Miután gyakorlatilag Larry, a Downing Street-i macska kivételével a kormányzati negyed összes lakója lemondásra szólította fel Boris Johnsont, és annyi politikus hagyta ott a kormányát 48 óra alatt, amennyiért a Brexitbe belebukó Theresa Maynek két évig kellett dolgoznia, csütörtök kora délután bejelentette távozását a brit miniszterelnök, jóllehet, az utódlási harc idejéig, azaz őszig ő irányítja a kormányt.

Bár azzal hosszan foglalkoztunk, hogy milyen botránysorozat és morális züllés vezetett a távozást kiprovokáló lemondáshullámhoz, és az is tény, hogy Brexit-kampányban a Leave kampány arcaként milyen szinten járult hozzá a brit társadalom megosztásához, egy pozitívumot muszáj kiemelni Johnsonnal kapcsolatban:

azt, hogy a brit politika valaha volt egyik legviccesebb figurája hagyja el a Downing Streetet.

A búcsú pillanatainak megkönnyítésére összeszedtük Boris Johnson legszórakoztatóbb pillanatait, nem csak miniszterelnökként.

Sportok

Magyarországon nem kell magyarázni, milyen az, amikor a sport a politikai PR (sőt, a politika mindennapos) részévé válik. Boris Johnson ezt még az eggyel ortodoxabb módon, tényleg csak a jó fotók érdekében űzte – és még hogyan!

2006-ban a németországi foci-vb előtt bemutatómeccset játszott az angol és a német parlament all-star csapata, előbbibe pedig a mérkőzés hajrájában állt be Johnson, kegyetlen balbekként. Hogy mennyire, arról az alábbi felvétel árulkodik: Fiola Attila sosem lenne képes olyan rögbiszerelésre, amit az akkor még csak parlamenti képviselő Johnson bemutatott.

2008-ban London polgármestere lett, ebben a státuszában ment el Pekingbe átvenni a stafétát a négy évvel később esedékes londoni olimpiára. A hazatérési ceremónián azonban egy aligha józan Johnson állt a színpadra, aki miután megdicsérte a kínai rendezést meg a brit csapatot, egészen elképesztő eszmefuttatásba kezdett. A beszéd témái: mekkora kár, hogy nem olimpiai sport a pankráció, minden sport szabályait a britek írták, és bocsi Kína, de a ping-pongot az angolok találták ki, akik az ebédlőasztalon játszották, wiff-waff néven. Kaptak a franciák is, idézem:

a franciák ránéztek az asztalra, és a vacsorájuk helyszínét látták. Mi ránéztünk, és azt mondtuk: itt fogunk wiff-waffelni!

Mindeközben a háttérben mindenki röhögött és a fejét fogta. Hát ki tudná elképzelni Karácsony Gergelyt ugyanígy?

A 2012-es olimpiához kapcsolódik az egyik, ha nem a legismertebb mutatványa is: a londoni játékok ideje alatt az Olimpiára nagy mértékben fejlesztett Kelet-London látványosságait bemutatva Johnson felült egy újonnan átadott drótkötélpályára, amelyen nem volt elég, hogy két kis brit zászlóval a kezében végigcsúszott, de fenn is akadt rajta, egy ideig a nézők feje felett lógva. A kép annyira ikonikus maradt, hogy Johnson miniszterelnöki lemondásának napján a The Economist címlapját is ez inspirálta.

Nem ez volt azonban az utolsó sportbalesete Johnsonnak médiaeseményen: 2015-ben egy tokiói látogatáson állt be gyerekekhez kontakt nélküli rögbit játszani, amelynek az lett a vége, hogy egy helyi tízévest úgy ahogy volt, letarolt.

Gasztronómia

Ahogy a sport, úgy a konyhakommunikációt sem kell bemutatni a magyar politikafogyasztóknak. Bár nem csinált fúziós pacalt, és kovászos uborkával sem haknizott a Downing Streeten, Boris Johnson ebben is mesteri volt – igaz, nem volt magasan a léc, tekintve, hogy elődje, David Cameron mindössze egy késsel-villával hot-dog evős mutatványt tudott produkálni.

Eton College-ba és Oxfordba járt brit úriemberként például gálánsan, több csésze lefőzött teával (és még cukorral és tejjel is!) várta a sajtómunkatársakat, amikor amiatt akarták kérdőre vonni 2018-ban, hogy a burkát viselő nőket postaládákhoz hasonlította.

Ezt követte egy rádióinterjú, ahol a Greggs, Nagy-Britannia leghíresebb pékséghálózatának legjobban eladott virslis tekercseiről beszélt. A cég megalkotta az ikonikus péksüti vegán verzióját, Johnsonnak azonban erősen meg kellett küzdenie a szó kiejtésével.

A 2019-es választási kampányban pedig az is kiderült: remek steaket és mirelit krumplit tud készíteni. Ehhez egy lazának elképzelt, inkább kínos kisfilmet sikerült felvenniük, ahol hollywoodi sztárok mintájára, otthona helyett a Konzervatív Párt központjában követték a kamerák, majd személyes kérdéseket kapott, többek között arról is, hogy a fish and chipset vagy a hagyományos brit sült vacsorát szereti jobban (spoiler: előbbit).

