Kevés szó esik a zöld- és klímapolitikáról a kampányban az április 3-ra kiírt országgyűlési választások előtt, és az is leginkább a rezsicsökkentés és hatósági árak görbe tükrén keresztül. Pedig, mint arra szakértők figyelmeztetnek, a következő négyéves ciklus kulcsfontosságú lesz abban, hogy miként tudjuk megalapozni a klímaváltozás elleni küzdelem jegyében vállalt kibocsátás-csökkentési célokat. Tehát fontos lenne, ha a választók vasárnap tudnák, hogy milyen klímavédelemre számíthatnak attól, akire leadják a voksukat. Ráadásul, mint azt egy közelmúltbeli felmérés jelezte, komoly potenciál rejlik a hiteles klímapolitikai üzenetekben a bizonytalanok körében.

A többség figyelmét persze Oroszország Ukrajna ellen indított háborúja foglalja le, ami a kampányban is jelentős szerepet kap, pedig a klímaváltozás is legalább annyira a kertek alatt oson, mint az orosz páncélosok Kijev határában. Annyira, hogy mind gyakrabban hangzik el a figyelmeztetés, hogy egyre szűkebb az időkeret, ami a rendelkezésünkre áll a klímaváltozás súlyos hatásainak elkerülésére, és – mint arra az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete is jelezte legfrissebb jelentésében – sokkal-sokkal többe fog kerülni később, ha most nem cselekszünk, mint amennyit arra kellene költenünk minél gyorsabban, hogy mérsékeljük a klímaváltozás ütemét, és alkalmazkodjunk az így is elkerülhetetlen változásokhoz.

IPCC: 6000 éve lakott területek válhatnak élhetetlenné a klímaváltozás miatt

Az emberiség fele már most veszélyzónában él, fel kell gyorsítani a klímaharcot – figyelmeztet az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete friss jelentésében, amiben a klímaváltozás emberi társadalmakra és természetes ökoszisztémákra gyakorolt hatásait elemzik.

A kormánypárti és ellenzéki hozzáállást jól jellemzi, hogy ki hogyan viszonyul a Greenpeace által indított Klímaválasztás 2022 kampányhoz, amelyben egy hétpontos zöld nyilatkozat aláírására kérték a jelölteket. A 106 választókörzet ellenzéki indulói közül 77-en – köztük Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt írta alá a nyilatkozatot (sokhoz még nem értek el az aktivisták), a fideszes indulók közül egyik sem.

A két politikai tábornál nem csak ebben mutatkozik éles különbség. Az ellenzéki összefogás választási programjában több fejezetben is kitér a klíma- és környezetvédelemre, a kormánypárt(ok) részéről – amelyek nem is mutattak be választási programot – többnyire csak a rezsicsökkentés és az energiabiztonság fontosságát és megőrzését mantrázzák, illetve az eddigi kormánypolitika helyességét ismételgetik a politikai szereplők.

Klímapolitika ambícióktól mentesen

A kormány a klímaharc jegyében 2015-ben tető alá hozott Párizsi Megállapodás nyomán 2020-ban foglalta törvénybe a klímacélokat, így vállalta, hogy Magyarország a szén-dioxid-kibocsátását 2030-ig az 1990-es szint 40 százalékára csökkenti, a megújuló energiaforrások részarányát pedig legalább 21 százalékra növeli. A törvényben azonban ettől részletesebb konkrétum nem szerepel, és a téma hazai szakértői, többek között a Green Policy Center, rendre arra figyelmeztetnek, hogy nem látszik, pontosan milyen intézkedésekkel érnék el a kitűzött célt, és hogy a 2030-ig kitűzött célok elégtelenek ahhoz, hogy biztosan teljesüljön a 2050-ig vállalt karbonsemlegesség.

Pixabay / Pixource

A kormányzat azonban nem izgul emiatt, tagjainak nyilatkozatai alapján a káros gázok kibocsátását tekintve is minden a legnagyobb rendben megy. Varga Judit igazságügyi miniszter március elején arról beszélt például, hogy 2020-ra 1990-hez képest 33 százalékos csökkenéssel túl is teljesítettük a célt, Palkovics László, innovációs és technológiai miniszter pedig ugyanekkor azt mondta az MTI híradása szerint, hogy az Országgyűlés fenntartható fejlődési bizottsága sem nagyon vitatkozik az adatokon, „mert nem nagyon van min”.

