Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Bár nem lehet kizárni, hogy a klímaváltozás miatt enyhébb telek után több lesz a kullancs, nem ez a fő probléma. Sokkal inkább az, hogy egyre szélesebb időintervallumban találkozhatunk a betegségeket terjesztő vérszívó parazitákkal, ráadásul újabb, további veszélyes kórokozókat is terjeszteni képes fajok jelennek meg.
Minden tavasszal visszatérő téma a kullancsok megjelenése. Az idei híradások az enyhe tél miatti nagyobb számukra hívták fel a figyelmet az utóbbi hetekben, pedig nem elsősorban a számuk az, amire figyelni érdemes. Hiszen nem egyszerű az összefüggés a kevésbé hideg telek, és a kullancsok mennyisége között, inkább arról van szó, hogy kitolódik a vegetációs időszak – mondja Földvári Gábor parazitológus, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Evolúciótudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, akivel az idén korábban indult kullancsszezon felvetette kérdésekről beszéltünk.
A kutató emlékeztetett, idén tavasszal jóval előrébb jár a természet, vagyis hamarabb feléledtek a növények – már április elején-közepén virágba borultak a májusi orgonák –, és velük a rágcsálók a kullancsok legjellemzőbb hordozói, de ősszel is tovább aktívak a paraziták.
Egyre hosszabb ideig tartó, esetenként gyakoribb előfordulásuk azonban nem egyformán jellemző az ország minden régiójára. A klíma átalakulásával például az Alföldön az itthon őshonos, leginkább elterjedt és a többség által is jól ismert közönséges kullancs számára jóval kedvezőtlenebb időjárás – meleg és száraz nyarak – lesz egyre inkább a jellemző. Errefelé tehát csökkenhet az őshonos kullancsfajok – Magyarországon 20-30 félét tartanak nyilván – előfordulása, ugyanakkor a megváltozó körülmények más fajok számára lehetnek megfelelőek.
Ezek közül már meg is jelentek páran az ország különböző területein. A kutatók 2021 óta követik a Hyalomma nemzetség eredendően Dél-Európában, Afrikában és Közép-Ázsiában honos fajainak hazai megjelenését. Ez a két faj, Hyalomma marginatum és a Hyalomma rufipes úgy tűnik, egyre inkább képes túlélni az északabbra fekvő területeken, ami aggodalomra ad okot. Nem feltétlenül azért, mert másfél-kétszer akkorák, mint a leginkább közismert hazai faj, vagy mert másként viselkednek ahhoz képest, mint amit megszoktunk. Tehát nem egy-egy fűszál, cserje hajtásainak végén várnak szélesre tárt, finom szőrökkel fedett, szaglószervként is szolgáló mellső lábaikkal, az arra járó melegvérű rövidnadrágos kirándulókra (vagy az otthon kertészkedőkre) mint a közönséges kullancs. A Hyalomma-k ehelyett aktívan keresik és üldözik zsákmányukat: meglepően gyorsan, a futóbogarakhoz hasonló sebességgel kapkodják jellegzetes, gyűrűsen csíkos lábaikat akár 8-10 méteren keresztül is, hogy elcsíphessék a friss vérrel kecsegtető gazdatestet.
Ennél sokkal aggasztóbb, hogy képesek hordozni egy súlyos betegség, a krími-kongói vérzéses láz kórokozóját. Ezt a fej-, gyomor- és hátfájdalommal, vérzéses tünetekkel jelentkező betegséget, ami ellen még nem létezik védőoltás, majdnem minden harmadik fertőzött nem éli túl. Igaz, a vírus szerencsére nem túl könnyen terjed: emberről emberre csak testnedvekkel, és az őket jellemzően ide behurcoló vándormadarak sem fenntartói a vírusnak, így ha fertőzött kullancs is akaszkodik rájuk, ők maguk nem fogják továbbvinni a kórokozót. Nem így a szarvasmarha. Az új fajok észlelése is állattartó telepek közelében történt: szarvasmarhákon, lovakon, illetve egy esetben kutyán találták meg őket.
Nem véletlen tehát, hogy a kutatók különös figyelemmel kísérik őket immár negyedik éve, civileket is bevonva a kutatásba, a Kullancsfigyelő honlap segítségével.
