Évek óta olvasom Bogár László és néhány tudós kollégája munkásságát. Fáradhatatlanul, hétről hétre írják meg ugyanazt, annak ellenére, hogy világképük hiánytalanul megismerhető bármelyik szövegből. Egyszerűbb, mint a Gyűrűk Ura.

Eszerint létezik a Birodalom, amely több szférából áll össze, mint az ókori bölcsek szerint az égbolt. A legközelebbi képviselőjük az Európai Unió, de az USA is oda tartozik, és még ezek felett lebegnek és koordinálnak a... ööö... tudjukkik. A háttérhatalom. A spekulánsok. Globalo-plutokraták. A pénztőke. A Számok Népe. Akik matematikai furfangokkal járnak túl a becsületes kizsákmányoltak eszén, mert torz gyermekkorukban kamatszámítással szórakoztak ahelyett, hogy szotyit köpködtek volna focimeccsen ittasan. Esetleg azért, mert földönkívüliek.

Könnyen, gyorsan befogadható, instant világmagyarázat ez. Az ilyenek mindig megnyugtatók. De sajnos vannak mellékhatásai. További gondolatok és cselekvések következnek belőle logikusan.

Ha a Birodalom tényleg ennyire gonosz, akkor az egyetlen helyes magatartás az éles szembenállás, vagyis a szabadságharc. Mégpedig a szövetségeseink ellen. Akkor alapból gyanús minden, ami onnan jön, kultúrszennytől gazdaságpolitikán át az emberi jogokig. És minden eszközzel harcolni kell ellene. Valamint vannak ennek a hatalomnak helytartói is, kollaboránsai, muszkavezetői. Utóbbi alatt az olyan magyart értették valaha, aki az orosz megszállást segíti. De erről mindjárt.

Ismerős rendezőelv. Voltak idők, amikor ellenségnek számított az amerikai borotvapenge meg a nyugati zene. De ennél ijesztőbb, hogy tökéletesen megmagyarázza a Fidesz kormányzását is. Azt is, amit másképp nem lehet. Brüsszeltől Moszkváig.

Jöjj Oroszország, vodka világa

Egy hibája van csak ennek az elméletnek. Ha hátradőlünk, és elképzeljük a háttérhatalmat, ahogy füstös bunkerekben és elegáns szalonokban tanácskozik, térképek fölött szövi gonosz terveit, és mint fészket üti le a kis falut... akkor nem nehéz elképzelni egy másik ugyanilyet. Vagy akár többet. Szoktak a titánok harcolni egymással.

Tegyük fel, oké, hogy a Nyugat egy birodalom, amely az érdekszférájának kiterjesztésén dolgozik. Velünk úgy esett, hogy ott kötöttünk ki, ennek nyögjük most a következményeit. A Nutellát, a valóságshow-t, a nyugati autók elviselhetetlen bőségét, meg a szabad pofázás jogát. Mindettől mentes Félázsia. A szegénységtől nem.

De mi van, ha Oroszország is egy ugyanilyen pólus? Imagine! Tudom, nehéz elképzelni, hogy azok is be akarnak folyásolni, nyomulnak ezerrel, és nem válogatnak az eszközökben. De próbáljuk meg. Vajon nem fordulhat elő, hogy az orosz háttérhatalom is tud olyan agresszív lenni, mint a Norvég Civil Alap?

Nem tankokra meg álarcos gerillákra kell gondolni nyilván, vagy demonstratív csapatösszevonásokra. Dehogy. Okos háttérhatalom inkább vesz magának egy-két pártot, gondozza, eteti, futtatja, aztán amikor lehet, benyújtja a számlát. És azt is úgy teszi, hogy a kiszolgáltatottságunkat tovább növelje. Hiszen ezt értjük helytartó alatt, ugye, Bogár professzor? Nem így működik a pénzszivattyú?

Nos, hogy Oroszország igenis vesz magának pártokat Európában, az nyílt titok. Megvannak a favoritjai, csak most nincsen klubjuk, mint a Komintern. Miért épp Magyarországon ne nézelődtek volna? Vajon nem úgy történnek-e a dolgok, kedves barátaim, alattvalók, hogy abból kirajzolódik egy jól ismert, medvealkatú, vodkaszagú Birodalom jelenléte és befolyása?

És mit tanultunk a nyugati birodalmak viselkedéséből? Hogy amit egyszer megszereztek, azt nehezen eresztik. Olyan kíméletlen eszközöket sem átallanak bevetni, mint vitanap az Európai Parlamentben, vagy sápítozás az amerikai nagykövettől. Ezektől kitelik. Mi telik viszont az oroszoktól, ha igaz, hogy az ő érdekszférájukba játssza át hazánkat az árulók kara?

Ellátunk-e a szabadságharcunkból Grúziáig vagy legalább Ukrajnáig? Ezek az országok egy másik birodalom szorítását nyögték, viszont amikor el akartak szakadni a maci öleléséből, akkor megjelentek a páncélosok, és nem maradt választásuk.

Idegen szív

Oroszország hamarosan akár közvetlenül is megjelenhet a magyar határon. Épp most fogyasztja el jó étvággyal a pufferzónánkat. És mint látjuk, rosszul viseli, ha a szolgái megbuknak valahol. Nemzeti szuverenitásról nem is hallott. Hiszen ez az üzlet része: a biztosítás, hogy kap egy lovat az országért az a hazaáruló, akinek ez megéri. Vagy néhány zászlóalj azonosítószám nélküli aktivistát.

Ha igaz, amit a nyugati birodalomról megtudtunk eddig, akkor még annál is szörnyűbb látomásként dereng fel egy másik, még gonoszabb világhatalom képe. Szándékait, jelenlétét félreérthetetlenül kimutatja. Ráadásul ismerjük, mint a rossz pénzt. És minden jel arra mutat, hogy a magyar jobboldal egésze a zsebükben van.

Egyszer egy bátor fiatalember azt kiabálta a Hősök terén, hogy menjenek már haza. Most ugyanott hívja őket vissza, mert rájött, hogy azok nem vizsgáztatják olyasmiből, amit nem volt képes elsajátítani Soros pénzén sem.

Kollaboráns kormányunk van, ez a tanulsága a birodalom-elméleteknek. Arra használta ezeket a világmagyarázatokat, hogy eladja az országot egy még brutálisabb zsarnoknak, és ezzel biztosítsa a saját hatalmát. Meg fogjuk fizetni az árát mindannyian, és visszasírjuk a boldog békeidőket, amikor a Nyugati Birodalom a pálinkafőzéssel kötekedett, és nem azon, hogy szabad-e őt nevén nevezni.

Régi gondolatkísérlet a repülő spagettiszörny. Az egy olyan lény, amely rendelkezik a Jóisten összes ismert fizikai tulajdonságával, tehát pont ugyanannyira valószínű. Ha elhiszed az egyiket, akkor nincs okod elvetni a másikat. Nos, ha van globalokrata zsidóbirodalom, akkor semmi okunk tagadni, hogy létezhet és hasonlóképpen működhet az orosz centrum is. Már csak azt kell megvizsgálnunk, kinek a tevékenysége szolgálja az ő érdekeiket. Hogy kik is a muszkavezetők. Befutó helyen Bogár László. De nem ő áll a lista élén.