvöltöttek be a kocsiba, egy hang nem sok, annyit sem hallottam – felhúzott ablaknál ténylegesen megszűnik a külvilág.

Aki beül a Jaguarba, tényleg mindent elfelejt. Na ja, direkt úgy rakták össze, hogy ne munkaeszköznek, hanem luxus játékszernek tűnjön az autó. Nem is csak tűnik, valóban az is. Amikor helyet foglalunk a nemes bőrrel bevont üléseken, egy közel-keleti karavánszeráj pihenőjébe repülünk – méghozzá valódi varázsszőnyegen. És aztán csak lebegünk, lebegünk. Kifejezetten különleges személynek érzi magát benne a sofőr, talán kicsit több is benne a luxus, mint amit megérdemelnénk. Persze ezt én mondom, komoly vállalatvezetők, akik a vagyonuk nagy részét feletetik a szegényekkel, ténylegesen úgy érezhetik, megérdemlik a hiperkényelmet.

© Autómenedzser

Ebben a minden komforttal felszerelt csodamasinában árnyékuk sincs az olcsó anyagoknak. Egyszerűen mindenre gondoltak. Indításkor a sebességváltó kerek óriásgombja kiemelkedik a síkból, ha valakit zavar az első-hátsó parkolóradar idegtépő pityergése, egy mozdulattal kikapcsolhatja, a gyönyörű és pixeldús navigációs képernyőn pedig tolatáskor természetesen megjelenik a kocsi háta mögötti tér (az persze súlyos mínusz, hogy Szentendrén csak a Duna-korzó meg a Dunyakanyar körút van rajta, a kisebb belső utcák helyén nagy fehérségben kóválygunk). Viszont vége azoknak az időknek is, amikor ideges sofőrök határtalan frusztráltságukban fél téglával kívánták ennen gépkocsijuk szélvédőjét bezúzni, midőn lemerült az ajtónyitó-riasztókikapcsoló kütyü akkumulátora: a dizájnos szerkentyűt a volán alatt elhelyezkedő formás kis lyukba kell behelyezni, s az autó automatikusan feltölti a „kulcs” akkumulátorát.

A fejedelmi ülésben az egyik legkényelmesebb bőrkormányba kapaszkodhatom, amit valaha is fogtam, vaskos, a varrásoknál kicsit darabos érzetű, de nagyon komfortos, a fémbetéten figyelő gombok pedig sírnivalóan szépek, jó ötlet, hogy a tempomatot is onnan, nem pedig valamelyik bajuszkapcsolóról lehet működtetni. Dermesztően jól néz ki a varrott bőr műszerfalborítás, a faberakások, a krómgombok, és mindez még azt is menti, hogy nincs se ülésfűtés, se ülésszellőztetés. A kesztyűtartó gombja szenzoros, érintésre elegánsan nyílik, s az autó elindításakor automatikusan átfordulnak és kinyílnak a szellőztetőlamellák. Nagyon egzotikus, bár idegesítő lehet, ha netán beragadnak, az egyik mintha már most akadozna egy csöppet.

© Autómenedzser

Még a kézifék behúzásakor sem kell erőt kifejteni (ahogyan a súlyos ajtók is könnyedén nyitódnak-csukódnak), elég egy laza ujjmozdulat a formás kallantyún. A kiengedéshez még ennyi sem kell: a gázadásra automatikusan felold a fék. Ez kifejezetten kellemes a piros lámpáknál, talán nem terheli meg annyira az automata váltó kuplungját, és még az automata váltó óriásgombját sem kell tekergetni (viszont a kis kallantyú alatti fémrész elég forró, nem jó oda benyúlkálni).

© Autómenedzser

A visszapillantó tükrökben természetesen van holttér-figyelő is, ami valóban hasznos, az indexnek semmilyen hangja nincs, és ha nem nyomom le teljesen, akkor is intelligensen hármat jelez, amit persze csak azért tudok, mert a műszerfalon visszajelez. A sort még sokáig lehetne folytatni, elég legyen annyi, hogy az aprólékos munkában nyilván rengeteg örömöt lelő mérnökök figyelméből még arra is jutott, hogy az indítógomb a szív ritmusára pulzáljon – természetesen pirosan. Mint a tetszhalott vámpír, aki csak arra vár, hogy felébredjen az éjszaka beálltával, és minden szembejövő hétköznapi autóból kiszívja az életenergiát.

