Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A miniszterelnök mögül 57 kormánytag állt fel az elmúlt 48 órában, tarthatatlan volt a helyzet. A nyári szünetet még a Downing Streeten töltheti Johnson, de közben megkezdődik a verseny az utódlásért.
Lemond Boris Johnson a Konzervatív Párt vezetéséről, de őszig ő marad a miniszterelnök – erről tájékoztatta a tory pártvezetést, a sajtó értesülései szerint csütörtök reggel 9:30-kor. Lemondási beszéde a csütörtöki nap folyamán várható.
Az elmúlt két napban kormányának 57 tagja, köztük több kabinetminiszter állt fel, és tucatnyian követelték lemondását – köztük olyanok is, akiket a lemondások miatt nevezett ki.
Hosszú ideje érett
Ahogy azzal szerda délutáni cikkünkben is foglalkoztunk, Boris Johnson távozásának körülményei rendhagyóak elődjeihez képest.
Johnsont nem azért szorították sarokba, mert csalódottak lettek volna a politikai munkájával, sokkal inkább azért, mert az elmúlt két évben mind ő, mind a Konzervatív Párt súlyos morális válságba került. A legnagyobb öngólt a partygate, azaz a koronavírus-járvány szigorú karanténidőszaka alatti házibulik szervezése jelentette Johnsonnak és a kormányzat más, az eseményeken részt vevő, vezető tagjainak. A miniszterelnök azonban nemcsak ezt írhatta a számlájára, hanem több korrupciós ügyben – például a Downing Street 10. felújítása kapcsán – érintett volt, morálisan vétkező kabinetminisztereit pedig egytől egyik bevédte. Akkor is, amikor egykori tanácsadója, Dominic Cummings átutazta Angliát a járvány alatt és akkor is amikor Matt Hancock egészségügyi miniszter afférja a munkájába került. Az utolsó szög a koporsóban az lehetett, hogy miután februárban kinevezett frakcióvezető-helyettese megfogdosott két embert egy pubban és lemondott múlt pénteken, kiderült, hogy Johnson tisztában volt annak szexuális zaklatási múltjával.
Boris Johnson valahogyan, valamiért, valameddig még miniszterelnök
Boris Johnson többéves hazudozás, szexbotrányba került tory képviselők, korrupciógyanús ügyek és egy bizalmatlan párt mellett akarja megtartani a pozícióját, és valamiért még mindig sikerül neki - de talán már nem sokáig.
Két nap komédia
„A politikarajongók Glastonburyje.”
Volt, aki már így aposztrofálta Twitteren mindazt, ami az elmúlt 48 órában a Downing Streeten történt. Az egész azzal kezdődött, hogy kedd este lemondott Rishi Sunak pénzügy- és Sajid Javid egészségügyi miniszter. Mindketten Johnson hű támogatói, valamint a tory kormányzat bejáratott tagjai voltak; lemondási levelükben pedig arról írtak, hogy a párt elvesztette a nép szemében a méltóságát az elmúlt hónapok, évek eseményeit követően; és hiába volt Johnson erős a Brexit ügyében, élte túl a covid-válságot, és lett Ukrajna egyik fő szövetségese, nem tudják tovább vállalni a közös munkát.
A szenior kabinetminiszterek lemondólevelei kiengedték a szellemet a palackból. Szerda reggeltől egymást érték a lemondások a kormányzat különböző szintjein, csütörtökre 57-en távoztak.
Mind az országgyűlés alsó háza, mind annak bizottsági elnökei külön faggatták Boris Johnsont szerdán, ahol minden támadás ellenére kitartott amellett:
az ő megbízatását a választópolgárok adták, ezért maradni fog.
