Igen, az egészség nem teljesen „ingyenes”!

Mintegy a húszas éveink elejéig a legtöbben azt hisszük, örökké fogunk élni. Velünk egész egyszerűen nem történhet semmi baj, hiszen acélosak vagyunk és fiatalok. Aztán, ahogy telnek az évek, mindenkinél kicsit máskor, de mégis csak eljön az idő, hogy egyre nagyobb felelősséggel tekintünk önmagunkra. Egyszer csak bevillan, hogy testi-lelki jólétünkért mennyi mindent tudnánk mi magunk is tenni. Sőt, mi tehetjük a legtöbbet! Főleg, ha olyan panaszok ütik fel a fejüket, amelyek ugyan nem végzetesek, mégis változtatásra késztetik az embert.

Amikor egyre többször van diszkomfort érzésünk odalent, amikor ég, csíp és sajog, amikor riadtan bámulunk a vécépapírra, mert piros csíkot látunk rajta, akkor, de csakis akkor áll össze a puzzle. Hogy mit csináltunk rosszul, mit sportolhattunk volna, vagy hogy nem lefekvés előtt kéne a legtöbbet enni, és még sorolhatnánk.

Igen, a csapból is az folyik, hogy fontos a betegségek megelőzése, ami hiába hangzik közhelyesen, ennél nagyobb igazság aligha létezik. Az egészség nem jár automatikusan az élettel, és ha durván akarunk fogalmazni: nem adják ingyen! És itt most nem arra gondolunk, hogy drága sportruhákban, drága edzéseket kell venni, és csakis bioételeken szabad élni (még ha sokan épp ilyesmikre hivatkoznak, amikor halogatják az egészségtudatos életmódváltást!).

Valójában „csak” időt, energiát és akaraterőt kellene szánnunk testünk optimális működésének megőrzésére. Vajon milyen megelőzésre gondolunk az aranyér esetén? Nem világrengető dolgokra, mindössze apró trükkökre, amikre mindenki képes:

- A kis lépések taktikája: soha ne próbáljunk minden eddigi szokásunkon egyszerre változtatni, elég egyszerre csak egy reform, nehogy túl nagy falat legyen az életmódváltás. Fokozatosan alakítsunk például az étrendünkön, ha az nem eléggé egészséges. Körülbelül két hetente újítsunk rajta valamit: fehér cukor helyett használjunk cukorpótlót (drágább, de sokkal kevesebb szükséges belőle), fehér lisztes pékáruk helyett teljes kiőrlésűt, cukros üdítők helyett igyunk citromos vizet és zöld teát, zsíros pörköltek helyett együnk csirkét és halat zöldséggel, illetve fogyasszunk minél több rostos gyümölcsöt, valamint növeljük a folyadékbevitelt.

- A minimális mozgás elve: még ha utál is valaki sportolni, akkor is be kell illeszteni valamilyen aktivitást a heti rutinba. Például sétálhat tempósan hetente kétszer hazáig, vagy legalább az út egy szakaszán. Séta közben szoktak a legjobb ötletek megszületni, főleg, ha adunk erre esélyt magunknak azzal, hogy ez időre eltesszük a mobilunkat a táskánkba. Aki viszont valódi sportba kezdene, válasszon reálisan olyat, amit hosszútávon is végezne.  

- A rossz szokások leépítése: a dohányzás beszüntetését, vagy a napi 7-8 csésze kávé minimalizálását se egyik napról a másikra, inkább folyamatosan csökkentve végezzük. Nem kell semmit sem azonnal abbahagyni, elég kitűzni célként, hogy kevesebbet cigarettázunk vagy kevesebb koffeint, alkoholt fogyasztunk. És ha teljesen nem is zárjuk ki ezeket a szereket, akkor is, legalább a mértékre figyeljünk oda!

Ha már itt a baj

Akár figyeltünk a megelőzésre, akár nem, most kanyarodjunk vissza ahhoz a ponthoz, amikor érezzük, tudjuk: valami nincs rendben. Az első ijedség után először is tájékozódjunk, tudjunk meg minél többet az aranyérről.