Azt sem ő, sem mások nem reklámozzák – pedig a Nemzeti Tiszta Fejlődési Stratégia is részletezi –, hogy a csökkenés jelentős része az 1990-es évek elején (amikor felszámolták a veszteségesen működő szocialista nagyipart), majd a 2005–2013 közötti időszakban (elsősorban a 2008-as gazdasági világválság hatására) történt. Ha most még csak 2013-at írnánk, még büszkébben hirdethetné a kormány az akkor már egyszer elért 38,5 százalékos csökkenést. Csakhogy azóta ismét emelkedőben van a kibocsátás. Az Eurostat legutóbbi, 2019-es adatai azt mutatják, hogy akkor nem is érte el a 33 százalékot ez az érték, abban az évben az 1990-es szint 68,5 százalékán állt az üvegházhatású gázok kibocsátásának mértéke.

A kormányzat azért dől mégis hátra nyugodtan, mert még 2030 előtt le fogják állítani a Mátrai Erőművet, amely önmagában a kibocsátás 6,5 százalékát adja, vagyis szinte csak ezzel teljesülhet a kitűzött cél. Ezt viszont túl gyenge vállalásnak értékelte tavalyi elemzésében az Egyensúly Intézet is, amely figyelmeztetett, hogy így a 2030 utáni időszakban aránytalanul nagy mértékben – éves szinten 5 százalékkal – kellene csökkenteni a kibocsátást, hogy 2050-ig megvalósuljon a karbonsemlegesség.

A tanulmányban 2030-ig ajánlott 60 százalékos kibocsátás-csökkentés ugyanakkor visszaköszön az ellenzéki programban. Ennek további ígéretei alapján a kibocsátás-csökkentést elsősorban az épületek mélyfelújításával, energiafelhasználásuk csökkentésével, a megújuló energiatermelés nagyobb ütemű fejlesztésével – 35 százalékosra növelve részarányukat, visszavezetve a szélenergiát –, illetve a közlekedési szektor átalakításával (több tömegközlekedés, vasúti árufuvarozás elősegítése, 15 perces városok) igyekeznek elérni, de mélyebb részletekbe nem mennek.

De hát sorra épülnek a napelemparkok!

A kormány legalábbis kommunikációs szinten nagy hangsúlyt helyez a megújuló energiatermelésre, ám hiába létesül jelentős mennyiségű napelemes energiatermelő kapacitás – a Mavir legfrissebb adatai szerint összesen (erőművi és háztartási napelemek együtt) több mint 2950 megawatt áll rendelkezésre, az összes beépített energiatermelő kapacitás közel 18 százaléka –, ami idén március elején a paksi blokkoknál is több áramot termelt, mégsem minden fenékig tejfel. Egy közelmúltban nyilvánosságra hozott, a megújuló források felhasználásának európai államokban fennálló akadályait számba vevő vizsgálatban ugyanis egész Európában Magyarországon találták a legtöbb, a megújulók terjedését akadályozó tényezőt.

Egész Európában bukdácsol, de a legjobban Magyarországon gáncsolják a megújulók gyors terjedését

Lehangoló képet rajzol Európáról az első olyan nagyszabású jelentés, amelyben a megújuló energiaforrások elterjedését akadályozó tényezőket vizsgálták meg az uniós tagállamokban. A készítők szerint hiába áll az EU teljes mellszélességgel a megújulók mellett, ha a tagállamok szabályozása számos területen akadályt jelent a gyors terjedés előtt. Magyarország összességében és egyes kulcsterületeken is a legrosszabb helyen áll.

A jelentésben azzal indokolják a rossz értékelést, hogy Magyarország túlzott hangsúlyt helyez a nukleáris energiára, aminek aláveti a megújulókat, és hogy gyakorlatilag be van tiltva a szélenergia hasznosítása, ami példátlan egész Európában. A szélenergia-potenciál – amiben nem is állunk igazán rosszul – kihasználása mellett szól többek között, hogy javítja az energiafüggetlenséget és az ellátásbiztonságot, (ha nem süt a nap, attól még fújhat a szél és viszont, vagyis jól kiegészíthetik egymást).