© Autómenedzser

Merthogy valami ilyesféle érzést vált ki az XF az utakon: szem nem marad szárazon, az emberek tisztelettel vegyes érdeklődő félelemmel vizslatják a tekintélyt parancsoló, néhány paraszthajszál híján ötméteres nagymacskát. A közértből kijövet, ahova kifliért és kefírért ugrottam be, máris kisebb, tülekedő csoportot találtam az autó mellett, akik olyasféle csodálattal tekintettek rám, mint ahogyan megrögzött agglegény barátaim néztek rám az esküvőmön; hiszik is meg nem is, amit látnak.

Azért vezetés közben, a rózsaszín köd oszlásakor néha már muszáj ráncolni a homlokomat. Ha nem sportfokozatban hajtom, akkor kicsit lomha, öreguras viselkedésű jószág, nyilván nem könnyű az 1,8 tonnát mozgatni. Pedig ha aszfaltszaggatást nem is, erős dinamizmust mindenképpen elvárnánk egy Jaguártól, s ehhez nyilván jobban illik egy nagyobb benzinmotor. Értem én, ez az a kompromisszum, amit megkötöttek a piacnövelés érdekében, állítólag a kétliteres X-type-ok fogynak a legjobban, reméljük, az XF-be az a motor nem kerül bele. Egyébként sportfokozatban már egész tűrhetően gyorsul, a legnagyobb élményt mégis a kormányra szerelt óriásfül-kéziváltóval nyújtja: a szerkezet gyorsan és pontosan váltogat, így sokkal élménydúsabb az autózás, ráadásul nem kell ehhez valami plusz fokozatba tekerni a forgókapcsolót, elég csak megérinteni a fülek valamelyikét.

© Autómenedzser

A finom anyagok között sötétben hirtelen lep meg a műszerfal-világítás okozta határozott, James Bondot idéző Aston Martin-hidegség – a mutatók jeges acélkéken figyelnek. Talán az sem véletlen, hogy az XF feneke egyértelműen Aston Martin-os jegyeket mutat, ez a 15 milliós modell lehet a szegény emberek Astonja, ami azért kábé dupla ennyibe kerül. A fogyasztásról már nem is szólva: a gazdaságos, hatfokozatú V6-os dízelmotor 100-nál nagyjából 1600-at forog, még a nagyvárosi közlekedést is meg lehet úszni legfeljebb 13-14 literes fogyasztással; országúton, gondolom, közel a felére esik a nagyvad-étvágy. És ezen a ponton sürgősen revideálnom kell sejtésemet: nem a légbeömlők automatikája romlott el először, hanem a tanksapka-vezérlő elektronika.

Itt most aztán oldalakat lehetne telesírni a sok elektromos kütyü okozta galibáról, emlegetni a 40 évvel ezelőtti szép időket, amikor a motort leszámítva jóformán üres volt a motorház, de ennyi szarkazmus azért engedtessék meg: mi a túrónak kell a tanksapkafedő lemezkét kézzel benyomni, hogy aztán egy motor nyissa ki?! Szóval, ez a motor döglött be, bicskával meg mégsem akartam kifeszíteni, így hát idő előtt került vissza az XF, vidáman és bizakodóan vették vissza az autót.

© Autómenedzser

Magam  sem tudom, mit gondoljak. Nagyon jó és nagyon szép ez az autó, ráadásul nem kellett feltankolva visszaadnom a tesztút végén, ám hiába győzködtek a forgalmazónál arról, hogy a Jaguárok korábbi, legendás megbízhatatlansága már a múlté, valahogy mégis maradt bennem egy kis félsz. Persze én is bizakodó vagyok, s amíg a fél éve a Tata által megvásárolt klasszikus brit márka neve alatt nem jelennek meg a platós, majd mini-haszongépjármú 1,6-os dízel Jaguárok, addig talán nem is kell annyira megijedni.

Izsák Norbert
Autómenedzser

Jaguar XF 2,7D
MOTOR
Hengerűrtartalom (cm3)	2720
Környezetvédelmi besorolás	EURO 4
Max. teljesítmény lóerő	207 lóerő 4000-es fordulaton
Max. nyomaték: Nm	435 Nm 1900-es fordulaton
MÉRETEK
Tengelytáv (mm)	2909
Hosszúság/szélesség/magasság (mm)	4961 /1877/ 1460
Csomagtér	540 liter
Saját tömeg (kg)	1771
MENETTELJESÍTMÉNYEK
Végsebesség (km/h)	229
Gyorsulás 0-100 km/h (mp)	8,2
FOGYASZTÁS (l/100 km)
Város/országút/vegyes	10,4/5,8 /7,5
Tesztfogyasztás	13
CO2 kibocsátás (g/Km)	199
ÁRA	14,399 millió forinttól