Az e heti HVG-ben több cikk is foglalkozik az Amazonas tüzeivel, több oldalról is megközelítve a kérdést.
A januárban beiktatott Jair Bolsonarót máris – egykori katonai rangjára utalva – Láncfűrész Kapitánynak (Capitano Motoserra) gúnyolják, mert elnöksége alatt újra felgyorsult a fakivágások üteme és az idén július végéig 3400 négyzetkilométernyi őserdő tűnt el.
Bolsonaro már a kampányában is a gazdasági fejlődést akadályozó környezetvédelem leépítését ígérte, és nem győzi hangoztatni, sokallja, hogy az összesen egymillió őslakos számára védelem alá helyezték a 8,5 millió négyzetkilométeres országának nyolcadát.
A tüzek miatt ugyanakkor nem aggódik, a külföldi kritikákra válaszul úgy fogalmazott, hogy „Brazília az a szűz, akire minden külföldi perverz rá szeretné tenni a kezét”.
Annyiban igaza van, hogy a brazíliai erdőtüzek száma 2016-ban is magasabb volt, mint az idén és a 2019-es adat messze alatta marad a 2003 és 2010 közöttinek. A problémát globálisan szemlélők pedig arra hívják fel a figyelmet, hogy az erdőirtás fokozódása Brazília latin-amerikai szomszédjaira, valamint afrikai és ázsiai országokra is jellemző. Éppen ezért a helyiekben az a kép alakult ki, hogy Amazónia fejlesztésének – közte a folyóra épített vízerőművek – kifogásolásával a külvilág Brazília fejlődését próbálja megakadályozni és ezt az érzés kiválóan lovagolja meg Bolsonaro.
Véleménycikkében Hont András úgy látja, hogy a brazilok igazságában is el kell ismerni valamennyit. Amennyiben az Amazonas őserdői a világnak fontosak, akkor erre áldoznia is kell. Nem lehet azt mondani, hogy a helyiek nem nyúlhatnak az erdőhöz, mert az a Föld kincsét képezi, viszont a terheket viseljék ők. Globális probléma globális felelősségvállalást igényel.
További részletek az e heti HVG-ben.