Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Ukrajna már a 2014-ben elvesztett Krím-félszigetet is katonai eszközökkel akarja visszafoglalni, Oroszország viszont vinné fél Ukrajnát. A Nyugat egyelőre kitart Kijev mellett, ám sokak szerint a nyugati vezetők egy része nem akarja, hogy a megtámadott volt szovjet tagköztársaság „túlnyerje” magát. Közben a csatatereken lassan patthelyzet alakult ki, az oroszok lassan nyomulnak előre és egyáltalán nem biztos, hogy meg is tudják tartani az elfoglalt területeket. Minden adott ahhoz, hogy az ukrajnai konfliktus még hosszú évekig velünk maradjon - és ez nem Brüsszelnek vagy Sorosnak tudható be, ahogy Orbán Viktor láttatni szeretné.
„Herszon megye hamarosan az Orosz Föderáció teljes jogú tagja lesz – jelentette be a napokban Kirill Sztremouszov, a február 24-e óta tartó invázió első szakaszában orosz kézre került dél-ukrajnai terület kollaboráns kormányzatának helyettes vezetője. A politikus azt követően nyilatkozott, hogy folytatódik az elfoglalt térségek átalakítása: az ukrán televízió- és mobilszolgáltatókat orosz cégek váltották fel, megjelentek az orosz kereskedelmi láncok és hamarosan megnyílnak az orosz bankok fiókjai is, a hatóságok pedig minél több embert igyekeznek rávenni az orosz állampolgárság felvételére. Mindez alig több, mint három hónappal az után történik, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök előbb azt mondta, nem tervez háborút Ukrajna ellen, majd arról is beszélt, hogy Moszkva nem kíván elfoglalni ukrajnai területeket.
Közben az Izvesztyija című moszkvai lap egy Kreml beli forrásra hivatkozva arról számolt be, hogy Moszkva – amely korábban kizárta, hogy visszaadja Ukrajnának a Krímet és a szakadárok kezén lévő kelet-ukrajnai Donyec-medencét – már arról sem hajlandó tárgyalni Kijevvel, hogy kivonuljon Herszon megyéből és a szomszédos Zaporizzsjából. A neve mellőzését kérő politikus szerint ez azért van így, mert a térségben élők túlnyomó többsége Oroszországot támogatja.
Bár Dmitrij Peszkov Kreml-szóvivő szerint nem igaz, hogy Moszkva ne lenne hajlandó tárgyalni Kijevvel Herszonról, a tettek valóban azt mutatják, hogy Moszkvának esze ágában sincs kivonulni Ukrajna déli területeiről.
Kijev pedig egyre kevésbé tűnik hajlandónak arra, hogy bármiféle területi engedményt tegyen. Volodimir Zelenszkij államfő, aki két hete még arról beszélt, hogy nem lehet mindent katonai erővel visszaszerezni, mert ez túl sok áldozatot követelne, a hét elején már azt mondta, Ukrajna mindent – még a Krímet is – a harctereken fog visszaszerezni. A két fél között már május 17-e óta semmiféle kapcsolat nincs: ugyan a korábban folytatott alacsony szintű megbeszélések sem voltak biztatóak, ám minimális esélyt adtak arra, hogy közelebb kerül a szembenálló felek álláspontja.
Lassú haladás
Nem csak amiatt nem lesz béke belátható időn belül Ukrajnában, mert még a kompromisszum körvonalai sem látszanak, hanem azért is, mert a frontokon nagyjából egyensúlyi helyzet alakult ki. Miután az oroszok – a Kijev ellen tervezett támadás látványos kudarca után – március végén elvonultak az ukrán főváros környékéről, hogy erőiket a Donyec-medence teljes területének elfoglalására és a déli területi nyereségek stabilizálására vessék be, keleten sem haladnak gyorsan: az ukrán egységek még tartják az utolsó településeket, délen és északon pedig kisebb területeket visszafoglaltak a támadóktól. Jellemző a helyzetre, hogy napok óta egy olyan városért, Szeverodonyeckért, vívnak véres harcokat az oroszok és az ukránok, amely nem számít túl fontosnak sem stratégiai sem pedig gazdasági szempontból.
Az is egyértelműnek tűnik, hogy ha nem lesz megállapodás Moszkva és Kijev között,
Oroszországnak hosszabb távon nincs elég forrása a megszállt területek integrálására és helyreállítására.
Az utóbbi hetekben elfoglalt térségekben lévő települések – például Mariupol, vagy az éppen jelenleg is ostromlott Szeverodonyeck – romhalmazzá váltak. Nem véletlen, hogy Mariupolból ukrán források szerint az orosz megszállók igyekeznek elköltöztetni az embereket: az orosz kézen ukrajnai, vagy oroszországi falvakba próbálják küldeni a városlakókat.
Míg a támadók kifulladni látszanak – nincs elég élőerőtartalék, harckocsi és rakéta – az ukránok is gyengülnek. Bár érkeznek Nyugatról az egyre nagyobb hatótávolságú és erejű fegyverek, a harcok a védőket is felőrlik, így komoly ellentámadásra az ukrán hadsereg sem képes. Már csak azért sem, mert több elemző úgy véli, Nyugaton többen azt sem akarják, hogy Ukrajna „túlnyerje” magát. „Egyfajta egyensúlyozás látszik, mintha azt mondanánk, Ukrajna se vigyen mindent. Egyesek szerint, ha bármelyik fél döntő fölénybe kerül, az csak új problémákat okozna. Ha az oroszok a teljes keleti fronton áttörnének és elindulnának a Dnyeper-folyó felé, akkor napirendre kerülne az, hogy Ukrajna mekkora területet hajlandó feladni azért, hogy véget érjen a háború. Ha viszont az ukránok kerülnének fölénybe, egyre többen mondanák azt a Nyugaton, hogy Kijev ne próbálja meg visszafoglalni a kelet-ukrajnai szakadárok által 2014-2015-ben elfoglalt területeket” – vélekedett Ian Bond, az Európai Reform Központja nevű brit elemzőintézet külpolitikai igazgatója.
Ebből a szempontból az is fontos kérdés, meddig tolerálja a nyugati közvélemény az Oroszország elleni szankciók miatti inflációt és esetleges ellátási gondokat. Nem véletlen, hogy több európai politikus már most figyelmeztetett arra, hogy az Ukrajna által sürgetett hetedik szankciós csomagba biztosan nem fog bekerülni az Oroszországból érkező gáz vásárlásának beszüntetése. Az eddig hozott szankciók pedig lassan hatnak, az elemzők többsége úgy véli, még hónapokba telik, amíg komolyan érezhetővé válnak a büntetőintézkedések. Hosszabb távon viszont a szankciók pusztítóak: kivéreztetik az orosz gazdaságot és elvonják az országtól például azokat a technológiákat, amelyek elengedhetetlenül szükségesek lennének az új földgáz és kőolaj lelőhelyek termelésbe vonásához.
Nyitókép: Az ukrán csapatok tagja áll egy páncélozott járművön, amely a frontvonal felé tart a kelet-ukrajnai Donbasz régióban lévő Lysychansk városában 2022. június 9-én. Fotó: AFP / ARIS MESSINIS