Ezeket a helyben nem őshonos kullancsfajokat jellemzően vándormadarak hurcolják be a Kárpát-medencébe immár évezredek óta, de – eddig legalábbis – nem voltak számukra kedvezőek a körülmények. Ez az ami változóban van, és azzal, hogy az eredeti élőhelyükhöz hasonlóvá válnak a környezeti tényezők, oda vezethet, hogy immár nemcsak lepottyannak a vándormadarakról nimfaként, és elpusztulnak, hanem képesek lesznek felnőtt kullanccsá alakulva túlélni akár a telet is, új gazdát keresni, megcsapolni a vérét, szaporodni, és helyi populációt kialakítani. Erre utalhat, ha kora tavasszal, még a vándormadarak érkezése körül találnak belőlük felnőtt példányt.
Erről azonban egyelőre nem beszélhetünk, legalábbis a kutatók még nem találták jeleit, ahogy a konkrét vírust sem mutattak ki az egyelőre kis számban itthon megtalált példányokban – az elmúlt három évben 14 egyed jutott el a kutatóintézet laborjába, idén eddig pedig még egy sem. Az Egészségbiztonság Nemzeti Laboratórium részeként a Kullancsfigyelő program elsősorban megelőzési célt szolgál, azaz fő feladata, hogy felfigyelhessünk időben a Hyalomma kullancsokkal érkező esetleges veszélyekre – mondta a kutató.
Az mindenesetre elgondolkodtató Földvári Gábor szerint, hogy korábbi vizsgálatok
a hazai rágcsálókban és kérődzőkben már kimutatták a vírus ellenanyagát, sőt egészséges véradók vérében is vizsgálták, és találtak néhány ellenanyag-pozitív embert,
akik feltehetően tünetmentesen vagy enyhébb tünetekkel eshettek át a betegségen. Bár lehet “radaron nem látható behurcolt eset” is, de nem kizárható, hogy itthon kapták el. Annak is van esélye, hogy előzőleg olyan helyen jártak, ahol őshonosak a vírust terjesztők paraziták.
Ilyenek pedig egészen közel is vannak: például Észak-Macedónia – ahol tudnak is olyan halálesetről, amit a fertőzött kullancs csípése nyomán kialakult krími-kongói vérzéses láz okozott –, és általában a Balkán, Görögország, vagy épp Törökország és Spanyolország.
Fontos figyelnünk az új fajokra, tudjuk, hogy néznek ki, jelentsük fotón a kullancsfigyelőn, vagy küldjük is be egy fiolában, simítózáras tasakban (bár gyors, azért a csípéshez neki is meg kell találni a megfelelő bőrfelületet, szóval bőven van időnk potrohon csípni, ha észleljük), mégis jóval nagyobb esélye van annak, hogy a jól ismert hazai fajokkal találkozunk. Akár a természetet járva, vagy akár ha csak a kertben teszünk-veszünk, és ezek is hordozhatják súlyos betegségek kórokozóit, leggyakrabban a vírusos agyhártya/agyvelőgyulladás, vagy a Lyme-kórét – becslések szerint évi több ezer eset is előfordulhat.
Ezekre a jól ismert kullancsfajokra pedig leginkább a sűrű aljnövényzetű lombhullató erdőkben – nem a letaposott turistaúton, hanem a térdig, derékig érő növényzetben gázolva –, saját kertünk növényzettel erősebben benőtt részén, esetleg az avarkupacban, vagy éppen a városi parkok sűrű bozótosaiban – ahova például egy labda után szaladunk be – számíthatunk. Ilyen helyen célszerű zárt ruházatot viselni, zokniba tűrve a nadrágot, deréknál betűrni az inget. Védekezhetünk ellenük különböző riasztószerekkel, de a legfontosabb, ha kullancsvizitet tartunk egy-egy szabadban töltött alkalom során akár többször is: átvizsgáljuk ruhánkat, bőrfelületeinket, különös figyelmet fordítva a lágyabb, a kullancs számára csábítóbb részekre.
Simon Anita: A hulladék értékes tud lenni, érdemes ezt kihasználni
Új mentalitásra van szükség a hazai hulladékgazdálkodási piacon, amelyet alaposan megrostál majd az elkövetkező egy-két év, véli az Alteo szakértője. Vélemény.
„Nem hívtak el a castingra, úgyhogy azt mondtam, nem lesz műtét”
Hogy Major Erik generációja egyik legjobb színésze, az is jelzi, hogy háromszor is jelölték a legígéretesebb pályakezdő díjára, és idén meg is nyerte a Színházi Kritikusok Céhe elismerését. A Radnóti Színház színészével bűnöző édesapja örökségéről, szeretetlenségről és arról is beszélgettünk, miért érezte úgy, visszaadhatja élete egyik legfontosabb főszerepét.