A kormány azonban egyáltalán nem számol a szélenergiával, az ellenzéki programban viszont szerepel a szélerőművek telepítésének engedélyezése.

Zátonyra fut a paksi bővítés?

A kormány, mint ahogy a fentebb idézett megújulós jelentés is utal rá, komoly szerepet szán a nukleáris energiának – amit idén február óta bizonyos feltételekkel zöld beruházásnak ismer el az EU a kibocsátás-csökkentésben. Úgy is kitartanak mellette, hogy Oroszország Ukrajna ellen indított háborúja után komoly kétségek merültek fel a projekt megvalósíthatóságával kapcsolatban. Az immár több mint egy hónapja zajló harcok nyomán hozott nemzetközi és európai uniós szankciók – melyeket kivétel nélkül támogatott az Orbán-kormány is –, egyelőre úgy tűnik, keresztbe tesznek a paksi bővítésnek. Illetve az is kérdés, hogy a projektben résztvevő nyugati cégek, mint a GE, mennyire lennének hajlandóak orosz cégekkel egyáltalán együttműködni.

Paks II. Zrt.

Az újabb paksi blokkok megépítéséért korábban kormánybiztosként majd államtitkárként felelős Aszódi Attila nem akart jóslatokba bocsátkozni a projekt esetleges meghiúsulásáról: „Még nem dőlt el hogy ez mennyire végérvényes” – mondta a Válasz Online-nak adott interjújában, elismerve, hogy a háború kedvezőtlenül hat a projektre, de szerinte Paks II. még „nem döglött projekt”, és a bővítésre Magyarországnak szüksége van „ellátásbiztonsági, klímavédelmi, gazdasági és energiastratégiai okokból is” . A 24.hu viszont ugyanaznap már arról írt, hogy úgy tudják, a Roszatom szerint is ellehetetlenült a bővítés, igaz, a cég ezt hivatalosan cáfolta, szerintük lehetséges elkerülni a beruházást finanszírozó Vnyesekonombankot (VEB) érintő uniós szankciókat, hiszen a bank úgyis Oroszország területén rendezi majd a számlákat.

A kormány mindenesetre kitart amellett, hogy a háború nem lesz hatással a paksi beruházásra. Szijjártó Péter külügyminiszter a Teol.hu-nak a minap egyenesen azt mondta, hogy az atomenergia-mentességet élvez a szankciók alól, Orbán Viktor miniszterelnök vasárnap pedig úgy fogalmazott az M1-nek adott rendkívüli interjúban, hogy Paks II.-t és az energia kérdését ki kell hagyni a szankciós kérdésekből.

A kérdés valójában még nyitott: az EU vezetőinek múlt heti csúcstalálkozóján abban egyeztek meg, hogy Európa a lehető leggyorsabban felszámolja az orosz gáz- és olajfüggőséget, de a nukleáris energiával kapcsolatos orosz részvételű futó projektekre sem pozitív sem negatív értelemben nem tértek ki a csúcstalálkozó végén elfogadott dokumentumban.

Véget ért az EU-csúcs: az oroszt kiváltó közös energiabeszerzés mellett döntöttek

Kivételesen hosszúra nyúlt az Európai Unió állam- és kormányfőinek csúcstalálkozója. Csütörtökön csak az orosz-ukrán háborúval foglalkoztak, míg a pénteki nap nagy részében, egészen az esti órákig a megugró energiaárakról volt szó.p>

Az ellenzék részéről, jóllehet programjukban még az oroszokkal a paksi bővítés kivitelezésére kötött szerződés alapos felülvizsgálata szerepel, a háború kitörése óta radikálisabb lépéseket szorgalmaznak. Márki-Zay Péter kormányfőjelölt februárban a beruházás felfüggesztését követelte, szövetségesei pedig újabban már ennek a szerződésnek felmondását is felvetik. Így tett például a klímapolitikai programot jegyző Szél Bernadett a 444-nek adott interjújában.

