Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Belgrádban helyhatósági- és polgármester választást tartottak vasárnap. A kormányzó populista Szerb Haladó Párt annak ellenére fölényes győzelmet aratott, hogy sem konkrét programja, sem konkrét polgármesterjelöltje nem volt. Az ellenzék gyakorlatilag megsemmisült.
Nem tudni, ki lesz Belgrád polgármestere, csak azt, hogy a Szerb Haladó Párt (SNS) nevezheti meg. A korábbi SNS-es polgármestert, Siniša Malit ez alkalommal nem támogatta a párt. Várhatóan a listán első helyezett Zoran Radoičić, egy fővárosi gyermekklinika igazgatója lesz az új polgármester, miután az önkormányzat 110 képviselői helyéből 64-et az SNS szerzett meg.
De hogyan lehet az, hogy Belgrádban máskor van az önkormányzati választás, mint Szerbia más részein? A történet 2013-ba nyúlik vissza. Az egy évvel korábbi országos választás után az addig stabilan kormányzó Demokrata Pártot váratlanul leváltotta az SNS, miután a demokraták koalíciós partnere, a Szerb Szocialista Párt átállt a Haladókhoz. (Korábbi írásunk a szerb belpolitika elmúlt éveiről itt olvasható.) Az SNS a belgrádi városházán is maga mellé tudta állítani a szocialistákat, és együtt nyújtottak be bizalmatlansági indítványt a demokrata Dragan Djilas ellen, aki – szerintük – eladósította a várost.
| Savamala |
Belgrád belvárosának évtizedeken keresztül volt egy fekete foltja, a Száva partján az egykori kereskedelmi csomópont, a pályaudvar, a teherkikötő, az ezekhez tartozó raktárépületek, elhagyott ipari létesítmények alkotta néhány utca. Néhány évvel ezelőtt itt jelent meg először egy Trafó-szerű kulturális intézmény (KC Grad), aztán a szomszédos épületekben elkezdtek egymás után nyílni a hasonló intézmények, kisebb-nagyobb klubok, művészkocsmák, modern művészeti galériák, kézművesbutikok, később menő sokcsillagos éttermek is – a Savamala a Guardian szerint egyike lett a világ tíz leginspiratívabb helyszínének. 2016 egy áprilisi hajnalán maszkos emberek jelentek meg a kerületben, és egyszerre több épületet is bontani kezdtek. Bár a lakók értesítették a rendőrséget, egyetlen járőr sem jelent meg. Hivatalosan a mai napig sem tudni, ki rendelte meg a bontást, de az biztos, hogy a Savamala útban van Vučić gigaprojektjének, a „Belgrád a vízen” nevű ingatlanfejlesztésnek, ami éppen ezen a területen valósulna meg. Az incidensért semmilyen intézmény, szervezet vagy vállalat nem vállalt felelősséget. Egy „Nem adjuk Belgrádot” néven indult Facebook-csoport szervezésében több tízezren tűntettek napokon át kezdetben csak a Savamala védelmében, majd a demonstráció kormányellenes felhangot is kapott. |
2014 márciusában tehát időközi helyhatósági választást kellett kiírni. Ez már az SNS sikerét hozta, a párt a fiatal, 39 éves közgazdászt, Siniša Malit ültette a pozícióba. Mali pénzügyileg konszolidálta a fővárost, de számos botrányba keveredett. Kiderült például, hogy egyetemi szakdolgozatát plagizálta, hogy 29 tengerparti ingatlanját elfelejtette bevallani a vagyonnyilatkozatában, és miután beadta a válópert, felesége kiszivárogtatta, hogy Malinak döntő szerepe volt a belgrádi művésznegyed, a Savamala titokzatos lerombolásában (lásd keretes írásunkat). Az eset után Mali nem nyilatkozott többet az „ellenzéki” médiának, és amikor egy újságírónő megközelítette, amikor egy nyilvános rendezvényre tartott, ellökte magától.
A belgrádi helyhatósági választás jelentősége messze túlnőtt egy egyszerű polgármester-választáson. Az ellenzék hagyományosan a fővárosban a legerősebb, és most meglett volna az esélye a teljes országot totálisan a kezében tartó SNS ellen erőt mutatni. Az ellenzék azonban képtelen volt egységessé szervezni önmagát, a választáson végül 24 formáció indult el. Közülük az SNS-en kívül csak három lépte át az 5 százalékos küszöböt, egyikük az SNS koalíciós partnere, a Szocialista Párt (6,1%).
Az SNS meg nem nevezett jelöltjének fő ellenfele Dragan Djilas, az előző polgármester volt, aki függetlenként, de többféle szervezet támogatásával indult – végül 18,8 százalékot szerzett.
Meglepetésre bejutott, ráadásul 9,1 százalékos eredményével meglehetősen simán Aleksandar Šapić, az egykori neves vízipólós. Az ő listáján kizárólag családtagjai és közeli barátai szerepeltek. Šapić ezt azzal indokolta, hogy így lehet biztos abban, hogy ha bejutnak a közgyűlésbe, az SNS nem tudja lefizetni és magához csábítani a képviselőit. Amúgy Šapićnak van városvezetői múltja: jelenleg is Belgrád egyik legnagyobb és legfontosabb kerületének, Új-Belgrádnak a sikeres polgármestere.
Nem lesz ott az új összetételű belgrádi városházán az ellenzék egyetlen számottevő ereje sem. Kiesett a hat év alatt teljesen eljelentéktelenedett Demokrata Párt, pedig jelöltjét ezúttal a korábban sértődötten kivonult, és saját pártot alapító, egykori többszörös államfő, Boris Tadić is támogatta. Nem jutott be a Šešel-féle Radikális Párt, nem jutott be az elmúlt évek egyetlen új és sikeres politikai formációja, a nevében és politikai magatartásában is erősen a mi LMP-nkre hajazó „Dosta je bilo!” („Elég volt!”) párt, akik ezúttal teljesen érthetetlenül egy kicsi, de szélsőséges jobboldali pártocskával, a Dverivel („Oltárajtó”) indultak koalícióban. És nem jutott be a „Nem adjuk Belgrádot” civil mozgalom sem, akik pedig a Savamala incidens után sikeres, rengeteg tüntetőt megmozdító rendezvényeket tartottak.
Elnézve a belgrádi helyhatósági választáson elért eredményeit, az SNS és Szerbia első embere, Aleksandar „Előrehozott Választás” Vučić az SNS kormányzásának félidejében talán újra előrehozott országos választáson töri a fejét, hogy ismét sima győzelemmel biztosítsa be pártja további négyévnyi hatalmát.
