Egy haszonállatok kezelésére használt, diklofenák hatóanyagú gyulladáscsökkentő gyógyszer okozta a halálát egy keselyűnek Spanyolországban. A természetvédők szerint az eset csupán a jéghegy csúcsa lehet és a szer kiirthatja Európa keselyűinek jelentős részét.

India, Pakisztán, Nepál és Banglades már korábban betiltotta a diklofenák használatát az állatgyógyászatban, miután a szerrel kezelt haszonállatok tetemeiből táplálkozó keselyűk elhullottak. A szakemberek szerint több tízmillió keselyű pusztulhatott el ilyen módon és egyes fajok populációi 99,9 százalékkal lecsökkentek Ázsia déli részén – írta a The Guardian online kiadása.

Mindezek ellenére Spanyolországban és Európa más országaiban is engedélyezték a diklofenákot, mivel a gazdák, a gyógyszergyárak és a szabályozó szervek azzal érveltek, hogy Európában másképpen kezelik a szarvasmarhatetemeket, mint Indiában, ami azt jelenti, hogy a keselyűk nem tudnak hozzáférni a szerrel kezelt állatok tetemeihez.

Erről az állításról most beigazolódott, hogy nem igaz. Egy fiatal barátkeselyű esetében megerősítették, hogy diklofenák okozta mérgezés miatt pusztult el a spanyolországi Boumort Nemzeti Vadászterületen

 – mondta John Mallord, a Royal Society for the Protection of Birds nevű brit madárvédő szervezet munkatársa.

A szakember szerint egyetlen marhatetemből számos keselyű lakmározhat, és ha az elhullott állatot diklofenákkal kezelték, akkor az összes madár elpusztul mindössze egy „étkezés” miatt. „Ez valószínűleg így megy egy ideje, nem egy keselyű halálát okozva” – jegyezte meg Mallord.

Egy közelmúltbeli kutatás szerint a diklofenák nem csupán a keselyűkre veszélyes, hanem az Aquila nembe tartozó sasokra, köztük a szirti sasokra és az ibériai sasokra, amelyekből ma már mindössze 300 pár él.

Dél-Ázsiában a hosszúcsőrű, a keskenycsőrű és a bengál keselyű populációi sínylették meg legjobban a diklofenák használatának bevezetését a 20. század végén. A bengál keselyűk száma a korábban becsült több millióról 2016-ban nagyjából 10 ezerre csökkent.

A keselyűk számának drámai fogyatkozása súlyos ökológiai következményekkel járt. Indiában, Nepálban és Bangladesben az elpusztult szarvasmarhák tetemei a szabad ég alatt rohadnak, mivel a keselyűk nem falják fel a csontokról a húst. Egészségügyi szakértők szerint a kialakult ökológiai rést a vadon élő kutyák töltötték ki, így a veszettség kockázata is növekedett. A varjak populációi is megnőttek, ami fokozta a fertőzések átterjedésének kockázatát a szárnyasokra és az emberre.

Indiában 2006-ben tiltották be a diklofenákot az állatgyógyászatban, Spanyolországban és Olaszországban azonban néhány évvel ezelőtt engedélyezték a használatát a haszonállatoknál.

„Európa keselyűinek döntő többsége Spanyolországban él. Tekintettel arra, hogy ennek a szernek vannak tökéletesen működő, biztonságos alternatívái, amelyek alkalmazhatóak szarvasmarháknál, itt az ideje, hogy Európában azonnali hatállyal betiltsák a diklofenák használatát az állatgyógyászatban” – mondta Mallord.