Kibocsátás-csökkentés az otthonainkban

A klímaharcban komoly csatatér az épületszektor, amely az összes károsgáz-kibocsátás harmadáért felel. Ebben nem jeleskedik igazán a kormány. Az egyetlen jelenleg ezt célzó program, a 200 milliárd forintos lakossági napelemes pályázat, aminek azonban a hatása vitatott. A napelemes rendszerre, illetve napelemes rendszerrel kombinált hőszivattyús fűtéskorszerűsítésre százszázalékos állami támogatást kínáló programban vannak arra utaló jelek is, hogy a kibocsátás-csökkentés mellett más (kampány)célokat is szolgál. Az mindenesetre árulkodó, hogy pár hete a pályázat korábban többször is – nem mindig kedvezően – módosított feltételeit pont a kampányidőszakban alakították át úgy, hogy minden arra jogosult pályázó megkaphassa a támogatást.

Úgy nyerhet minden jogosult pályázó ingyen napelemet, hogy nem emelik a keretet - hol a trükk?

Az ingyen napelemes program minden jogosult pályázója megkapja a támogatást - derült ki az Innovációs és Technológiai Minisztérium keddi közleményéből. A bejelentés alapján 10 ezerrel több pályázatot fognak tudni támogatni úgy, hogy közben a program teljes keretösszege maradt a régi. Megkérdeztük, ezt hogy lehet megcsinálni.

A Magyar Energiahatékonysági Intézet (MEHI) már korábban jelezte, hogy energiahatékonysági beruházások nélkül a napelemekkel megtámogatott fűtéskorszerűsítés több szempontból is csapdahelyzetet eredményezhet – végül akár magasabb is lehet a rezsiszámla az átalakuló elszámolás miatt –, ahogy a kibocsátás-csökkentéshez sem járul hozzá igazán hatékonyan.

Ami hatékony lenne, az a rendkívül rossz állapotú hazai lakásállomány energetikai felújítása lenne. A MEHI tavalyi becslése szerint a kitűzött kibocsátási célok eléréséhez évente körülbelül 100–130 ezer lakásnak kellene jelentős energetikai (mély)felújításon átesnie, de ezt nem célozza átfogó kormányzati program. A kormányzat még az új épületekre vonatkozó szigorúbb uniós előírások bevezetését is már több mint egy éve halogatja.

Egy év késéssel mutatták be tavaly az épületfelújítási stratégiát is, amely az előfeltétele volt azoknak az uniós kifizetéseknek, amelyekből 2021–27 között lehet majd olyan uniós forrásokhoz jutni, amelyek révén jelentősen lehetne javítani a lakóépületek energiahatékonyságán. A stratégia bemutatásakor a Habitat for Humanity energiaszegénység-szakértője többek között arra figyelmeztetett, hogy kihagyták belőle a vályogházakat, és velük együtt az azokban élő több mint egymillió embert.

Túry Gergely

Az ellenzéki tervekben komplex épületenergetikai mélyfelújítási programról esik szó, amivel 15 százalékkal kívánják csökkenteni az energiafelhasználást. Évi 100 ezer lakás korszerűsítését segítenék, akár önrész nélkül is.

A zöld átállás, és költségei

A kormány a rezsicsökkentés jegyében folyamatosan azt hangoztatja, hogy nem szabad az emberekkel megfizettetni a zöld átállás költségeit. Orbán Viktor tavaly még a gazdasági évnyitón Brüsszel legnagyobb szövetségesének ígérkezett a zöld átállásban, ősszel viszont már harcot hirdetett az ellen, hogy a klímavédelem érdekében emelkedjen az energiaár, leginkább a rezsicsökkentés – egyébként vitatott – eredményeit féltve. A háborús helyzet ezen annyit változtatott, hogy a miniszterelnök újabban a nemzetközi szankciók ellenében védi a rezsicsökkentést, jóllehet azokat eddig kormánya rendre megszavazta.

Márki-Zay Péter ellenzéki kormányfőjelölt még az előválasztást megelőzően a hvg.hu-n lezajlott ellenzéki miniszterelnök-jelölti klímapolitikai vita során nevezte a rezsicsökkentést felelőtlen lépésnek, amit könnyű bevezetni, de nehéz megszüntetni, és ami azokon segít jobban, akik nincsenek rászorulva. Később a heves kormányzati támadások után úgy finomított álláspontján, hogy „igazi rezsicsökkentésről” kezdett beszélni, amit az épületkorszerűsítés révén elérhető kevesebb energiafelhasználás eredményez, a mostani kormány rezsicsökkentésének igazságtalanságát a fideszes milliárdosok medencefűtésével illusztrálva.