A Boris-gasztrónak azonban volt egy hosszan futó poénjai is. Johnson közel egy tucat interjúban magyarázta a 2000-es és 2010-es évek során, hogy ő aztán biztosan nem lesz miniszterelnök. Ahogy többször is fogalmazott:

„nagyobb eséllyel reinkarnálódok olívabogyóként, mint hogy miniszterelnök legyek.”

A témával kapcsolatban egyébként azt a hasonlatot is előszeretettel használta, amely szerint valószínűbb, hogy egy repülő frizbi lefejezi, mint az, hogy a Downing Streetre költözik.

Színek

Voltak azonban olyan médiamutatványok, amelyek teljesen más miatt lettek népszerűek. Egész pontosan amiatt, ahogy Johnson a blue szót ejti angolul.

Így lett mém abból, ahogy a miniszterelnök - ismét internetes trendeket követve - a vele kapcsolatos, legtöbbet keresett Google-kérdésekre válaszolt, és nyugtatott meg mindenkit, hogy Brexit után nem veszítik el az útlevelüket, és ha újat igényelnek, annak már gyönyörű, kék színe lesz.

Egyszer pedig arra volt kíváncsi valaki egy közösségi médiás kérdezz-felelekben, hogy a bohókás frizurájú Johnson milyen sampont használ, amire azt felelte: kéket. Olyat, amivel mindenhol máshol is mosakszik.

Hobbik

Johnson nagy mestere volt a médiamenedzsmentnek, de két balul sikerült példát mindenképp meg kell még említeni.

2021 novemberében a miniszterelnök egy brit ipari szakszervezet találkozóján vett részt, azonban belezavarodott a jegyzeteibe, elegáns szünet helyett pedig össze-vissza kezdett beszélni. Többek között arról, hogy előző nap egy Peppa Malac-tematikájú vidámparkban járt, „ahogy azt mindenkinek illik.” És nem, nem csak egy poén erejéig mondta ezt: politikai példákat font a mesedisznók köré, és a brit kreativitást méltatta, ahogy egy „malac, aki úgy néz ki, mint egy Picasso által festett hajszárító” meghódította a világot.

A későbbi miniszterelnök a 2016-os EU-s kilépési kampányban remekül megtanulta manipulálni az embereket, azonban benne volt egy olyan mutatványban is, amely később visszaütött: arca volt azoknak a brexiteereknek, akik nagy, piros buszokra festett szövegekkel hirdették, hogy hetente 350 millió fontot küld az ország az uniónak, és ezt mind az egészségügyre lehetne fordítani, ha kilépnének. A számadat félrevezető és hamis volt.

Ezt tudta Johnson is, ezért nem sokkal azután, hogy átvette Theresa May helyét kormányfőként, a talkRadionak adott interjújában arról beszélt,

hogy szabadidejében ládákból épít buszokat, és kipingálja őket, embereket fest rájuk.

A szürreális monológon nagyon hamar átlátott a sajtó: Johnson azt akarta elérni, hogyha az emberek fel akarják idézni a Brexit-hazugságbuszt vele kapcsolatban, akkor a ’Boris Johnson bus’ kifejezésre ne a 350 milliós állítást, hanem a buszépítős hobbit dobja fel a keresőmotor.

A bukás

Johnson két évtizedes, gondosan épített politikai karrierje két nap leforgása alatt ment tönkre. Az óránként lemondó miniszterek, a miniszterelnök konok ellenkezése, majd végső soron lemondása viszont garantálták, hogy búcsújában is poénok vegyék körül a legbohémabb brit politikust.

A Downing Street kétségtelenül legnépszerűbb lakója Larry, a macska, aki a mindenkori miniszterelnök, és nem Johnson személyes kiskedvence. Az egy dolog, hogy az ő gondolatait lefordító mémoldal a Twitter legszórakoztatóbb helye lett („ha nem mond le tízig, belekakilok a cipőjébe!”), az meg egy másik, hogy a cica órákon át nem volt hajlandó bemenni az ajtón, hiába nyitották ki, és egy riporter egy adott ponton bekiabált neki, hogy „Larry, te még nem szólítottad fel lemondásra?”

Szerda este egyébként olyan dolgok történtek a brit közmédia, a BBC esti műsorában, amelyet Magyarországon soha nem lehetne elképzelni: nemcsak kritikus, de vicces is volt. A híradás végén ugyanis a Bittersweet Symphony című melódia akusztikus verziójára, egyfajta stáblistaként írták fel az akkor több mint 50 lemondó kormánytagot, a háttérben egy szomorú Boris Johnsonnal, fekete-fehérben.

hope this from the end of tonight’s newsnight gets a bafta for best comedy pic.twitter.com/xbt8j4UclO

— Ben Smoke (@bencsmoke) July 6, 2022

A brit komédiát pedig brit komédia zárta: amikor már tudni lehetett, hogy Johnson lemond, a Westminsterben nyilatkozó tory politikusok mögött felbőgött egy hangfalból a Benny Hill Show főcímdala, így több konzervatív politikusnak úgy kellett nyilatkoznia, hogy a háttérzaj is őket parodizálta – és nem csak az, ami az elmúlt napokban a Downing Streeten történt. Az már csak hab a tortán, hogy minden jel arra mutat: a poén mögötti aktivistának az Igazából Szerelemben brit miniszterelnököt alakító Hugh Grant tweetje adta az ötletet.