Mindeközben viszont annyian jelentették be lemondásukat, hogy kétségessé vált, képes lesz-e egyáltalán feltölteni az üresedő székeket. A helyzetet nehezítette a Johnson ellen júniusban kezdeményezett bizalmatlansági szavazás a Konzervatív Pártban, ahol a tory parlamenti többség 41 százaléka voksolt ellene; javarészt azok, akik nem voltak a kormány tagjai, így vélhetően nem is csatlakoztak volna ahhoz, ha felkéri. Johnson így is belefutott pár elképesztően kellemetlen tasliba: két miniszter, köztük a pénzügyminiszternek kinevezett Johnson-hívő Nadhim Zahawi is lemondásra szólította fel – alig egy nappal azután, hogy megörökölte a pozíciót.
Johnson ráadásul amire csak lehetett, rosszul reagált. Ilyen volt például, hogy régi, a Brexit Leave-kampányban nagy harcostársa, Michael Gove lakhatás- és önkormányzatügyi miniszter is lemondásra szólította fel, akit erre megoldásként kirúgott.
A nyomás viszont tovább fokozódott a kabinetből: Priti Patel külügyminiszter, és végül Suella Braverman főügyész is arra kérte, hagyja el a Downing Streetet, és bár csütörtökön kora reggel is úgy tűnt, hogy nem tágít, az 57 lemondás és a felerősödő hangok a közeli körökből már tarthatatlanok voltak. A brit sajtó magyar idő szerint reggel 10 óra körül kapta az első értesüléseket arról, hogy Johnson távozni készül, a Downing Street tévéstábjai pedig ekkor vették fel, ahogy elhagyja a rezidenciát, hogy felkészüljön "ebédidő előtt" esedékes lemondási beszédére.
A brit Trump
Boris Johnson az elmúlt hetekben ahhoz hasonló taktikákkal próbált túlélni, amelyet más populista kormányfőknél – többek között Donald Trumpnál vagy Orbán Viktornál tapasztalhattunk.
Ahogy arról szerdai cikkünkben írtunk, az, hogy a Brexit öt éven keresztül tematizálta a brit politikát, más kártékony folyamatokat is elindított demokratikus perspektívából, mindez pedig kapóra jött Boris Johnsonnak, aki 2016 óta úgy mozgatta a szálakat, hogy azok a Downing Streetre vezessék őt.
Johnson a kilépés melletti kampányba lépett be hangadóként, a Vote Leave-vel viszont nem normatív (értsd: nem az Euroszkepticizmus a baj), hanem teljesen objektív problémák is voltak. Ilyen, hogy a kampányban hamis számadatokat hangoztattak, és teljesen egyértelműen a választópolgárok megosztására játszottak.
A népszavazást a kettővel ezelőtti tory miniszterelnök, David Cameron kezdeményezte: a tagságról szóló referendum ígérete segített 2015-ben választást nyerni neki, arra viszont Remainerként (maradáspárti) nem számított, hogy egy jól szervezett ellenkampány a Brexit győzelméhez vezetett. A népszavazást követően lemondott, és váltotta őt Theresa May, akinek szintén a Brexit lett a veszte. May a kilépési tárgyalások során nem tudott tető alá hozni egy olyan megállapodást, amely átment volna a Konzervatív Párton; két év alatt 60 kormánytag állt ki mögüle. Köztük volt Boris Johnson is, aki 2018-ban külügyminiszteri pozícióját adta fel, és vonult háttérbe, várva a katasztrófát. Az pedig jött is: 2019-re May nem bírta a politikai nyomást, és távozott – Johnson pedig gyakorlatilag besétált a helyére, felmosva a padlót a többi prominens konzervatívval a miniszter/pártelnöki versenyben. Mondjuk ezt követően azonnal válságba került, és arra kérte II. Erzsébet királynőt, függessze fel a parlamentet, röviden azért, mert az országgyűlés folyamatosan megfúrta a kilépési megállapodásokat, a közelgő Brexit-határidő miatt pedig nem fért volna bele több csúszás (Johnson arra hivatkozott, hogy új ülésszakra lenne szükség a kormányprogram reformjaihoz). Közben pedig kizárta az ellene szavazó torykat a frakcióból.
