Az EU-ban a tagállamoknak a hulladék keretirányelvben szereplő hulladékhierarchia szerint kellene a szabályozásukat alakítaniuk, vagyis a hulladékmegelőzésre és az újrahasználatra (vagy újrahasználatra történő előkészítésre) kellene fókuszálniuk, ezeket priorizálniuk, támogatniuk és ösztönözniük, ezt követi az újrafeldolgozás, vagyis az újrahasznosítás. A hulladékhierarchia gyakorlati alkalmazására az EU tagországaiban számos jó példa valósult meg - ezek további elterjedése várható az elkövetkező években, évtizedekben – mondta el a hvg.hu-nak Szabó György, a Humusz Szövetség nulla hulladék programjának vezetője.

Rossz hír viszont, hogy a hierarchia legalján található energetikai hasznosítás (égetés), energetikai hasznosítás nélküli égetés, illetve a lerakás is megmaradnak. Utóbbi, vagyis a hulladéklerakás a következő évtizedben valószínűleg egyre kevésbé lesz jellemző, mivel a szakértő szerint

2035-re az uniós tagállamokban a települési hulladék maximum 10%-a rakható le.

A cél elérése érdekében azonban a tagállamok a hulladékégetésre térhetnek át – teszi hozzá Szabó György, hiszen a szabályozás nincs figyelemmel az arányszám vizsgálatánál arra, hogy az adott tagállam például mennyire tudta lecsökkenteni a keletkező hulladék mennyiségét. Azaz, nem számít az, hogy az adott országban mekkora mennyiségű hulladék keletkezett, csupán az, hogy a 10%-ot eléri-e.

A másik nem előremutató hulladékfeldolgozási módszer, az energetikai hasznosítás esetében számos tanulmány bizonyította már eddig is, hogy ez nem csupán egy horribilis költségekkel járó hulladékkezelési módszer, amelynek megtérülése erősen kérdőjeles, de egyszerre környezet- és egészségkárosító is – emelte ki a szakértő. Hazánkban a júliusban indult 35 éves koncessziós rendszer keretében a koncesszor által vállaltan legalább még egy, de az előzetes elképzelések szerint akár hosszú távon több további hulladékhasznosító mű is épülne, ami Szabó György szerint mind környezetvédelmi, mind egészségügyi szempontból káros, ráadásul nem jelent megoldást a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségre sem. „Egy ilyen, a körforgásos gazdaság elveivel határozottan szembemenő hulladékkezelési megoldás helyett számos alternatíva létezik, amelyek a hulladék keletkezésének megelőzésére, a megfelelő szelektálására és a minél nagyobb arányú, anyagában történő hasznosításra fókuszálnak.”

Azt persze Szabó György szerint is naivitás lenne várni, hogy 15 éven belül teljesen megszűnjön az égetés és a lerakás, mint hulladékgazdálkodási metódusok, az azonban már egyáltalán nem reménytelen, hogy ezek aránya jelentősen csökkenjen - ehhez pedig a vegyes hulladékok égetését és lerakását megelőzően történő válogatási (Mixed waste sorting, MWS) rendszerek alkalmazása járulhat hozzá. „Az ilyen válogatási rendszerek bevezetése hatékony módszer annak biztosítására, hogy az energiaigényes anyagok ne vesszenek el a hulladéklerakókban és az energetikai hasznosításban, hanem újrahasznosíthatók legyenek, csökkentve ezáltal az új anyagok iránti növekvő igényt.”

Emellett Szabó György arra számít, hogy a házhoz menő gyűjtést kiterjesztik széles körben. „Ma már egyértelmű, hogy a legjobb eredményeket azok a begyűjtési modellek hozzák, amelyek a háztartások és a vállalkozások küszöbén többféle, elkülönített hulladékáram begyűjtésével működnek.” A szelektív gyűjtést az Európai Unió jogszabályai elő is írják, ez magában foglalja a papír/karton, a műanyag/fém/italos edények, az üveg és a fáradt olajok elkülönített gyűjtését – az utóbbi kettőt működési okokból gyakran utcai konténerekben vagy speciális gyűjtőpontokon gyűjtik, nem pedig a háztartásokban. 2024-től továbbá kötelező lesz a szerves (bio)hulladékok elkülönített gyűjtése, 2025-től pedig a textíliákat és a veszélyes hulladékokat is külön kell majd gyűjteni. A biohulladékok esetében a helyi, decentralizált komposztálás ösztönzése mellett az ipari komposztálás és a biogázüzemekben való feldolgozás elterjedésére lehet számítani.

A szakértő arra is számít, hogy úgynevezett Pay-As-You-Throw (PAYT) modellek terjednek majd el, amelyek minden szereplő számára kedvezőek:

a hulladékköltségeket minden háztartás számára a keletkező hulladék mennyiségével - különösen a hulladéklerakókban vagy hulladékégetőkben ártalmatlanítandó maradékhulladék mennyiségével - arányosan egyénre szabják, így ösztönözve a hulladékcsökkentést.

A betétdíjas rendszereket is kiterjesztik a következő években. „Mind az italcsomagolások esetében, mind az egyéb csomagolások esetében rendkívüli módon hozzájárul a csomagolás mennyiségének csökkenéséhez (az újratölthető, újrahasználható csomagolások esetében), mind a tisztább hulladékáramok összegyűjtéséhez, ezáltal a hatékonyabb újrafeldolgozáshoz (az egyutas, egyszer használatos csomagolások esetében)."

Mindezen jó gyakorlatok ellenére Szabó György szerint nem az új technológiáké, hanem sokkal inkább a megosztásé, az újrahasználaté a jövő. "Nem fókuszálhatunk csupán a hulladékok kezelésére - a hulladékká váló termékek, csomagolások teljes életciklusát kell szem előtt tartanunk. Reményeink szerint így tesz majd az egyik legproblémásabb anyagtípus, a műanyag esetében például a Globális Műanyagegyezmény (Global Plastic Treaty) is." A szakértő azt várja, hogy az elkövetkező években, évtizedekben hazánkban és Európa-szerte is egyre jobban elterjedjenek a zero waste megoldások, például az adományozás, az ökodizájn (azaz az ökologikusabb terméktervezés - úgymint tartósság, javíthatóság), az egyszer használatos csomagolások helyett az újrahasználati rendszerek vagy például a javítás, szervizelés támogatása.