Legrosszabb, az, ha úgy teszünk, mintha nem történt volna semmi, és homokba dugjuk a fejünket. Szerencsére sokan épp ekkor válnak egészségtudatosabbá, s gondolják végig, hogy min változtassanak. Természetesen sok függ attól is, mennyire súlyosak a panaszok.

Ha enyhébb tünetekről van szó, érdemes vény nélküli kenőcsökkel próbálkozni, esetleg rendszeresen gyógynövényes ülőfürdőt venni, és hialuronsavas készítményeket használni. Ám ha komolyabb vérzést tapasztalunk, azonnal keressünk fel proktológust, ne várjuk, hogy magától elmúljanak a panaszok!  

Érthető, ha az ilyen intim jellegű betegségüket sokan annyira szégyellik, hogy félnek szemtől-szemben az orvosuk elé tárni a problémát, aki ráadásul még lokálisan is meg akarja majd vizsgálni az érintett területet. Az aranyér ugyanis még mindig valamennyire tabutéma. A halogatás mégsem jó taktika, hiszen az aranyér korai stádiuma viszonylag egyszerűen gyógyítható! Ekkor érdemes változtatnunk a napi rutinon, valamint önvizsgálatot tartanunk:

- Egészségesen táplálkozom-e? Fontos a reggeli, a meleg ebéd és a lefekvés előtt 2 órával elfogyasztott vacsora, valamint az étkezések közötti gyümölcs, joghurt és egyéb egészséges, rostdús élelmiszerek, például zabkása fogyasztása. Érdemes a hús-zöldség arányát, a tészták mennyiségét és a heti alkoholmennyiséget is felülvizsgálni.

- Milyen sportba fogjak aranyeres panaszokkal, ami sikerélményt is ad? Ami nem terheli meg túlzottan a végbéltájékot és gátat: úszás, jóga, pilates, intimtorna, kerékpározás, enyhe kocogás. A heti 1 alkalmat fel lehet vinni egy idő után heti 2-3 alkalomra is, a lényeg, hogy okozzon sikerélményt, érzékeljük az eredményt, mert ez önbizalmat adhat a folytatáshoz.

- Lehet, hogy az intenzív edzés okozza a gondjaimat? Ha olyan sportot űzünk, ahol erőteljesen ütődik a felsőtest az alsóhoz, vagy hasprés, erőlködés miatt megfeszülnek és kitágulnak a vénák, ezek helyett inkább válasszunk kímélőbb mozgásformát. Ha pedig erős fizikai munka hatására alakult volna ki az aranyerünk, át kell gondolnunk, hogy tudnánk-e esetleg kevésbé káros munkára váltani.

- Stresszes-e az életem? A stressz káros az emésztésre, és ha állandó görcsben van a gyomor, az székrekedést okozhat. Csökkentsük a napi stresszt, növeljük az „én-időt”. Tanuljunk meg meditálni vagy relaxálni: mindkét módszer fantasztikus eredményekre képes az elménk által.

- Helyesek a székelési szokásaim? Hiába tanított meg édesanyánk kiskorunkban helyesen vécézni, bárki felvehet rossz szokásokat élete során. Nem árt tudni, hogy ha minden rendben történik, akkor szinte soha nem kell erőlködnünk a vécén, hanem megy minden „magától”, akár a karikacsapás. Ám ha ez mégsem lenne így, akkor új étrenddel, mozgással, esetleg székelés közben egy sámlira feltett lábbal is sokat javíthatunk a helyzetünkön.

- Mennyire vagyok motivált és kitartó? Az aranyeres tünetek okozta ijedség bizonyos szempontból még hasznos is lehet, hiszen ilyenkor végre motiváltakká tudunk válni, és a szunnyadó akaraterőt is megtalálhatjuk magunkban. A kitartás pedig kulcsfontosságú, elvégre az egészségünkről van szó!