Johnson kívülről nézve viszont többszörösen sikeres volt: a Brexit véghezvitelének ígéretével 2019 végén Margaret Thatcher óta nem látott többséget szerzett az országgyűlés alsóházában, néhány héttel később Nagy-Britannia valóban kint volt az unióból. Kapóra jött a folyamatos sikerekben, hogy a az elnyúló Brexit csökkentette a politikai morált a társadalomban, azzal pedig, hogy pontot tett a végére, jótékony módon megint „eltűnt” a politika a mindennapokból.
A koronavírus-járvány azonban fordulatot hozott: Nagy-Britannia súlyos veszteségeket szenvedett, és ugyan több kezdeményezést indított a pénzügyminisztérium, hogy egyben tartsa a gazdaságot (amely részben sikerült is, például azzal, hogy kipótolták a cégeknek azon dolgozók béreit, akiket egyébként elbocsátottak volna), megnőtt a nyomás az egyébként a covidon súlyos szövődmények árán áteső Johnsonon. Kiderült ugyanis, hogy az egészségügy megerősítése – amely az EU-ból való kilépési kampány fő mottója volt, mondván, erre kéne költeni az Uniónak utalt pénzeket – nem sikerült kellőképpen, és közben olyan botlások is voltak, mint például a több tízmillió fontba kerülő kontaktkutatási app fejlesztése, amely végül soha nem is működött.
A covid okozta gazdasági válság és a háború pedig felerősítette a társadalmi elégedetlenséget (főleg az elszegényedett rétegekben, akiket nem sikerült felhúznia Johnsonnak, egyre többen szorulnak élelmiszerbankok használatára például), és innentől kezdve már csak hab volt a tortán az összes erkölcsi botrány a párton belül.
Johnson azonban nem tágított, a baklövések miatt magyarázkodott, aztán idővel azt sem nagyon. Az elején például a partygate-re még azt mondta, „ő azt hitte, hogy egy munkaeseményen van”, később viszont már belátta felelősségét, és a „megnyert” bizalmi szavazást hivatkozási alapnak használta, hogy túllépjen a botrányon. Hasonlóan cselekedett, amikor bevédett olyan minisztereket, akik pár nappal később elismerve hibáikat, felálltak.
Ennek volt az utolsó epizódja az elmúlt pár nap a Downing Streeten: Johnson kitartóan hárított, és nem volt hajlandó elfogadni a kritikákat. A brit demokráciára viszont jó fényt vet, hogy szemben a választási eredményt el nem fogadó Trumppal, vagy a semmilyen felelősségre vonásra nem reagáló magyar kormánnyal, Johnson mégis távozott.
Kezdődik a verseny
Boris Johnson egy ideig még marad miniszterelnök: a politika július 21-én nyári szünetre vonul, ügyvivő helyett pedig Johnson marad őszig, amíg nem választják meg az utódját.
Jelen pillanatban úgy tudni, a legesélyesebb versenyző egy kevésbé ismert arc, a kereskedelmi miniszter Penny Mordaunt. A korábbi védelmi államtitkár már 2019-ben is a pártelnöki verseny rájátszásának vesztesét, Jeremy Huntot támogatta, és komoly kritikusa volt Johnsonnak.
Az esélyesek listáján őt követi a pénzügyminiszterként lemondott Rishi Sunak, ellene szól viszont az, hogy sokáig kitartott Johnson mellett, és a Partygate-ben is érintett volt. A miniszterelnöki székért az „új vasladyként” emlegetett külügyminiszter Liz Truss, a népszerű de csendes védelmi miniszter Ben Wallace, a korábbi esélyes Jeremy Hunt, a szintén lemondott Sajid Javid, a pénzügyminiszternek kinevezett Nadhim Zahawi és a centrista tory Tom Tugendhat is versenyben van.
Érik a vég Boris Johnson számára? Távozott a brit kormány két kulcsminisztere