Abban azonban egyetértenek a szakértők, hogy a zöld átállás költségeit mindenképpen az emberek fogják megfizetni. Bár azt még nem tudjuk, hogy ennek mértéke pontosan mekkora lesz, csak azt, hogy minél később lépünk, annál többe kerül majd. Arra viszont lehet ráhatásunk, hogy miként osszuk el a terheket a társadalmi csoportok között.

A sokat szennyezők, a sokat fogyasztók vagy a gazdagok fizessék a klímapolitika költségeit?

Mindenképpen az emberek fogják megfizetni a zöld átállás költségét, amiről egyelőre nem is tudjuk biztosan, mekkora lesz - derült ki egy szerdai vitaesten. Eldönthetjük, hogy a társadalom melyik csoportja milyen mértékben járuljon ehhez hozzá, az viszont biztos, hogy az államnak nem kellene dotálnia a jacuzzik fűtését, és költhetné klímatudatosabban az adófizetők pénzét.

A kampányban alig esett szó a közlekedés kibocsátásának csökkentéséről, jóllehet a közlekedési szektorból származik a hazai szén-dioxid kibocsátás ötöde. A kormány részéről jelenleg ezzel kapcsolatban futó programok, mint a Zöld Busz Program, amelynek átadásain előszeretettel mutatkoznak az illetékes kormányzati politikusok, az elektromos autók és kerékpárok vásárlásának állami támogatása a Green Policy Center szerint nem mutatható ki a kibocsátási trendeken, és nem látni olyan programot sem, amely ezt nagyban célozná.

Az ellenzék erre a problémára a megosztott közlekedési módok kényelmesebbé tételével, a közösségi közlekedés, a mikromobilitás, a kerékpározás fejlesztésével feltételeinek javításával, a 15 perces városokkal – ahol minden szolgáltatás elérhető 15 perc gyaloglással –, illetve környezetbarátabb technológiára váltással igyekszik válaszokat adni a programban, ennél mélyebb részletekbe azonban nem mennek.

A mezőgazdaságban rejlő klímavédelmi potenciálról sem esett sok szó. Az ellenzék januári klímapolitikai kerekasztal-beszélgetésén ugyan felvetődött a műtrágyák és a vegyszerek használatának csökkentése, a biodiverzitás szempontjait jobban érvényesítő ökológiai gazdálkodás nagyobb térhez juttatása, de az orosz–ukrán háború, amely a világ legfontosabb mezőgazdasági termőhelyeiként számon tartott területeken zajlik, úgy tűnik, ezt zárójelbe tette.

Fazekas István

Annyira, hogy már uniós szinten is felvetődött az iparágra vonatkozó szigorúbb zöld előírások felülvizsgálatának ötlete, amelyet Nagy István, a magyar kormány agrárminisztere is szorgalmazott az uniós tagállamok mezőgazdasági és halászattal foglalkozó minisztereinek múlt hét eleji tanácskozásán. „Újra kell gondolni, és a kialakult helyzethez kell igazítani a környezet- és klímavédelmi ambíciókat” – mondta az MTI tudósítása szerint.

Attól azonban, hogy a zöld témákat háttérbe szorította, a célkitűzéseket pedig több esetben idézőjelbe tette a háború, a klímaváltozás hatásai még velünk maradnak. Itt nem csak arról van szó, hogy az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete szerint kedvezőtlen klímaforgatókönyv esetén a század végére a magyarországi kukoricatermelés akár az ötödére is visszaeshet, vagy hogy a távoli Dél-Kínai-tenger szintje már 15 centiméterrel magasabb, mint 1900-ban, de arról is, hogy tavaly májustól most hétfőig 2,5 havi csapadékhiány alakult ki Magyarországon, és az idei március a sokéves átlaghoz képest 93 százalékkal volt szárazabb. Emiatt egyre több területen kell készültséget elrendelni, és árulkodó az is, hogy a vízügy már nem csak árvízvédelem esetén alkalmazza a védelmi fokozatokat, hanem mint hétfői közleményükben olvasható: immár a vízhiány elleni védekezésben készültségi fokozatokról beszélnek,

Mivel az elmúlt öt évben a korábbi árvizekkel ellentétben a vízhiány lett a jellemző hazánkra.