BrandChannel: Hol húzódik a határ stressz és depresszió között?

Napjaink népbetegsége a stressz és a depresszió. Nem kíméli a fiatalokat és az időseket sem. De hol végződik az egyik és mikor kezdődik a másik? Mikortól vagyunk bajban, és vajon lehet-e az ezzel járó rengeteg negatív energiát a hasznunkra fordítani, és ha igen, akkor hogyan?

Általános vélekedés, hogy a tökéletes állapot az, ha soha nem stresszelünk semmin. Pedig sokszor ez a kétségkívül nem kellemes érzés segít bennünket céljaink elérésében. Például ez ösztönöz egy sportolót, hogy a dobogó legfelső fokára tudjon állni, de akkor is, amikor magasabb beosztásért vagy akár jobb fizetésért harcolunk.

Eustressz és distressz

Egy magyar származású orvos, kutató, Selye János dolgozta ki a kétféle stressz elméletét. Nagyon leegyszerűsítve a jó stressz az, amikor például az iskolában egy vizsgaszituáció úgy hat a diákra, hogy minél jobb teljesítményre ösztönzi. Ilyenkor felszabadulnak a szervezet rejtett fizikai és szellemi tartalékai, és az egyén olyasmire is emlékezni fog, amiről utólag azt sem tudja, hol hallotta. Ezt nevezzük eustressznek.

A rossz stressz viszont az, amikor egy ilyen szituáció annyira lebénítja a tanulót, hogy azt is elfelejti, amit korábban tudott. Képtelen mozgósítani az erőforrásait, és szinte beszélni is elfelejt. Tehát ne az legyen a cél, hogy stresszmentessé tegyük az életünket, inkább az, hogy csak a megfelelő mennyiségű és minőségű stresszt éljük át.

Stressz vagy depresszió?

A stresszt nagyon gyakran említjük együtt a depresszióval, ami nem meglepő, hiszen valóban szoros kapcsolat van a kettő között. A depresszió kialakulásában több biológiai és úgynevezett pszichoszociális tényező is közrejátszhat. Mai felgyorsult világunkban közülük is az egyik leggyakoribb kiváltó oknak számít az, ha valaki tartósan ki van téve a distressz romboló hatásának.

Megtévesztő lehet, hogy mind a két állapot rendkívül hasonló tünetekkel jár. Érezhetjük magunkat fáradtnak, levertnek, lehetnek hangulatingadozásaink, és gondolhatjuk, hogy többé sosem leszünk már boldogok. Lehetnek fizikális tüneteink, például szédülés, hasfájás, vagy jelentkezhetnek enyhe pánikrohamok is. Viszont, ha a tüneteink egy komolyabb, „rossz stresszes” időszak elmúltával sem szűnnének, akkor már sokkal valószínűbb, hogy depresszióval állunk szemben.

Ha egy munkahelyi projekt közben vagy egy vizsgaidőszakban hosszabban, tehát napokig, sőt akár hetekig vissza-visszatérően idegeskedünk, időnként levertek és rosszkedvűek vagyunk, az még nem feltétlenül jelez komolyabb problémát, Sőt, ez akár motiválóan is hathat ránk. Viszont, ha nem tudunk kiszakadni ebből az állapotból, ha a negatív érzések megmaradnak, az már nemcsak a nehéz élethelyzetre adott természetes válaszreakció része, hanem valószínűleg a depresszió előszobája. Innen azonban már sokszor nem könnyű visszafordulni, ezért ha felismerjük a problémát, érdemes szakember segítségét kérnünk. Ugyanakkor azt se felejtsük el, hogy a depresszió kialakulásának megelőzésére is számtalan lehetőség kínálkozik. Ezért is nagyon fontos, hogy felismerjük az állapotunkban bekövetkezett változásokat, és egy kis tudatossággal csökkentsük a ránk nehezedő stresszt, mert így még elkerülhetjük a nagyobb bajt.

Tudatossággal a depresszió ellen

A stresszt természetesen teljes mértékben nem tudjuk kiiktatni az életünkből, de rengeteget tehetünk azért, hogy ne gyengítsen, hanem erősítsen bennünket. A tartós jólléti állapothoz elengedhetetlen, hogy tudatosan figyeljük saját magunkat és a bennünket érő hatásokhoz való viszonyunkat. Határozzuk meg, hogy mi az, amitől rosszul érezzük magunkat, és nézzük meg azt is, mit tehetünk ellene. Ha például egy munkahelyi feladat miatt idegeskedünk, azt ugyan kiiktatni nem tudjuk, viszont csökkenthetjük a stressz forrását. Ilyenkor sokat segít, ha újragondoljuk az időbeosztásunkat, rangsoroljuk a feladatainkat, rendszeresen szakítunk egy kis időt a pihenésre, megjutalmazzuk magunkat valamivel, ami lehet például egy szívesen végzett, örömet okozó tevékenység is.

Lehet, hogy ezek nem hoznak megkönnyebbülést, ilyenkor hasznos lehet, ha a helyzetünket megpróbáljuk egy teljesen más aspektusból elemezni: gondoljuk át, vajon érdemes-e egyáltalán ennyit idegeskedni az előttünk álló feladat miatt. Ha pedig úgy érezzük, hogy nem tudjuk egyedül megoldani, próbáljunk meg segítséget kérni. Jelezhetjük a főnökünknek, kollegáinknak, hogy túl sok a munka, túl kevesen vagyunk rá, esetleg kérhetünk pár nap haladékot is.

Ha mindezek ellenére továbbra is tartósan rosszul érezzük magunkat a munkahelyünkön, akkor viszont érdemes átgondolni, hogy valóban megéri-e nekünk itt dolgozni és ezt a munkát végezni.

Sokat tud segíteni, ha a stresszt kísérő testi folyamatokat befolyásoljuk. Elmehetünk például sportolni, táncolni, meditálhatunk, illetve próbálkozhatunk masszázzsal, vény nélkül kapható gyógyszerekkel, teákkal, nyugtató illóolajokkal is. Tökéletes recept nem létezik. Ami egy barátunknak vagy családtagunknak segített, az nekünk nem biztos, hogy fog. Mint ahogy az is teljesen eltérő lehet, hogy egy adott szituáció a szervezetünket doppingolja vagy éppen leblokkolja. Minden ember működésének van egy optimuma, és ahhoz, hogy jól, boldogan, egészségesen tudjunk működni, elengedhetetlen, hogy ismerjük saját korlátainkat, és tudjuk azt is, hogy mi az, ami segít, és mi az, ami gyengít bennünket.