A stressz alapjában természetes állapot, az élet velejárója. Ugyanakkor jelentősen igénybe veszi a szervezetet, és ha állandósul, akár meg is betegítheti azt. Ezért fontos felismerni, hogy mikortól káros, és melyek a túlzott stressz jelei.
A stressz szó eredeti jelentése semleges: felfokozott érzelmi állapotot, készenléti helyzetet jelent. Alkalmazkodásunk és túlélésünk záloga, segít reagálni a legkülönfélébb külső tényezőkre. „Az élet sava-borsa” – mondta róla Selye János professzor, a téma egyik legismertebb kutatója, aki szerint kétféle stressz létezik: a pozitív eustressz, amely kreativitásra serkent és megsokszorozza a teljesítményünket, valamint a káros distressz, amely rombolja az egészségünket. A rohanás, teljesítménykényszer, pénzügyi gondok, tömeg, zaj mellé bekúszó súlyos feszültségkeltő hatások ugyanis egy idő után lelki és testi szinten is elváltozásokat okozhatnak. A kezeletlen stressz növeli egyes szív- és érrendszeri megbetegedések, az elhízás, a cukorbetegség és a depresszió kialakulásának kockázatát.
Mi történik ilyenkor a testben?
Bármilyen fizikai vagy lelki túlterhelés fokozza a mellékvese (stressz-szervnek is nevezik) működését. A mellékvese parancsot kap az agytól, hogy szabadítson fel adrenalint, noradrenalint és kortizolt. Az adrenalintól pillanatok alatt megnő a pulzusszám, a szív erei kitágulnak, emelkedik a vérnyomás, több vér jut az izmokhoz így nagyobb erő kifejtésére leszünk képesek. Az ezekhez szükséges energiát a kortizol biztosítja, hatására megnő a vércukorszint, nő az agy glükózfelhasználása és fokozódik a belek mozgékonysága
A legerősebb reakciók persze igazi pánikhelyzetekhez (fizikai veszély, baleset, támadás) köthetők, ám ezek tompított és állandósult formában ott vannak velünk akkor is, ha „csupán” arról van szó, hogy a munkanapjaink vannak tele rohanással, hajszoltsággal és idegeskedéssel.
Tipikus distressz-hatások: |
|
Bárki lehet veszélyeztetett
A stressz szinte mindenkit megbetegíthet, nemtől, kortól, beosztástól és anyagi helyzettől függetlenül. A harmincasokat, akik a karrierjük elején állnak, és nap mint nap bizonyítaniuk kell, miközben az anyagi biztonságot még nem érték el. A gyermekgondozásból visszatérőket, akik minden téren igyekeznek maximálisan teljesíteni. A negyveneseket, akik vezető beosztásban vagy saját vállalkozásukban hajtanak, miközben a család életében is szeretnének aktívan részt venni. Az elváltakat, akik próbálnak újrakezdeni. Az ötveneseket, akiket már nemcsak saját, de gyermekeik és szüleik sorsa is aggaszt.
A stresszorok legnagyobb csoportja a munkahelyhez köthető: megbetegíthet a rossz szervezeti kommunikáció, a túlzó- vagy zűrzavaros célok, emberekért való felelősségvállalás, az alacsony jövedelem, ha bizonytalan a munka, ha gond van a munkatársakkal vagy a főnökkel, ha nem jut elég energia a családra, ha kiszámíthatatlan a munkaidő. És persze az, ha monoton vagy értelmetlen a munka.
Mik az árulkodó jelek?
Nem mindig tudatosul, hogy elértük azt a szintet, amikor már képtelenek vagyunk megbirkózni a ránk nehezedő nyomással, de megvannak a lelki és fizikai jelei. A lelki tünetek között a szomorúság, az általános üresség érzése mellett ott az energiahiány, a csökkent teljesítőképesség, a belső nyugtalanság, a koncentrációzavarok, az önbizalomhiány, a társas programok elhagyása. Még egyértelműbbek a testi jelek: az állandó fáradékonyság, az étvágy- és testsúlyváltozás, a fej-, hátfájás, gyomorpanaszok és az alvászavar – ezek mind a stressz okozta megbetegedések lehetséges jelei.
Hogyan reagáljunk a stresszre?
„Nem a stressz öl meg, hanem az, ahogyan reagálsz rá”- írta le Selye. Ha a stresszt esetleg nem is befolyásolhatjuk, a negatív következményeit lehet tompítani. Persze ennek is megvannak a jó és rossz eszközei.
Magyarországon a leggyakoribb reakció, avagy levezető módszer az alkoholfogyasztás, amely rövid távon ugyan oldja a stresszt, de hosszú távon súlyosbítja a helyzetet. Ugyanez igaz a mértéktelen evésre: sok stresszes ember falásba fojtja az idegeskedést. A kávézás, a dohányzás szintén gyakori reakció – a serkentők nem engedik ellazulni, pihenni a testet-lelket, a cigaretta ráadásul sejtszinten károsít. A stresszkezelési módszerek között a legutolsó helyen szerepel a segítségkérés – a legtöbben maguk próbálnak megbirkózni a gondokkal, és nemhogy szakemberrel, de még barátokkal sem beszélik meg azokat.
A pillanatnyi nyugalmat adó, hosszú távon viszont a stressz hatásait akár megtöbbszöröző és súlyosbító, átmeneti megoldások helyett viszont egyre többen fordulnak az úgynevezett „csendes módszerek” felé is; számos relaxációs technika elérhető, lehet sportolni, jógázni, fürdőbe járni, vagy egyszerűen csak „befelé figyelni” néha. Ha valaki a jól megfogható eszközökben hisz, találhat természetes eredetű feszültségcsökkentő készítményeket is. A gyógynövényekből készült kivonatoknak több esetben klinikailag is igazolt a hatásosságuk. Ilyen gyógynövény például a hangulatjavító orbáncfű, amelyet korábban a lélek napsugaraként is emlegetettek.
Az orbáncfüvet a gyógyászatban lehangoltság, melankólikus szorongás, stresszhelyzetek, félelemérzés és alvászavarok esetén alkalmazzák. Az orbáncfű kivonatát tartalmazó készítményt tanácsos a patikában beszerezni, mivel ott biztosan ellenőrzött minőségű terméket kapunk, a gyógyszerésztől pedig szakszerű tanácsadásban is részesülhetünk.
Kíváncsi, hogy milyen a stressz-szintje? Töltse ki tesztünket!
A Remotiv extra enyhe depressziós tünetek – lehangolt lelkiállapot, hangulati labilitás, belső nyugtalanság, feszültség, stressz – és az ezekhez társuló alvási nehézségek kezelésére javasolt. Vény nélkül kapható, orbáncfűkivonat-tartalmú gyógyszer, ami képes javítani a hangulatot, fokozza a motivációt és mérsékli az enyhe depresszió további tüneteit.
Vény nélkül kapható, orbáncfűkivonat-tartalmú gyógyszer
www.remotiv.hu
Mutasd a posztjaidat - kiderül, hogy depressziós vagy-e!
Állandó feszültség, ami már-már természetesnek hat: így ismerjük fel a krónikus stressz jeleit
A stressz az életünk része, de mikor lesz belőle depresszió?
Az oldalon elhelyezett tartalom a Remotiv extra forgalmazója a Phytotec Hungária közreműködésével jött létre, amelynek előállításában és szerkesztésében a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.